A VOX sztori: 1. rész

Egy legendás erősítő története

Kezdetei évek

A VOX egy latin szó, hangot jelent. Ma a XXI. század elején ennél most már többet is. A Vox szót csak a műveltebbek érthették meg, feltéve ha tanultak némi latin nyelvet. Az 1958-60-as években azonban, amikor Angliában feltűnt a hangszerek piacán egy erősítő, egyszeriben ismert lett a szó. Ettől kezdve a VOX kezdett felvenni egy másféle jelentést is mint fogalom. Az elektromos gitározás történetében történt valami fontos, ami hatással lett az ezután következő évek zenei hangzására. Egy új hangzás született, egy erősítőcsalád, mely ma már legenda, de ez a legenda ma is él és napjainkban is hiszen új termékek jönnek ki a VOX márkaneve alatt.

A VOX termékek megszületése Tom Jennings nevéhez kötődik. 1917 Február 28-án született Hackney-en, London keleti negyedében. Az iskola évei után dolgozni ment egy építőanyagot árusító céghez. Hobbija a billentyűs hangszerek gyűjtése volt. harmonikák, orgonák érdekelték leginkább. 1939-ben, nem sokkal a II. Világháború kitörése előtt megnősült, majd nemsokára katonai szolgálatra hívták be a Royal Engineers-hez. 1941-ben leszerelt és Crayfordban vállat munkát.

A következő években a hobbija egyre fontosabbá vált számára, az óvóhelyeken való bujkálás a német bombázók elől gyakran késztette arra, hogy az óvóhelyen tartózkodókat szórakoztassa és az időt így is múlassa.

A háború után minden a régi kerékvágásba zökkent. Jenning nagyon lelkes és kíváncsi természetű volt. Egészen elképesztő ötletei voltak, sokszor olyanok, amiket nem lehetett a valóság számára is megvalósítani, de néhányat közülük sikerült megvalósítani üzleti szinten is. Elképzelt egy céget, amely modern elektromos hangszerekkel fog kereskedni és aztán gyártani is fogja őket. 1944-ben miközben a Vickers műveknek dolgozott, másodállásban elkezdett használt harmonikákkal és egyéb hangszerekkel kereskedni és javítani őket. A Vickers művek fiataljaiból egy amatőr együttes verbuválódott, szabadideje nagy részét itt töltötte.

Az üzlet szépen fejlődött, nemsokára olasz, német és francia harmonikákat importált Angliába, üzletében minden egyéb kellék is megtalálható volt. 1946-ban már széles körben ismert lett a neve, és irodát nyitott a Dartford Road 119-ben, Dartford, Kent-ben. Az alkalmi zenélés ezután is fontos volt életében.

Történetünk szempontjából fontos megismerni egy másik nevet is. Jennings életében ugyancsak meghatározó személy volt az alkalmi együttesükben játszó Dick Denney, aki jól játszott gitáron mindenféle zenéket. Az akkori, háború utáni években a Vickers műveknél dolgozott csakúgy mint korábban Jennings. Mint szerszámkészítő műszerész, remekül értett minden szerszámgép kezeléséhez. Ezért bármilyen anyaghoz hozzá tudott jutni. Különösen érdekelte óta rádiótechnika és az elektronika. Érdeklődése hamarosan az elektromosan erősített hangszerek irányába fordult. A hawai és lapsteel gitárok erősítése nagyon érdekelte. Ez a hangzás hamar népszerű lett Amerikában mely Angliába is gyorsan átterjedt.

Az első erősítőket rádióvevő készülékek erősítőfokozataiból alakította át. Mivel hangszerek számára bármilyen erősítő nagyon nagy ritkaság volt brit földön. A két ismert gyártó is az Egyesült Államokban volt. Egyik a Gibson a másik a National cég. Denney a helyzetet hamar felismerve komoly fejlesztéseken kezdett dolgozni, egy kifejezetten hangszerek számára használható erősítő megalkotása irányában. Egy hangszóróval egybeépített erősítőn dolgozott hawai gitár számára, kis méretben, könnyű kivitelben és megfizethető áron. Időközben más egyéb hangszer erősítő prototípusokat is kipróbált. Egy alkalommal Jennings megemlítette azt az ötletét, hogy dolgozzanak együt egy elektromosan erősített kis billentyűs hangszeren, ami egybe lenne építve, hordozható kivitelben.

A háború utáni évek forgatagában a hadiipar is kezdett átalakulni. Jennings és Denney útjai elváltak, tulajdonképpen a kapcsolat is elveszett közöttük. A későbbi évek számára azonban ismeretségük komoly hatást gyakorolt Jenningsre, hiszen a hengszererősítő gyártása és eladása mint ötlet Denney-vel való együttműködésük eredményeként fogalmazódott meg Jenningsben. Nem sokkal később Jennings egy másik elektroműszerészt kezdett el foglalkoztatni boltjában, majd otthagyta a Vickers műveket és az üzletet teljes munkaidőben kezdte el futtatni. Az új elektronikus szakember Derak Underdown ugyancsak zenész volt és agyában már megjelent egy elektromos hangszer terve. Jenings korábbi ötletét leporolta és most látta elérkezettnek az időt, hogy ezt meg is valósítsa. Egy kisméretű keyboardot tervezett, olyasmit mint egy harmónium és beépített elektromos erősítője és hangképző áramkörei segítségével nemcsak az orgona, de az emberi hanghoz hasonló hangok is megszólalhassanak megfelelő hangerőn, hogy egy zenekarban is használható legyen. Mindezt egy összecsukható hordozható kivitelben képzelte el. A hangszer egyszerre csak egy hangot tudott előállítani mint a kezdeti monofónikus szintetizátorok is.

