Alternatív gitárhangolások

A normáltól eltérő hangolások eredete a viszonylag rövid története ellenére is elégé a homályba vész. Egyesek azt állítják, hogy az eltérő hangolások a Hawaii "slack key" stílusú zenéből jött át Amerikába és onnan Európába. Azt persze tudhatjuk, hogy már a korai amerikai blues gitárosok is használtak másféle hangolásokat. Robert Johnson és Blind Willie Johnson már egy nyitott akkordra hangolták a gitárjaikat.

A fingerstyle gitárzene a '60-as években robbant be a köztudatba John Fahey és Leo Kottke személyével és zenéjével. Ők már a nyitott hangolásokat is egy lehetséges alternatívaként használták. Az alternatív hangolás szükségszerűségek hatására jött létre, ezért nehéz lenne megmondani, mikor, kinél és hol jelent meg ennek igénye először. Az azonban tény, hogy a brit népzenék ugyancsak magukkal hozták az eltérő hangolásokat. Martin Cathy, John Renbourn, Bert Jansch, Devey Graham, Martin Simpson, mind kiváló gitárosként jelent meg ebben a mozgalomban. A hatvanas évek végén feltűnt énekes gitárosok, mint Joni Michelle, David Crosby ugyancsak sokat tettek az alternatív hangolások fejlesztésében. Zenéjük nagyrészben támaszkodott a hangolás által elérhető harmónia és hangzásvilágra. Angliában Nick Drake alakított ki egy kifejezetten eltérő hangolásokra építő stílust. A nyolcvanas években új arcok jelentek meg, Pierre Bensusan, Michael Hedges, Alex De Grassi, Will Ackerman, Peter Finger. Mindegyikük zenei munkássága sokat tett hozzá az akusztikus gitár zenéjéhez és az alkalmazható hangolások felfedezéséhez.

Manapság igen sok ismert gitáros játszik szerte a világban és velük együtt az alkalmazott hangolások is igen változatosak.

A gitáron alkalmazható hangolások nagyon sokfélék lehetnek, talán nem túlzok ha azt mondom, hogy kb. 100 féle létezik belőle. A leggyakoribb mindegyik hangolás közül a normál vagy standard EADGHE hangolás. Ennek fejlődéstörténete a leghosszabb, és immár ennek van a legnagyobb irodalma is a klasszikus gitározásban. Hosszú idő alatt alakult ki ilyenre, kisebb nagyobb vargabetűt téve a fejlődése során. A hangolás a lanttal párhuzamosan, de sokkal inkább annak hatására nyerte el jelenlegi formáját. 1800 körül már használták a normál hangolást, ami egyben azt is jelenti, hogy már hamarabb készen volt. A hangolások alapvetően kifejezik a gitáros valamiféle hangzás vagy technikai vágyát. Az egyik legfontosabb ilyen igény a minél több hangnemben való játék, a lehető legnagyobb számú lefogható akkord a kéz számára technikailag lehetőleg megvalósítható módon. Ennek a nagyon fontos kettős kritériumnak az említett EADGHE hangolás felelt meg leginkább. Mivel a legfontosabb előnyöket ebben a hangolásban lelhetjük meg ezért is ez lett a legelterjedtebb. Persze a normál hangolásnak is van hátránya, mert a G és H húr közötti nagyterc távolság megtöri az ujjrend logikáját, és emiatt az akkordoknak és a hangsoroknak sok ujjrendje lesz, és bizony ezeket mind meg kell tanulni.

Az alternatív hangolásokat több dolog hívta életre. Részben az a tény, hogy az akusztikus gitározás hajnalán sokan maguktól tanultak gitározni távol bárkitől, aki megmutathatta volna a leguniverzálisabb hangolást. A gitárt behangolták egy jó hangzású akkordra és ebből fejlesztették ki a játékukat. A legtöbbször használt 3-4 akkordot könnyen szinte mindig ugyanazzal a fogással a megfelelő helyen lefogták és így mindenféle tanulmány nélkül lehetett zenélni. Ezen hangolások esetében a kis- vagy a nagyterc, mint a moll és a dúr akkord meghatározója mindig szerepel a hangolásban, lefogás nélkül azaz az üres húrokon (open strings) is egy akkordot kapunk. Ezért az ilyen módon kialakított hangolást nyitott hangolásnak (open tuning) hívják. Ezekből igen sok létezik. Némelyiknek immár 200 éves hagyománya is van. A másik igény, ami világra hozhat egy új hangolást valamilyen hangzásigény, amit normál hangolással nem lehetséges elérni. Talán ez a leggyakoribb ok. Sokan szeretnek kísérletezni és valóban izgalmas, amikor az ember a normál gitárhangoláson megtanult fogásokat elkezdi használni egy teljesen más hangoláson. Egy új világ nyílik fel, eddig nem hallott akkordokkal és hangzásokkal. Sokan gitároznak ilyen módon, ahány dal annyi hangolás, azonban ez egy idő után fárasztó és nem kielégítő, mivel minden nyitott hangolás csupán apró előnyöket kínál mindazokhoz a hátrányokhoz képest, amiket magában hordoz. Egy idő után az ember agya már nem tudja követni a sokféle hangolás logikáját és ilyenkor eldugul az a forrás, ahonnan korábban olyan sok ötlet jött elő.

