A VOX sztori: 13. rész

Egy legendás erősítő története

Vox gitárok

Ebben a Vox erősítők történetét feldolgozó irásomban nem térek ki a Vox gitárok történetére oly részletesen, mert csupán az is megtölthetne egy vastag könyvet. Hogy azonban a Vox-ról alkotott képünk teljesebb legyen, kell hogy röviden bepillantsunk a Vox gitárok történetébe is. A Vox cég 1962-től folyamatosan kezdte kibocsájtani elektromos gitárjaikat is. Kezdetben a gitárok a Fender mintájára készültek. Részben a jól bevált forma másrészt a Shadws által generált népszerűség követelte, hogy a Vox gitáraik is majdnem ugyanúgy nézzenek ki mint a Fender Stratocaster vagy a Precision Bass. Az emberek olyan, vagy ahhoz nagyon hasonló gitárt akartak maguknak, mint amin Hank Marvin játszott. Jennings elébe ment a problémának és úgy tervezte, hogy az emberek a pénzüket inkább egy brit hangszerre költsék, mint Fenderre vagy Gibsonra.

Az első gitárok a Stroller és a Clubman modellek volak és 1961-ben jelentek meg a piacon. Mivel a Jenningsnél nem voltak szakképzett kifinomult hangszerépítők, az első gitárok kényszerűségből is csak tömör testűek lehettek. Az első bedolgozók is bútorasztalosok voltak. Az elért minőség az áráért korrektnek volt mondható, a vékonyabb pénztárcájúak számára is megfelelő volt. A tapasztalatlanság híján a pickupok nem szóltak szép hangon, hajlamosak voltak a sípolásra, gerjedésre. Ez az olcsó kategóriánál nem volt szokalan, sőt ma 2003 -ban sem az. A gitárok formája a Stratocaster vonalát követték. A korai modellek még nevükben is igyekeztek utalni a nagyszerű ősre a Stratocasterre, ezért a neve után Soundcaster-nek kersztelték.

A minőségi ugrást az olasz EKO céggel való kooperáció jelentette. Itt kitűnő gitárkészítőket alkalmaztak. A nyakat innen rendelték, és ettől kezdve elkezdték komolyan venni a Vox gitárokat. Nemsokára kijött az első magasra árazott minőségi gitárszéria, aminek ráadásul új fazont találtak ki.

Jennings három designert és mérnököt alkalmazott, akik a gitárokkal foglalkoztak a cégnél. Bob Pearson figyelt az alapanyagok minőségére, Mike Bennett készítette az eredeti terveket és a prototípusokat, Ken Wilson a hangszer játszhatóságát, gyakorlati használhatóságát vizsgálta. A tervezés csoportmunka volt de, Jennings mondta ki mindig a végszót. Az első igazán újszerű és egyedi kialakítású gitár a Phantom 1962-ben jelent meg. Ez a gitár a maga kissé trapezoid, sokszögletű kialakításával méltán vonta magára az emberek figyelmét és még ma is nagyon egyedülállónak tűnik. A formaterv a London Design Center terméke volt.

Érdemes kissé elgondolkozni azon, hogy mennyire ragaszkodnak a gitárosok a hagyományhoz, ahhoz a hangzáshoz, és formához, ami először megütötte a fülüket vagy amit először pillantottak meg. Mára a Fender és Gibson által elterjesztett formák képezik a gitárok mintegy 96 %-át. Ami ezen kívüli fazon vagy kivitel, az is a kettő valamilyen kombinációja vagy formai leszármazottja. Ilyen dolog a gitárerősítők hangja is. A Phantom a maga korában nagyon figyelemfelkeltő volt, sok kelt el belőle és túl élt pár hagyományosabb gitárt a piacon. Az első modellekre egy kissé módosított Bigsby rendszerű termolószerkezet került. A legfontosabb módosítás a pickupok kivitelében volt, húronkénti mágnestesteket alkalmaztak, mint a Fendereknél. Sokkal tisztább hangjuk volt jobb húrszeparációval, ami kellemesebb akkordhangzásokat eredményezett.

1963 közepére olyan híres csapatok, mint a The Dave Clark Five, The Hollies, Peter Jay & The Jaywalkers mind Phantom-on játszottak népszerűsítve azt. Az utolsó együttes nem csupán attól volt szokatlan, hogy heten volak, hanem hogy két basszusgitáros volt a csapatban Vox Phantom IV. -eseket használva.

A Phantom történetének legnépszerűbb darabja volt a 3 pickupos változat mely egyben a Vox leghíresebb gitárja is lett egyben.

Nemsokkal később megjelent egy másik érdekes a könnycseppre emlékeztető alakú gitár, mely ezt követően Brian Jones( Rolling Stones) kezében vált legendássá. Ez a modell volt a Vox Mk.XII. "teardrop". Nem csupán a Rolling Stones, de a Beatles is használta esetenként a Vox gitárokat. Bill Wyman sokáig használta a Wyman Bass modellt jellegzetes csepp formájú basszusgitárját.

