A Vintage '52

Beszélgetés Horváth Attilával

Valimért nagyon jó érzés betévedni egy olyan boltba, ahol csupa régiség van, bármi is legyen az. Valamiért azok a tárgyak elkezdenek beszélni hozzánk, és minél tovább nézelődünk, annál mélyebbre visz minket az a bizonyos, a lelkünk mélyén elrejtett "időgép", és kivált olyan nosztalgikus érzéseket, amiknek nem lehet ellenállni. Egy zenészember részére egy ilyen régi hangszereket tartó bolt maga az élő rock történelem.

Sok érdekes, furcsa érzés jön elő ilyenkor. Előjön az a vágy, amivel valamikori gazdája úgy vágyott arra a hangszerre, ami most ott lóg a falon, de az is, amikor a hangszert megunja, vagy kényszerből kell eladnia, és az az érzés is, amikor valaki idegen meglátja, beleszeret, kicsit körbejárja, aztán megveszi. És olyan érzés is, amikor valaki kinézi magának és mire visszamegy érte már nincs ott.

Minden esetre az a bőség, az a sokat és hosszan mesélő választék, ami ebbe a boltban össze van gyűjtve, a zenét és a hangszereket nagyon szerető emberek lelkületére vall. A bolt már a második évtizedét tapossa a XIII. kerületben és sok-sok változás után egyetlen dolog megmaradt, az a hamisíthatatlan hangulat, illat és látvány, ami nem engedi el egykönnyen az arra látogatót. A Vintage '52-ben nemcsak sok-sok gitár, erősítő és effekt található, hanem javító műhely is. A fa és az enyv illata is olyan, mintha valamiféle "hangszer történelemkönyv" lapjairól elevenedne meg.

Nem mondanám, hogy sűrűn, de időnként bekukkantok ide és mindig látok pár ismerős arcot, de akit innen legjobban ismerek az a tulajdonos Horváth Attila. Őt magát legalább 15 éve ismerem és azt mindenki tudta róla mindig is, hogy bolondul a gitárokért és az erősítőkért. Aztán egyszer csak itt, ebben a boltban kezdett dolgozni, mára a tulajdonosa lett az üzletnek és azt hiszem nincs nála szakavatottabb ember, aki úgy kiismeri magát a tengernyi öreg hangszer között.

Nemrégiben a Hangfoglaláson volt egy nagyszerű vintage hangszer kiállítás is, melyről írtunk is. Ott találkoztam Attilával és akkor megállapodtunk, hogy a Gitárhangtechnika.hu egy alkalommal ellátogat a Vintage '52- be és bemutatjuk ezt a kellemes helyet az olvasóinknak vele együtt.

Az ottlétem alkalmával rengeteg fotót készítettem, és amikor végignézegettem őket elhatároztam, hogy egyetlen darabot sem fogok kidobni, mindet felteszem a weblapra, hiszen annyira informatívak, beszédesek a képek és annyira jó őket nézegetni.

SzS: - Mesélj nekünk a bolt történetéről és arról, hogy te miként kerültél ide?

H.A: - A bolt történelmét Bíró Ádám írta, és csiszolta a kezdetektől egészen 2006-ig. De történet régebbi...még az ATEC Magyarország-nál dolgoztam (mint aki próbálja az űrt betölteni utánad), és ott beszélgettem sokat Ádámmal, majd lett egy kis kooperáció a Vintage'52 és az ATEC között. Aztán egyre többet beszéltünk, és én is "törzsvásárlója" lettem a V'52-nek. Ezután következett egy majd' 10 éves időszak, amikor mással foglalkoztam, de az Ádám minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, legyen az koncert, söröző, vagy hangszerbolt, mindig hívott a boltba dolgozni, mint társ (10 hosszú évig minden alkalommal!!). Majd 2006-ban "beadtam a derekamat", és hangszerboltos lettem. Az azóta eltelt pár évben rengeteget dolgoztam a boltért, és szervizért. A szervizt a Tivadarral feljesztettük, míg a boltot, és a többi V'52 körüli dolgot a Guszti segítségével építgettem. (A képen bal oldalon Csambalik Tivadar, jobb oldalon Horváth Attila)

SzS: - Mit jelent neked ez a bolt, hiszen azt tudtam rólad régről, hogy kreatív ember vagy és talán bizonyára hiányzik valamilyen szinten a "teremtés" aktusa? Hogyan tudod kiélni ezt a belső vágyat?

H.A: - Alapvetően szerencsésnek mondhatom magamat, a hobbim a munkám is. Az ebben rejlő kreativitás is bőven elég lenne, de azért természetesen zenélek, és más volnalon is kiélem ezirányú késztetéseimet. Az ilyen rendezvények, mint a Vintage Gitár Show is lehetőséget ad, hogy egy kicsit a "bolton kívül, de a gitárokon belül" dolgozzak. A tavalyi kiállítást még a technikai nehézségek ellenére is sikeresnek ítélem, bár megemlítem, hogy majd' két hónapi munkám van a szervezésben. Ezt a kiállítást másodszorra rendeztük meg (köszönet illeti Wéhli Márkot), a közvetlen kollégáim, és egy szakmabeli kolléga-barát segítésgével, akik a szabadidejüket, ötleteiket, és a támogatásukat tették hozzá a rendezvényhez.

SzS: - A boltban itt dolgozik pár hangszerkészítő, javító is. Bemutatnád őket röviden?