Az alternatív illetve nyitott hangolások nagy hátránya, hogy egy vagy két és csak ritkább esetben engedi meg, hogy három hangnemben is lehessen vele játszani viszonylag könnyen. Bizonyos műfajokban, ahol a dal közben nincs moduláció vagy hangnemváltás ott ez nem probléma, különösen, ha egy kápóval színesítik az elérhető hangnemeket.

További probléma a normál hangoláson kottát olvasni tudók részére az, hogy egy más hangoláson a kotta immár semmit sem ér, mert a kottából kiolvasott hangok helyett egészen más szól a gitáron. Ez esetben csak a tabulatúra az egyetlen rögzítési és visszaolvasási lehetőség. Van néhány ismert modern akusztikus gitáros, akik a normál hangolást mellőzve kidolgoztak egy teljesen rájuk jellemző hangolást és ebben megtanultak kottát is olvasni. Ilyen például Peter Finger német gitáros, aki az EHEGAD hangolással például F dúrban is jól elboldogul, sőt sikerült több hangnemet is meghódítania.

Másik példa Pierre Bensusan francia gitáros, akik a DADGAD hangolásra specializálta magát és ebben egészen messzire jutott.

A nyitott illetve az alternatív hangolásoknak van egy tipikus problémája: Mindegyik hangolás jellegzetes hangzással színezi el a játékot. Persze így van ez a normál hangolással is, de annak univerzális volta miatt kevésbé vesszük észre.

Ezt a jelenséget sokak előnyként használják ki, sokak pedig hátrányként szenvednek tőle.

A több hangolás alkalmazása más problémákat is felvet. Koncert közben állandóan át kell hangolni a gitárt, ami általában elég kiábrándító. Egy nagyszerű kompozíció után egyszer csak elkezdik fel- lehúzogatni a húrokat és ez elsöpri a pillanatokkal azelőtti felemelő zenei élményt. A másik probléma, hogy a gitár egy másik hangolásban nem fogja tartani a hangolást, így az első jól behangolt hangolás után legtöbbször mindig hamis lesz a gitár. Akadnak, akik ezt a kellemetlenséget akár 3-5 gitár használatával kerülik ki. Több gitár használata pedig kényelmetlen, szállítás, hangosítás, stb. szempontjából és nem utolsósorban hangszedőből is annyi kell ahány gitár van. Ezeket a színpadon elrendezni, átkapcsolni, esetleg átdugdosni megint bizonyos fokú kényelmetlenséget okoz.

Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a hangolást két fő paraméter határoz meg. Az egyik az abszolút hangmagassága, amit általában a legmélyebb hanggal jelölünk. A másik meghatározója a behangolt további hangok sorozata. Éppen ezért célszerűnek tűnik úgy csoportosítani, elkülöníteni a hangolásokat, hogy milyen alaphangon használjuk őket általában. Ezek után tekintsünk át pár alternatív hangolást kis ismertetéssel kiegészítve.

E alapú Hangolások

E H D G A D

David Crosby egyik szülőatyja az eltérő hangolásoknak. Talán egyik leggyakrabban használt hangolása volt a hangolás. Híres slágere a "Guinnevere" is ebben a hangolásban keletkezett.

E H E G A D

Ezt a hangolást Peter Finger fejlesztette ki vagy 20 évvel ezelőtt. Az Em7 akkordra hangolás jellegzetes színezetet ad muzsikájának és olyan szólisztikus lehetőségeket, amelyek normál hangolásban nem lehetségesek. A hangnemi korlátai persze megvannak, de Peter igen sok hangnemben képes rajta játszani, hiszen az elmúlt két évtizedben sok darabot komponált ezen a hangoláson és sok dolgot felfedezett a lehetőségeit tekintve.

