A VOX sztori: 9. rész

Egy legendás erősítő története

Az AC 30 születése

A Shadows zenekar spontán reakcióval válaszolt a Fender Twin Amp hallatán.

"Miért is ne lehetne egy dupla AC15?" Az AC15 éppen úgy szólt, ahogyan ők akarták, csupán amire szükségük volt, a hangerőre, abból több kellett nekik. Azonban 2 erősítőt párhuzamosan egymás mellett használva nem lesz oly hatékony, mint amilyennek elsőre tűnik. Mindenekelőtt a hangerőszabályzás komplikáltabb lesz, két szabályzót kell csavargatni, ami előadás közben zavaró és nem kivitelezhető. Másodsorban a két erősítő közül az egyiknek földeletlennek kell lennie ami aztán további problémákat vet fel, erős hálózati brummot hoz be. Harmadrészt, több cuccot kell szállítani és pakolni. Végül több ilyen kis erősítő összekombinálása nem szolgálná a zenét, megnövekedne az alapzaj szintje és például 3-6 erősítő összekombinálása gyakorlatilag agyrémnek tűnt.

Mindezek a megváltozott igények fejtörésre késztették Jenningset és kidolgozni egy olyan erősítőt, amiből még ha két darab szól is a színpadon gitárosonként ne legyen számottevően nagyobb zaja.

Dick Denney szembenézett a kérdéssel és elkezdett dolgozni az új megoldáson. Az AC15 erősítő hangját három fontos paraméter határozta meg. Mindenekelőtt a végfokozatban alkalmazott EL84-es csövek, mely alacsony feszültségen dolgoztak. Ezzel viszonylag nagy teljesítményt tudott kihozni egy kis kompakt szerkezetből. Mindezért persze vaalamit fel kellett áldozni a hangból. Ez pedig a viszonylag magas 5-7 %-os harmónikus torzítás volt 15 Watt teljesítmény leadásakor. Ez a magas érték az akkori HI-FI szintjére, azaz kb. 1%-ra könnyen lehozható lett volna negatív visszacsatolás alkalmazásával, ahol a végfokból visszacsatolták volna a jelet egy ellenálláson keresztül az előfok egy bizonyos pontjára. Ezzel a kimeneti hullámformát közel azonosra lehet formálni a bemeneten megfigyelhető hullámformával. Ez vesz el valamennyi teljesítményt az erősítőből, de a hang feltisztul. 1949-től csaknem minden erősítő kapcsolás alkalmazta ezt a módszert. Dick Denney egy korábbi áramkörében már alkalmazta a negatív visszacsatolást, de az eredmény nem tetszett neki. Mint muzsikusnak jobban tetszett a felharmónikusokban gazdagabb hang, mint a szegényebb. Ezért is döntött az EL84 alkalmazása mellett. A negatív visszacsatolás ugyan tisztább hangot eredményezett, de lekorlátozta az erősítő teljesítményét és ha hirtelen túlvezértlés lépett fel akkor az nagyon csúnya torzítást okozott. A gitárerősítők legtöbbször a túlvezérlés közelében vagy felette dolgoznak és fontos, hogy a torzítás ne legyen harsány és kellemetlen. Az AC15 ilyen tekintetben nagyon szelíd készülék volt, még 15 Wattot meghaladó körüli teljesítménynél sem volt számottevően hallható torzítása, egészen addig, míg el nem érte a 20 Wattot. Ami pedig hallható volt, az a fülnek kellemes torzítás volt és a zenét sem sértette.

Végül az utolsó lényeges, az AC15 hangját döntően befolyásoló tényező volt egy érdekes kapcsolástechnikai megoldás a katód feszültség beállítása. A rácsfeszültség beállításával szimmetriába lehet hozni a csövek működését ezáltal a csövek nem rontják egymás teljesítményét, másrészt tisztább jelformát erősít. A rácsfeszültség beállításának két módja van, az egyik egy fix beállítás, ahol egy külsőleg előállított negatív feszültséggel feszítik elő a csövek vezérlőrácsát. A másik módszer az automatikus beállítás, amikoris az áram a katódon keresztül a földhöz van vezetve egy kb. 100 Ohmos ellenálláson át. Ez a kb. 12 Volt egyenáram biztosítja a rácsfeszültséget. A cső által generált áram alkalmazása ellenálláson keresztül a végcső katódja és a föld között egy automatikus szabályzást biztosít a rács számára. Mindkét megoldás ugyanazt a célt szolgálja, a rácsfeszültséget optimális szinten tartani. Ami mindebben fontos, az az, hogy az EL84-nél éppen a fix rácsfeszültség hozza a legjobb hangzást, különösen, ha nem használnak negatív visszacsatolást.

Igy az EL84 alkalmazása automatikus rácsfeszültség szabályzással képezi a VOX AC15 jellegzetes hangját. Az EL84-el gyakorlatilag egyidőben jelent meg egy új cső az EL34, ami nagyobb teljesítményt nyújtott. A cső nagyobb volt és a torzítása is számottevően alacsonyabb. Az egyetlen probéma csupán az volt, hogy a velük készült erősítők nem szóltak olyan élettelien, mint az EL84-esekkel készült Vox erősítők. A hang jellegzetes fényesen csengő karaktere hiányzott a hangzásból. Az egyetlen megoldásnak az tűnt, hogy 4 db EL84-et kell használni. A nagyobb kimeneti transzformátor többlet áramot igényelt. Az egyenirányító fokozatba így bekerült egy GZ34-es egyenirányító cső. A 30 Wattos teljesítményre méretezett transzformátor 8 vagy 16 Ohmos impedancián tudott müködni. Egy erősítő, ami a Jennings Musical Industries-nél ezt a megoldást alkalmazta 1958-ban jelent meg AC30 néven, de soha nem talált piacra. Ez az erősítő Goodmans Audiom 80-as hangszórókat tartalmazott és jobban alkalmazható volt basszus hangok erősítésére. Az EL84-el készült áramkörrel nem sikerült túllépni a korlátokon ezért ez a modell nem érte el a kívánt sikert.

A Shadows együttes együttműködése szerencsésen alakította az erősítő sorsát. Ők készek voltak egy 2 db 12 collos egyenként 15 Wattos hangszóróval ellátott nagyobb és nehezebb erősítő használatára. Goodmans hangszórókat próbáltak ki és a problémák megoldódtak. Ezzel egy új, a legsikeresebb erősítő született meg és kezdte diadalmenetét a gitárerősítők történetében.

Az új erősítőt az AC30 Twin megnevezés vagy még precizebben az AC30/4 jelzés külömböztette meg az első AC30-től. Az AC30/4 megjelölés a négy bemeneti csatornára vonatkozott. A kivitele hasonló volt az AC125-höz, ugyanazt a sárgásbarna műbőr borítást viselte és egy öntött aranyozott embléma került az előlap felső negyedére.

Jennings nem csupán a marketinggel volt elfoglalva, de más elektromos kiegészítő gyártásába is belefolyt ugyanakkor a VOX erősítők külső megjelenését is finomítani akarta. Mindez áldozatos munkát igényelt és költséges is volt, számos mintadarabot próbálak ki mire megtalálták az igazit. Az AC15 sikere után Jennings Vox néven az elektromos hangszeripar vezető márkája akart lenni. A leghangosabb és legnagyobb brit erősítő kibocsájtásával egyre közeledett az ekkor már elérhető célhoz, de még nem érte el.

Szabó Sándor

2006-06-26 22:37:20