A VOX sztori: 8. rész

Egy legendás erősítő története

A nagy idők (1958-1960)

Itt úgy tűnik túl nagy fontosságot tulajdonítunk a Vox AC15-nek a cég korai történetében legalábbis ami az eladások számát illeti. 1958-ban kát újabb Vox erősítő jelent meg a piacon. Ezek nem már nem voltak olyan úttörő jelentőségűek mint az eredeti AC 15 mivel egy olcsóbb változatai voltak az eredetinek, egyszerűbb áramkörrel és kisebb hangszóró teljesítményű kivitelben. Egyikben sem volt benne a vibrato, de mindkettőben volt egy egyszerűsített tremoló effekt.

Az AC4 és AC10 megjelenése

A két új típus közül a kisebbik volt az AC4 mindössze 4 Wattos teljesítményével és 8 collos hangszórójával. Ez valójában egy gyakorló erősítő volt amellyel egy szobában próbálni lehetett. Hangja a Vox-ra jellemző fényes karakterű volt. Az AC10-es változat már nagyobb, robusztusabb volt. Az AC15-től külömbözött abban, hogy nem volt benne vibrato effekt, lényegesen könnyebb volt, hiszen csak egy 10 collos hangszóróval volt szerelve.

Az AC10 három csövet tartalmazott az elő- és meghajtó fokozatban az AC 15 öt darab csövével szemben. Mindez allacsonyabb költségen volt előállítható, következésképpen az ára is elérhetőbb lehetett. Bár mindegyik típus jól fogyott a boltokból, az AC15 még mindig elérhető árú erősítő maradt a piacon a muzsikusok számára.

A versenytárs Fender "Twin Amp"

Az AC15 nem csupán saját maga kedvéért volt jelentős. Különleges egyedi hangzása azt eredményezte, hogy a brit zenekarok referenciája lett. Amint a zenekarok legsikeresebbjei elkezdtek bejutni a slágerlista első 20 helyére már egyre nagyobb helyeken kellett a koncerteket megrendezni. A kis klubok maximum 150 fős helységei kezdtek szűkösnek bizonyulni és egyre inkább a 600-1000 fős helyekre kerültek ezek a rendezvények. Erre a célra az AC15 már nem volt elég hangos különösen a basszusgitár számára nem. Intenzív fejlesztő munka indult a Vox-nál, hogy megoldást találjanak a nagyobb termek hangosítására is. Hamarosan megérkezett a Charing Cross Road-i üzletbe egy Fender Twin-Amp, ami egy alternatívát jelentett és képviselt a nagyobb teljesítményű erősítők közzött. Ez az erősítő 1956-ban jelent meg és akkor ez volt az addig valaha gyártott legnagyobb teljesítményű erősítő. A Fender 2 db 30 Wattos Jensen hangszóróval és 60 Wattos erősítővel rendelkezett. A Shadows kipróbálta ezt a típust és bár nagyon hangosnak bizonyult, a hangszín gazdagsága messze elmaradt az AC15-étől. Az első Fender, ami bemutatkozott Nagy Britanniában mág 110 Voltos tápegységgel érkezett, ami azt jelentette, hogy át kellet alakítani a nagyobb 220 Voltos szabványra. Mindez emelte az árat és a vámköltségeket.

Szabó Sándor

2006-06-10 00:37:22