E A D G C F

Sokan kísérleteztek eddig ezzel a hangolással, eltüntetve a normál hangolásban lévő nagyterc hangközt a G és H húrok között. Ez a hangolás tiszta kvartokból áll, és elvileg ez tűnik a leglogikusabb hangolásnak. Ha tiszta kvartokra hangoljuk a gitárt, akkor minden akkordnak és skálának egyetlen fogásképe, ujjrendje lesz. Sokan akik játszottak vagy játszanak ilyen hangoláson azt remélik, hogy átláthatóbb lesz a hangszer és kevesebb tanulnivaló lesz rajta. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ez egy technikailag igen nehéz hangolás. A normál hangoláshoz szokott kéz és agy nagyon nehezen tudja megszokni az egyébként valóban logikus hangolást. Néhány jazz gitáros próbálkozott ezzel a hangolással, azonban nem lett népszerű és nem terjedt el. Én magam írtam rá néhány kompozíciót és a 16 húros gitárjaim egyikét hangoltam ilyen módon, de például a DADGAD-hoz képest kevesebb, valóban könnyű és zeneileg érdekes lehetőséget adott.

D alapú hangolások

Megjegyzés: Bármely az alábbiakban tárgyalt hangolás elvileg alkalmazható E alaphanggal, azonban a megnövekedett húrfeszítés sem a hangszernek, sem a kéznek nem használ. Érdekes hangzások persze elérhetők E alaphanggal, de ez esetben a húrvastagságokat kell úgy megválasztani, hogy a húrnyomás ne legyen nagyobb egy normál hangoláshoz képest.

D G C F A D

A fenti gondolatmenetet alkalmazva a D alaphangról kezdődő normál hangolás is tekinthető alternatív hangolásnak, mert a gitár ugyan másként szól tőle, de minden hang és fogás marad a helyén, bár egy egész hanggal lejjebb szól az egész. Ezt gyakran alkalmazzák 12 húros gitárokon, ahol ez a hangolás megkönnyíti a húrok lefogását, jobb lesz valamelyest a hang kitartás, de a dinamikája valamelyest csökken. A hangszer jobban reagál a mély tartományokban.

D A D G H E

A legszélesebb körben használt alternatív hangolások egyike. Ez nem más, mint az EADGHE normál hangolás legmélyebb húrjának egy egész hanggal való leengedése. Angol neve Dropped D. Ezt a hangolást nagyon gyakran használják a klasszikus gitárdarabok komponálásánál vagy átiratok készítésénél. Nagy előnye, hogy a kottaolvasás lehetséges, hiszen csupán egyetlen húr elhangolását kell szemmel tartani. Számos nagyon szép darab született a Dropped D hangolás alkalmazásával. Különösen szépen szólnak a D moll hangnemű darabok például Bach lantszvitjeink tételeiben. Az ismertebb akusztikus gitárosok közül Neil Young, Stephen Stills a régebbi generációból. A fiatalabb generációban a hazánkban is bemutatkozott Tim Sparks használja saját darabjaiban és átirataiban is.

D A D G A D

A hatvanas- hetvenes évek között egy angol gitáros Davey Graham fejlesztette ki ezt a hangolást, ami mára az egyik legvonzóbb, legnépszerűbb alternatív hangolássá vált. Graham Marokkóban élt abban az időben és ottani muzsikusokkal játszott együtt, ahol a zenekarban arab lantosok (oud) voltak. Ezen a hangoláson könnyen tudott alkalmazkodni az arab lantosok modális zenéihez. Miután hazatért Angliába mások is ellesték tőle ezt a hangolást és hamarosan népszerű lett a kelta és angol népzenét játszó gitárosok között. John Renbourn, Bert Jansch vették át és kezdték alkalmazni, majd később más műfajból Jimmy Page is foglalkozni kezdett ezzel a hangolással. A hangolás legfőbb vonzereje a gazdag, hárfaszerű hangzásban van. Ezek a hangzások viszonylag egyszerű fogásokkal játszhatók. Mivel az üres húrokat megpengetve nem kapunk modális hangzást, azaz a kis – vagy a nagyterc hangok (F vagy Fisz) nem szólnak benne, így egyaránt használható dúr vagy moll hangnemekhez.

A DADGAD hangolásban a gitár húrjait lefogatlanul végigpengetve egy "késleltetett-négyes' sus4 akkordot kapunk, ahol az alaphang a kvint és a kvart hang szól, illetve ezek ismétlődnek egy másik oktávban. A hangolás jól használható D rúr és D moll hangnemekhez, de a G dúr és G moll is könnyen játszható.

DADGAD hangolás gyorsan hangolható át a normál hangolásból. Leengedjük az E6 húrt D-re és a egy egész hanggal leengedjük a H és az E1-es húrokat is.