A gitárgyártásban az olasz közreműködés nagyon gyümölcsözőnek bizonyult. Nemsokára elkezdtek fél-akusztikus elektromos gitárokat gyártani. A Beatles sikere ezt a gitárfazont is nagyon a figyelem középpontjába emelte. Az fő modellek voltak ebben a kategóriában a Lynx két pickuppal, a Bobcat három pickuppal és a Cougar basszus változat. Bár nagyon vonzó külsejű gitárok voltak a nyak profiljuk vékonysága miatt sérülékenyek voltak és könnyen deformálódott a nyak. Vékony húrok használata esetén nem volt nagy probléma ilyen tekintetben. 1966-ban a Lynx és a Cougar testeket Phantom nyakakkal szerelték és ezzel a problémák megszűntek.

A kísérletezés és a fejlesztés tovább folyt. Az 1964-es katalógusukban szerepelt egy radikális formájú új modell X-re emlékeztető külsővel Vox Scorpion néven. Két prototípus épült mindössze és ezzel be is fejeződött a típus története.

Van még egy igen említésre méltó terméke a Voxnak, a gitár-orgona. Ez Jennings elmeszüleménye volt. Mivel mindig is a billentyűs hangszerek vonzották elhatározta, hogy kombinálja a Vox Continental orgonát a Phantom gitárral. A Continental oszcillátorait beleépítette egy Phantom gitárba. A gitáron oly sok kapcsoló és potméter volt, hogy akkoriban igazán egy sci-fi hangszer benyomását keltette. A hangszer a húrok bundokhoz történő lenyomása által szólalt meg orgona üzemmódban, a húr a bundokon keresztül elektromos érintkezéssel hozta működésbe az adott hanghoz tartozó oszcillátort. A gitár normál pickup konfigurációban is működött, sőt mindkét üzemmódban egyszerre is. Alig egy évtizeddel később amikor a '70-es években megjelent a gitárszintetizátor a Vox még mindig egy progresszív előregondolkodó cégnek számított, és talán nem mindenki ért vele egyet, de valójában a Vox Guitar-Organ a gitárszintetizátor analóg előfutára volt.

Ahogy haladunk előre az időben találkozhatunk még más Vox gitártípusokkal is. Miután a Gibson Les Paul is meghatározó gitártípus lett a zenében, a Vox ebbe a forma és hangzásvilágba is elkalandozott. A Vox VG2 is ezt példázza, bár ennek üreges teste volt. Ugyancsak meghatározó volt az amerikai Gretch is, és a Vox VG4 basszus és VG6 félakusztikus jazzgitár ezt a hatást mutatják.

Megemlíthető még a VD12 valamint az EKO-val való együttműködés eredményeként gyártott akusztikus gitárok a Vox V.G. Jumbo és a Vox Folk 12 húros modellek. Ezek a modellek bár sosem értek el magas eladási statisztikákat a gyűjtők legféltve őrzöttebb darabjainak számítottak akkor is és most is.

A mai gitárosok közül csupán kevesen tudják, hogy a Vox már a '60-as évek közepén alkalmazta az aktív elektronikát. 1967-ben több olyan gitártípusuk jelent meg, melyben beépített effektek működtek, mint pl. Wah, torzító, tremolo és visszhang, mind rendelkezésre álltak a gitártestbe beépítve. De voltak gitárok beépített metronómmal, hangolóval. Ezt a technológiai előreépést a tranzisztor megjelenése és elterjedése tette lehetővé. Az Ultrasonic sorozat mindezeket magában foglalta normál és basszus kivitelben is.

Említésre méltó gitártípusok a nyolcvanas években jelentek meg ismét. Az 1982-85 között megjelent modellek voltak a 3502, 3000, 3001 és a 3503 típusok. Ez a sorozat két pickupos sorozat volt.Mindegyik gitár a DiMarzio valamelyik népszerű pickupjával jött ki. Három hangszedős változatok kssé még mindig a Startóra emlékeztettek, ezek voltak a 3501 és a 3500 típusok ugyancsak DiMarzio szimpla hangszedőkkel. A sorozatból természetesen nem maradhattak ki a basszus modellek sem, így a 3504 és a 3002 basszusgitárokkal teljes a választék.

A nyolcvanas évek végefelé koreai készítőkkel is felvették a kapcsolatot. Ez az együttműködés három évig tartott, majd a minőség leromlása után ez is abbamaradt. Ezt az időszakot a White M Shadow sorozat fémjelzi.

Az ezt követő években egyre inkább érezhető volt, hogy a jól megalapozott és kimondottan a gitárra összpontosító cégek maradnak felül. A Vox mindvégig csupán választékbővítés szintjén gyártott gitárokat, néha igen nagy számban, de modelljei nem érhették el a mai híres márkák eladási számait és népszerűségét.

A Vox orgonák sokáig az egyik legfőbb terméke képezték egészen a hatvanas évek végéig, majd lassan visszaszorultak termékeik a piacról. A Hammond orgona mint egy más elven működő hangszer megjelenése is hihetetlen sikere volt a Vox orgonák háttérbeszorulásának egyik fő oka. Pár évvel később pedig a kifejezetten hangszintézisre szakosodó cégek a szintetizátorok megjelenésével gyakorlatilag teljesen kiszorították őket.

Szabó Sándor

2006-08-13 22:22:12