A VOX sztori: 12. rész

Egy legendás erősítő története

Az AC30/6

Az AC30-as meglévő konstrukciójának újragondolása és komolyabb továbbfejlesztése csak később 1960-ban történt meg. A 4 csatornás erősítő megalapozta a nagyobb erősítők piacát. Az AC30 erényei megkérdőjelezhetetlenek voltak mint szólógitár erősítő, de a basszusgitár erősítése kezdett más problémákat is felvetni, amivel szembe kellett nézni. Ezek előjöttek az akkori idők precíz frázisokat játszó olyan basszusgitárosai körében is mint Jet Harris a Shadows-ból. Amikor ugyanis élőben játszottak az AC30-as minden hangerejére szükség volt, ez pedig a hangszórók erős vibrációját okozta. Elektromos jellemzőit tekintve az alkalmazott EF86-os elektroncső kiváló paraméterekkel rendelkezett, azonban rendkívül érzékenynek mutatkozott a mechanikai hatásokat illetően, különös tekintettel a mechanikai vibrációra. Erre a problémára Jennings a túl költséges és érzékeny csőtípus kiváltásával, a strapabíróbb ECC83-as cső beépítésével válaszolt. Ez a cső kisebb erősítési tényezővel rendelkezett és kevésbé volt érzékeny a mechanikus hatásokra, sőt még azt is lehetővé tette, hogy egy harmadik csatornát is beépítsenek. Ezt elnevezték "Brillant"-nak. Ennek a csatornának megvolt a maga magas és alacsonyabb érzékenységű bemenete ezzel két további csatorna került az AC30-ba. A típus jelölése AC30/6-ra módosult. Később ez a változat volt a legnagyobb számban épített AC30 változat. Kissé különös is, hiszen ez a módosítás csupán egy ideiglenes meegoldás volt a problémák megoldására akkor, amikor már egy új basszus erősítő tervei a tervezőasztalon voltak és áramköreit már tesztelték. Az AC30-nak számos változatát fejlesztették és specializálták gitárra, orgonára és basszusra.

A négy- és hatcsatornás AC30 hangzása között hallható különbség volt. A korábbi modell nagyobb erősítési tényezővel rendelkezett és valamelyest tisztábban is szólt. Ezzel a változattal vette fel a legnagyobb slágereit a Shadows. Sok gitáros beismerte, hogy a Fender gitárok nem ugyanazt adják magukból amikor a négy- és amikor a hatcsatornás erősítőt használják. 1961-re már főleg csak az utóbbi hat csatornás modell volt kapható. Akkortájt gyakran azzal is magyarázták a hangzás titkát, hogy a stúdiók zengetőszobákat használtak. Ez részben igaz is volt, mert jellegzetes hangzásuk ott hagyta nyomát a felvételeken. Ugyanakkor az is igaz volt, hogy a hatcsatornás erősítő már nem hozta a Shadows jellegzetes hangzásvilágát. Ez a külömbség nem fogta vissza az eladásokat, sőt némi növekedés is mutatkozott, de Jennings nem nyugodott és nagyobb fontosságot tulajdonított a kérdésnek és dolgozott rajta, hogy megoldódjék.

Jennings ebben az időben úgy határozott, hogy a Vox termékskáláját kiterjeszti elektromos gitárokra és orgonákra is, ez azonban már egy másik történet.

Szabó Sándor

2006-07-23 18:03:51