Az egyik játéktechnikai hátránya abban mutatkozik, hogy ha valaki intenzíven játszik basszus szólamot, akkor a G hangig ki kell nyúlni az V. fekvésig. Ez minden hangolásra igaz, ahol a legmélyebb hangot egy kvint hangközbe hangolt húr követi.

A DADGAD és persze más hangolásokat meg kell tanulni. A normál hangoláson megtanult akkordok skálák itt másként és máshol fogandók. Ha szeretnénk megismerkedni egy alternatív hangolással, akkor ajánlott legalább egy –két hangnem skáláit kidolgozni és megtanulni, és ugyanezt az akkordokkal is elvégezni.

Ezzel a hangolással majd később kissé részletesen is foglalkoznék, mivel én magam is írtam rá néhány kompozíciót és úgy érzékelem ez a hangolás terjed és egyre népszerűbb lesz.

A DADGAD hangolás ismertebb alkalmazói Pierre Bensusan, Michael Hedges, Jimmi Page, Beppe Gambetta, Bela Fleck, David Wilcox, A hazánkban is bemutatkozott művészek közül Peter Finger, Ian Melrose, Franco Morone.

D A D G AD variációk

Egy angol úriember Martin Carthy tovább kutatott a DADGAD lehetőségeinek irányában. Kidolgozta egy másik variációját, melynek hangzása a skót duda hangzásvilágát idézi: EADEAE

Gyakran is nevezik "A-pipe tuning"-nak.

A hangolás a következő módon van kapcsolatban a DADGAD-al: A Carthy féle hangolás 5 legmélyebb hangja hangközileg megegyezik a DADGAD legmagasabb 5 hangjával csupán A hangnemi tonalitással. Innen ered a neve is.

Alkalmazása azért is egyszerű, mert ha már valaki megtanulta a DADGAD hangolás fő fogásait és mindezeket egy húrral lejjebb kell alkalmazni.

Egyfajta variációnak tekinthető az is, ha a DADGAD hangolást C, Cisz vagy E kezdőhangra építjük. Így kipróbálhatjuk a CGCFGC hangolást vagy az EHEAHE hangolásokat is. Ne feledjük, hogy ezekhez más húrvastagságok szükségesek.

D A D Fisz A D

Az egyik leggyakoribb nyitott hangolás, hiszen egy D dúr akkord szólal meg a húrok végigpengetésével. Gyakran használja Peppino D'Agostino, Jackson Bowne, Joni Michelle, Richie Havens, Allman Brothers, Ry Cooder többek között.

D A D F A D

Nagyon hasonló az előzőhöz, azonban ez egy D moll hangzású hangolás. Viszonylag ritkán használják. Skip James, John Cephas és Phil Wiggins valamint Duncan Sheik említhető a használók között.

D G D G H D

A slide gitárosok legnépszerűbb hangolása. Ez valójában egy nyitott G dúr hangolás. Gyakran nevezik spanyol hangolásnak is a népszerű nyitott G hangzású Spanish Fandango hangzása után. Ugyanez a hangolás egy egész hanggal magasabban EAEACE a hawai slack- key gitárosok Taro-patch nevű hangolása.

D A D Fisz B D

Nagyon szép zenék hangolása ez. Sokan nevezik D6 hangolásnak is, mivel megpengetve egy D6-os akkordot kapunk. Ez a hangolás most kezd terjedni, a híres már hazánkban is járt japán gitárművész Isato Nakagawa egyik kedvenc hangolása. Ugyanezt a hangolást használja fél hanggal lejjebb és egy egész hanggal lejjebb is.

D A D E A D

Közeli rokona a DADGAD és a D-re leengedett ( Dropped D) E húrú normál hangolásnak. Ugyanezt alkalmanként használják E alaphanggal, ekkor az EHEFiszHE hangokra kell hangolni a gitár húrjait. Gyakran lehet hallani Pat Kirthley, Vicki Genfan és Alex De Grassi játákát ebben a hangolásban.

DA D G A E

Már említettük Vicki Genfan nevét, ez a hangolás az egyik legjellemzőbb a játékára.