H.A: - Természetesen, de egy kis igazítást azért tennék. A szervizben Csambalik Tivadar okleveles hangszerkészítő mester dolgozik, ő az oktatója azoknak a tanulóknak, akik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerkészítő szakán tanulnak (Ági, Gusztáv, Peti, Bálint). Sokan nem tudják, de az LFZE gyakorlati oktatóműhelye is vagyunk hosszú évek óta.

A nálunk végzett hangszerészek nagyrésze ma is ismert és elimert szakember a szakmában, és bár az itt eltöltött idő mindenkinél más emlékeket idéz, mindannyiukra büszkék vagyunk.

SzS: - Érzékelhető-e egy ilyen boltban az a trend, hogy miktől szabadulnak és mit keresnek az emberek?

H.A: - Igen, de azt veszem észre, hogy hullámok és völgyek jellemzik az emberek vásárlását-vágyát. Sokszor például a Stratocastereket már nem tudjuk hova akasztani, annyi van bent, de például most (2011 eleje) gyakorlatilag egy sincs a boltban. Néha a modernebb basszusgitárokat "konténer számra" vásárolnák az emberek, de pár év múlva a régi japán, vagy nyugat -európai gyártmányok után kutatnak sokan.

Az effektekkel ugyanígy vagyunk, ott egy picit gyorsabb a "hullámzás", de szinte mindig van valaminek divatja.

SzS: - Hallottam, hogy van egy állandó "ügyfél kör", akik rendszeresen idelátogatnak, és hogy időnként Vintage napokat tartotok. Beszélj erről is nekünk!

H.A: - Így van, bár tényleg sok a visszajáró zenészünk, azért rengeteg új arc, új szemlélet jön be a boltba, vagy a szervizbe. Igyekszünk az árukészletünket úgy alakítani, hogy a felnövekvő gitáros generáció is megtalálja nálunk a hangszerét, vagy éppen csak információt tudjon gyűjteni. Jó dolog, hogy boltot vezető Guszti is aktív zenész, és fanatikus gitáros. A Tivadar pedig mind a javításban, mind a hangszer készítésben bizonyította szakértelmét, és kiváló hozáállását.

Az újraindult Vintage nap minden hónap első csütörtökén van, ami egyszerűen egy hely, ahol a (többnyire) gitárosok összejöhetnek egy kis beszélgetésre, és ismerkedésre, legyen az "öreg róka", vagy "ifjú titán". Eredetileg gitáros-bolhapiacot szerettünk volna csinálni, és amellett más boltokkal összeállva mindig más tematikájú találkozót (gitár- és más effekt használók találkozója, 7 húros gitárosok találkozója, pedál-board szépségverseny, stb..), de nem volt túl nagy támogatottsága, ezért maradt simán zenésztalálkozó (azért nem tettünk le egy pár ötletünkről!). Idén szeretnénk kicsit kedvezni a vintage hangszerek kedvelőinek, és minden alkalommal valami hihetelen dolgot bemutatunk, amit eddig nagyrészt kiállításon, vagy ott sem láthatott az egyszeri ember, mint mi... úgy gondolom, hogy elsőre az 1971-es Fender Telecaster egy 1964-es Fender Deluxszal jó párosításnak ígérkezett.

SzS: - Van e valamiféle koncepciótok a bolt arculatát illetően? Nagyon egyéni az, hogy még a mennyezeten is gitárok vannak feltéve.

H.A: - Természetesen van. A gyűjtemény is ennek a részét képezi, ugyanúgy mint a kollégák hozzáállása egy-egy problémához, vagy egy vevőhöz. Igyekszünk a mostani teljesen megváltozott kereskedelmi helyzetben is bolt maradni, és megfogható gitárokat kínálni az arra vágyóknak. Az egyéb arculatunkat folyamatosan fejlesztjük, nemsokára erős változások leszenek a weben való megjelenésünben is. Szeretném követni azt a hagyományt, hogy emberi, egyszerű, mégis valami egyedivel rukkoljuk elő. De meglátjuk, sokat kell még ezen is dolgoznunk.

SzS: - Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen régiség boltot működtetni a legegyszerűbb, hiszen az emberek mindig megunnak dolgokat, másra vágynak, mások pedig szeretnek olcsón vásárolni. Hogyan lehet egy ilyen boltot minden tekintetben fejleszteni, hogy a forgalma is növekedjék?

H.A: - Egyáltalán nem egyszerű egy ilyen boltot működtetni, és szerintem ezt már sokan látják. Sok a profi, vagy a rendkívül tőkeerős cég körülöttünk, így minden lépésünkre nagyon kell figyelni. Ma már sokan vannak akik kihasználták az Internet adta lehetőségeket, azt hiszem, hogy a magunk módján nekünk is fel kell nőni ehhez. De csak úgy, ahogy azt 15 éve csinálja a Vintage'52...tehát nem lesz belőlünk egy webshop, áru nélkül. Vannak ötleteink, mi négyen (Tivadar, Guszti, Ádám és én) elég sokat dolgozunk azon, hogy évek múlva is be lehessen térni a Vintage'52 hangszerboltba, és körül lehessen nézni, hátha egy kincs lapul az egyik sarokban, vagy az üvegszekrény második polcán.

Köszönettel tartozom Szabó Sándornak, aki ugyan nem is tud róla, de elindított egy úton, mely rengeteg kudarccal, de annál több sikerrel ajándékozott meg. A gitárhang formálását egyedi módon mutatta meg, új kísérletekre ösztönzött.

A Vintage'52 nevében is köszönöm az interjút.

SzS: - Mostmár tudok róla. Köszönöm az interjút és sok sikert a Vintage '52-höz.

2011-02-05 10:00:00