Az ötlet végül kezdett formát ölteni. Igy született meg az Univox J.6., az első termék Jennings ötletére építve, felhasználva Denney elgondolásait az erősítő részt illetően, de végül a Derek Underdown-al való együttműködés eredményeként. A hangszer hordozódobozának fedele lett a hangszóró doboza is egyben. A 6 Wattos csöves erősítő egy 8 collos hangszórót hajtott meg. Tartalmazott egy beépített vibrato effektet is valamint több hangszín között lehetett választani.

Az Univox megjelenése kicsit olyan volt mint a szerencsejáték. Teljesen a saját ötlete alapján valósult meg anélkül, hogy bármiféle piaci igény hívta volna életre. Mivel jól volt megépítve, megbízható volt jó kiegészítőnek bizonyult a zongoristák repertoárjának hangszín- és kelléktárában. Az Univoxot egyre többen vették és hamar a legtöbb vidéki kocsmában is lehetett hallani, miközben ma egyetlen működő darab is nagy ritkaságnak számít. A hangszer népszerűségének csúcsára csak 1962-ben jutott, amikor az akkori rendkívül népszerű Tornados együttes felvette vele a Telstar című számot. Innentől kezdve az Univox hírnevét glória övezte. Ez a siker megerősítette az üzletet. Bár Jennings nem rendelkezett elektronikai szaktudással, mégis sikerült együttműködés révén egy ilyen terméket alkotnia. Az Univox Jenings kreativitását is tisztán kifejezte. Nem szégyellte a technikai részletek megoldását más hozzáértőkre bízni. Tudta, hogy az ő ereje az üzleti szempontok tiszta felismerésében és kezelésében rejlett. Mint a legtöbb felfedező, Jennings is tudta, hogy bárhova elhajózhat jó navigálással anélkül, hogy értene a motorok működéséhez.

1951-ben 6 év gazdasági recesszió után Jennings sikeres üzletet tudhatott magáénak. Miközben egy nyomott piacon nem éppen a legszükségesebb áruk kereskedelmével foglalkozott sikerült akkora tőkét létrehoznia, amivel megalapíthatta a Jennings Organ Company-t.

Az Univox eladása annyira megindult, hogy a cég kisebb kapacitás gondokkal küszködött egy rövid időre. Eközben az orgonák eladása is megindult. Mindezek folyamatos profitot hoztak a cégnek, azonban már érződött, hogy hosszabb távon egy megbízható és népszerű termékre lesz szükség ami folyamatos és kiszámítható bevételt hoz.

1955-ben a gitár körül nagyon megindultak a dolgok. A hangszer egyre népszerűbb lett és 1956-ban egy Amerikából megindult zenei mozgalom eredményeképpen megjelent egy új stílus a rock and roll. Kis részben a country zene, kis részben a városi blues képezte alapját ennek az új stílusnak. Elvis Presley neve pedig egekbe emelte ezt a muzsikát. Elvis különleges hangja mellett a dob új ritmusokkal jelent meg a zenében és emellett az elektromos gitár játszott fontos szerepet. Mivel a zenében az egyszerűsége mellett a virtuozitása is lényegi elemként jelent meg, így az amerikai fiatalok körében oly népszerű lett ez a muzsika, hogy egy idő után mindenki rock and rollt akart játszani.

Nem kellett sokat várni arra, hogy ez a stílus átjöjjön Európába, hiszen a rádiózás és a hanglemezipar fejlődése azt eredményezte, hogy a megjelent zenékről már aznap lehetett hallani és tudni.

Mindezek a változások a Jennings céget is közvetlenül érintették, ráadásul pozitív módon. Ezidőben az eladások nagy részét hagyományos jazzgitárok képezték. Akkoriban brit földön nem igazán volt még gyártó a rock and rollt kiszolgáló modern elektromos gitárokra. Jennings ezért amerikai gitárkészítő cégekkel kezdett üzleti kapcsolatba lépni és disztribúciót kiépíteni azonban ez nem bizonyult még gazdaságosnak az akkori még bizonytalan brit piacon. Az erősítő tekintetében sem volt kevésbé fontos ennek a kérdésnek a megoldása. Bár akkor a Gibson és a Fender is gyártott már erősítőket Jennings nem óhajtott importálással foglalkozni, amikor tisztábban látta, hogy orgonagyártó műhelye potenciálisan alkalmas erősítők gyártására.

Az orgonákhoz egyébként is gyártott erősítőket és akkoriban valójában ez képezte a gyártásra szánt erősítők előfutárát. A kiindulási pont egy 50 Wattos csöves erősítő volt mely Goodmans Audiom 80 jelű hangszórókat hajtott meg. Ez a konstrukció alapvetően jó basszus átvitelre volt kitalálva. A módosítására tett első korai kísérletek megmutatták a dolog nehézségeit ennek a biztató eredményt nem igazán ígérő fejlesztésnek. A terveket félretették és a fejlesztés egy időre abbamaradt.

Szabó Sándor

2006-02-19 13:54:47