D A D F G C

Már említettem Peter Finger nevét e hangolással kapcsolatban. Ezt a hangolást ő maga fejlesztette ki. Két változatban használja. Egyik változat, amikor a húrokat E laphangról EHEGAD-ra hangolja, ekkor egy Em7 akkord hangjai hallhatóak. Peter Finger hihetetlen gazdag muzsikát képes megszólaltatni rajta. A hangnemi korlátokat egészen meglepő módon sikerült áttörnie és egyre több hangnemmel gyarapodik a hangolás kínálta lehetőségek száma. Ez a hangolás közeli rokona a DADGAD-nak azzal a jól áttekinthető különbséggel, hogy a három alsó húr egy egész hanggal magasabban szól. Peter Bach partitát is átírt már erre a hangolásra és nagyszerű eredménnyel. Időnként lehet őt hallani ennek egy egész hanggal leengedett változatával, ami az alábbiak szerint alakul: DADFGC Az elmúlt időszakban mások is kedvet kaptak ehhez a hangoláshoz és ebben a tekintetben Chris Proctor neve említhető meg.

C alapú hangolások

C G D G H E

Chet Atkins és Duck Baker gyakran alkalmazzák. A húrok pengetésekor egy a jazzből ismerős akkord a domináns szeptim kilencessel C7/9 hallható.

E H D G A D

David Crosby egyik szülőatyja az eltérő hangolásoknak. Talán egyik leggyakrabban használt hangolása volt a hangolás. Híres slágere a "Guinnevere" is ebben a hangolásban keletkezett.

C A D G H E

Ezt a hangolást valójában mástól még nem hallottam, bár valószínűleg használja más is. Éveken keresztül használtam sok kompozíció született ezen a hangoláson. Gyakorlatilag egy normál hangolás, ahol a legmélyebb hang C-re van leengedve. Az előzőek szerint nevezhetnénk Dropped C hangolásnak is. Nagyon kreatív hangolás, előnyeivel és hátrányaival együtt is. Magában foglalja a normál hangolással valamint a kiterjesztett basszus tartománnyal járó előnyöket, azonban a basszus nagy hangköz távolsága miatt külön figyelmet kell fordítani a harmónia építésére és az ebből következő újjrendekre. A kottaolvasás is megmarad, mivel egyetlen húr elhangoltságát kell mindössze szem előtt tartani.

C G D G A D

A CGDGAD hangolás különösen Dave Evans muzsikájában tipikus valamint a kelta gitáros El McMeen kedvenc hangolása. Hallható Michael Hedges I Want You c. számában is.

C G D D A E

Michael Hedges másik kedvenc hangolása volt a CGDDAE. Ebben az a különös, hogy a középső két húr azonos magasságra van hangolva. Első pengetésre nagyon modálisnak tűnik, azonban ha a normál hangolásból ismert szűkített fogást alkalmazzuk egészen színes, gazdag akkordokat nyerünk. Ezt próbáljátok meg alkalmasint. Biztos vagyok benne, hogy kedvet kaptok egy kis felfedező útra a gitáron.

CG D E A D

Az előzőnek egy olyan változata, ahol a felső három húr fordított sorrendben következik a hangok abszolút nevei szerint, de természetesen egyre magasodó sorrendben. Vicki Genfantól lehet hallani.

C G C G C E

Ez a nyitott C dúrra való hangolás igen jellegzetesen szól. Használói közül említhetjük Leo Kottke, David Wilcox és Dougie MacLean nevét.

C G D G C D

A nálunk is bemutatkozott New Yorki hölgy Vicki Genfan egyik gyakran alkalmazott hangolása. Martin Simpson szintén gyakran használja.

Egyéb furcsa hangolások

A hangolásokról szóló fejezet az egyik legnagyobb, legterjedelmesebb része lehetne a könyvemnek, azonban ezt nem vállalhatom fel. A hangolásokról egyébként rengeteg forrásmunka található, amit egy külön listán felsorolok. Akit érdekel, ezekben részletekbe menően is találhat használatára vonatkozó információkat.

A Nashville-i hangolás

Nashville-ből származik. Kezdetben az akusztikus gitárok rock zenében való ritmus szekciót erősítő kísérő alkalmazásakor 12 húros gitárokat kezdtek alkalmazni. Ezt is úgy, hogy a 3 mélyebb húrpár abszolút alaphangját megtartották ugyan, de az oktáv húrt duplázták meg. A gyakorlatban ez úgy valósítható meg, hogy az E6 az A és a D húr magas oktávba hangolt húrjait megtartják, a vastag húrokat pedig kicserélik ugyancsak az oktáv húrokkal megegyezőre. Ennek a logikának aztán született egy különleges alkalmazása.

A D G C E A

Pat Metheny az egyik szólóalbumán a Nashville-i elvet szőtte tovább úgy, hogy a bariton gitárján egyébként a normál hangolás hangközeit megtartó két mély húr eredeti AD hangolásban szól, míg a 4. és 3. húr g és c egy oktávval feljebb, mint ahogy következne, majd az E és A húrok rendesen folytatódnak tovább: ADgcea.

Ezt a hangolást egy Missouri államból való, a szomszédságában lakó ember dr. Ray Harris mutatta Methenynek sok évvel ezelőtt. Mindenkinek javaslom ennek az albumnak a meghallgatását a különösen érdekes hangolás és a rajta játszott szinte "időtlen" muzsika miatt. Címe: One Quiet Night

C F Bé Esz G C

Mivel a bariton gitár nagyobb menzúrával rendelkezik így azon a kontra A basszus mélységében is jól szólnak a hangok, azonban egy normál menzúrájú gitáron már nem. Erre én magam dolgoztam ki egy húrozást, ami bizonyos tekintetben megfelel a Metheny által is használt hangolásnak, azonban a normál akusztikus gitáron is alkalmazható. Ránézésre is furcsa, hogy a két mély húr vastag és sodrott, a többi pedig vékony és sima. Még az is különös ebben a hangolásban, hogy a 4. húr egy magas B hang, mintha a H húrt egy fél hanggal leengednénk, a 3. húr a legmagasabb hang, mintha az e1-est egy fél hanggal esz-re engednék le. A 2. és 1. húrok mélyebbek. Hogy kipróbálhassátok ezt a hangolást, ehhez meg kell adnom a húrvastagságokat is.

Az 1. C hanghoz egy .013-as, a 2. G hanghoz egy .020-as. a 3.Esz hanghoz egy .012-es, a 4. Bé hanghoz .018-as, az 5. F hanghoz .049-es és a legmélyebb 6. C hanghoz .056-os húrra van szükség.

A hangolás kíséretre is nagyon szép, de szólisztikus játékra különösen érdekes. Az a szokatlan benne, hogy a hangmagasságok itt nem szabályszerű emelkedő sorrendben vannak. Minden fogás megfelel a normál hangolásénak az akkordok tekintetében, azonban a dallamok játékánál figyelni kell, mikor mi szól és melyik oktávban.

Cisz Gisz Disz G H E

Igazi ezotérikus hangolás. Olyan akkordok képezhetők rendkívül egyszerűen, amelyeket a normál hangoláson csak nehezen foghatók le, vagy sehogyan sem. Gitárosok, akik a gitáron könnyen felkínált lehetőségekből komponálnak általában nem használnak bonyolult, árnyaltabb hangzású alterált akkordokat, hacsak nem a jazz a speciális területük. Azonban az itt felkínált akkordok még a megszokott jazz akkordok hangzásain is túlmenő lehetőségeket kínálnak. A hangolás nem nagyon ismert. Én magam egy belga klasszikus gitárprofesszor hölgytől Veronique Gillett-től tanultam és alkalmaztam néhány kompozíciómban. Ez is egy olyan hangolás amely megérdemelné a belemélyedést, azonban aki erre vállalkozik, készüljön fel rá, hogy a legegyszerűbb akkordok, mint a dúr vagy moll akkordok fogásai igen furcsák és nehezek lesznek. Ha így hangoljuk be a gitárunkat, nagyon könnyen fogunk eddig ritkán vagy gitáron egyáltalán nem hallott harmóniákra lelni. Ezeket aztán vissza lehet fejteni normál hangolásra, amennyire egyáltalán lehetséges, mindezzel a zenei kifejező eszköztárunkat nagyon sikeresen gazdagíthatjuk.

Esz A Esz G H E

Ismét egy olyan hangolás, ami nem a hétköznapi hangzásokat kínálja. Igazi egzotikus hangolás, ami a DADGAD és a normál hangolás egyik felét alkalmazza, azonban az alsó felét egy fél hanggal magasabban középen egy tritonusszal.

Michael Hedges hangolásai

A kilencvenes évek végén elhunyt gitáros pótolhatatlan veszteség az akusztikus gitáros világnak és mindenkinek, aki szerette a muzsikáját. Az akusztikus gitározás legnagyobb XX. századi megújítójáról beszélhetünk a személyében. Nem csupán a játéktechnika, hanem a hangolások tekintetében is hozott pár meglepő újítást. Nem csupán a furcsaságukban tűntek ki a hangolások, hanem hatalmas számukban is. Mindenkinél messzebb ment az alternatív hangolások tekintetében. Ma úgy tűnik, hogy a rengeteg hangolás számára egyfajta kompozíciós módszer volt. Valószínűleg inkább több hangolást használt mint fogást, azaz egy bizonyos számú fogáskészlettel más és más hangoláson érte el a számára újszerű akkordokat és azok kapcsolatait.

Az alábbi táblázat abc sorrendben mutatja be az általa valaha használt hangolásokat. A számok a hangok nevei mellett az oktávot mutatják, amelyben hangzik az illető hang.

Ime Michael Hedges hangolásainak teljes listája:

A1A2D3F#3A3A3
A1A2D3F#3A3A3
A1A2D3F#3A3A3
A1A2D3G3H3D4
A1H2E3F#3A3D4
A1E2H3D3E3A3
H1A2D3E3A3H3
H1A2D3E3A3H3
H1A2D3E3A3H3
H1F#2C#3D3A3D4
H1F#2C#3E3A3A3
B1Eb2B2B2Eb3G3
H1F2H2C3F3B3
B1F2B2C3F3B3
B1F2C3Eb3F3B3
C#2E2B2E3E3H3
C#2G#2C#3F#3G#3C4
C#2G#2D#3E3G#3D#4
C2C3D3F#3A3D4
C2C3D3G3A3D4
C2C3D3G3A3D4
C2C3D3G3A3D4
C2F2C3G3A3E4
C2G2C3F3G3H3
C2G2D3D3A3E4
C2G2D3D3A3E4
C2G2D3D3A3E4
C2G2D3G3 H 3D4
C2G2D3G3A3A3
C2G2D3G3A3C4
C2G2D3G3A3D4
C2G2D3G3H3C4
C2G2D3G3H3C4
C2G2D3G3H3C4
C2G2D3G3G3G3
C2G2D3G3G3G3
C2G2D3G3G3G3
C2G2D3G3G3G3
C2G2E3G3H3D4
D2A2C3G3C4E4
D2A2D3E3A3H3
D2A2D3E3A3B3
D2A2D3E3H3A3
D2A2D3G3A3C4
D2A2D3G3A3D4
D2A2D3G3H3H3
D2A2D3G3H3D4
D2A2D3G3H3E4
D2A2D3G3C4C4
D2A2D3G3C4E4
D2A2E3E3A3A3
D2A2E3F3A3E4
D2A2E3G3H3H3
D2F2C3G3A3D4
D2G2D3E3A3C#4
D2G2D3G3B3C4
D2G2D3G3G3D4
Db2Ab2Db3Gb3Ab3H3
E2A2D3E3A3D4
E2A2D3G3A3C4
E2A2D3G3H3E4
E2G#2E3F#3H3H3
F2A2D3G3H3E4
F2A2E3G3A3D4
F2G2D3G3G3D4
G1H2E3F#3A3D4
G1F2B2Eb3G3C4
H1A2D3G3A3D4
H1F#2C#3D3A3D4
H1F#2C#3F#3F#3F#3

Aki többet is szeretne megtudni például arról, hogy melyik számot melyik hangoláson írta, az interneten megtalálhatja a www.stropes.com weblapon.

12 húros gitár hangolások és húrozások

A viszonylag ritkán használt 12 húros gitár egy különleges lehetőséget kínál a különféle hangolások kipróbálásához.

Mivel kevesen használják ezért a rajta használt hangolások is nyilván kisebb számban léteznek, bár elvileg minden eddig említett hangolás valamilyen formában használható rajta, sőt variálható az egymás melletti húrok oktáv és unisono párosítása tekintetében.

A normál hangolású 12 húros gitáron az első két húr unisonoban szól, azaz két azonos vastagságú húr azonos hangra van hangolva. A harmadik G húr már oktáv párosításban szólal meg egészen a legmélyebb E6-ig.

A normál menzúrájú normál hangolású 12 húros gitáron igen nehéz játszani. Ezt azzal lehet áthidalni, hogy az egész gitárt egy egész hanggal le kell hangolni DGCFAD hangolásra. Jó beállítás esetén nem lesz rajta nehezebb a játék, mint egy normál klasszikus gitáron.

A címben nem véletlenül szerepel a húrozás szó, ugyanis a 12 húros gitárnál a húrvastagságok megválasztása is fontos szemponttá válik, hogy egyáltalán képesek legyünk kezelni a gitárt a dupla húrok lefogása által. Lehetőségünk van arra például, hogy az egész gitár unisonoba legyen hangolva, azaz minden húrpár azonos vastagságú legyen azonos hangmagasságra hangolva. Ez a húrozás és hangolás egyáltalán nem tipikus. Ezt én használom 16 húros gitárjaimon, ami valójában közeli hangzást eredményez a lantokéhoz, csak fémhúrokkal.

A már említett Nashville-i hangolás is valójában nemcsak hangolás, hanem húrozás kérdése is.

A hetvenes évek elején amikor a jazz gitárosok egy új generációja tűnt fel olyan nevek mint Pat Metheny, John Abercrombie vagy Ralph Towner az ők fantáziáját is felgyújtotta a duplán húrozott hangszer a 12 húros gitár. Ők azonban más lehetőségeket láttak meg a gitárban. Pat Metheny és John Abercrombie a húrpárok kvint és kvart hangközökre való hangolásával kísérleteztek. Maradt is néhány érdekes és izgalmas felvétel ezekről a kísérletekről. Pat Metheny korai albumain, mint a Bright Size Life, Watercolors, Pat Metheny Group jónéhány kompozíciója hallható ilyen hangolásokon elektromos 12 húros gitárokon. John Abercrombie az Eventyr című albumán használta a kvart/kvint hangolást ugyancsak egy 12 húros elektromos gitáron.

Ralp Towner már egy más világ és más fejezet, mivel ő kizárólag akusztikus gitárokon játszik ráadásul a 12 húros gitár egyik fontos hangzási eleme lett muzsikájának. Több albuumán hallhatunk különös hangzású, zenei hangközökbe hangolt 12 húros gitár track-eket. A gitár hangolása általában valamilyen "dropped" hangolás, azaz a normál hangolásból könnyen átalakítható változat. Ilyenek a "Dropped D vagy Dropped Cisz". Utána a 3. és 4. húr oktáv húrját leengedi feltehetőleg egy fél esetleg egész hanggal és így egy nagyon különös hangzású gitárral állunk szemben. A játéka annyira komplikált, hogy a hangolást legfeljebb sejteni lehet.

Az alternatív hangolásokkal behatóbban foglalkozni kívánók részére az alábbiakban ajánlok néhány forrásmunkát. Ezek beszerzése immár akár internetes úton is megoldható.

Az amerikai Acoustic Guitar című szaklap sorozatban adja ki folyamatosan az Alternate Tunings Guitar Collection sorozatát, amely a könyv írásának időpontjában már éppen a 7. számánál tartott. Minden könyvben 10-12 lecke, tanulmány található a hangolásokról, 10-12 dal kottája tabulatúrával, legalább ennyi hangolás bemutatásával és alkalmazásával. Mindehhez pedig egy CD melléklet található a füzet hátsó borítójában. Internet címe: www.acoustic-guitar.com

Javaslatok alternatív hangolásokban való elmélyedésre

Miután valamilyen módon beleszerettél egy hangolásba, vagy ráéreztél, hogy ebben jobban el kell mélyedned, akkor tanulmányozd az alábbiakban leírt néhány ötletet, amik sokat segíthetnek, hogy igazán közel kerülj egy hangolás adta lehetőségekhez.

Akkordok:

  • mindenekelőtt vegyél egy üres hangjegy füzetet és írd, rá a hangolásodat. A belső borítójában készíts egy tabulatúrát és írd bele az összes hangot a XII. fekvésig.
  • ezt követően keresd meg a kromatikus skála fokaira épülő összes dúr és moll akkord fogásképét és rajzold bele egy akkord diagramba. Keresd meg a 7-es és a moll 7-es akkordokat is.
  • Ezután az általad használt leggyakoribb akkordokat keresd ki és jegyezd le fogás szerint.
  • Végül minden felfedezett akkordot ami csak tetszik, vagy használható számodra írj le a füzetedbe.
  • A hangolásnak akkor van igazán zenei tekintetben értelme és haszna, ha kihasználod az üres húrok adta lehetőségeket. Ezért keress és fedezz fel minél több akkordot, amelyek az üres húrokat igénybe veszik.
  • Külön jegyezd le azokat az akkordokat, amelyek üres húrok nélkül foghatóak és transzponálhatóak bármely fekvésbe vagy hangnembe. Ezek az akkordok teszik lehetővé, hogy más hangnembe is el tudj kalandozni.

Skálák:

  • bizonyos tekintetben a fentiek vonatkoznak a skálákra is függően attól, hogy milyen stílusban játszol. Mindenek ellőtt keresd meg a dúr és moll skálákat a törzshangok fokainak megfelelően, majd ha engedi a hangolás akkor a kromatikus fokok szerint is nézd át milyen skálákat lehet könnyen eljátszani. Készíts róluk ujjrendet és írd bele egy tabulatúrába, hogy vizuálisan is lásd a fogástérképet.
  • ha kissé árnyaltabb muzsikát játszol, ahol a szükség van a modális skálákra, akkor azokat is térképezd fel.
  • Keresd meg azokat a skálákat, amik üres húrok nélkül játszhatóak majd készíts róluk ujjrendet.

Ne feledd, mindent egyetlen füzetbe jegyezz le és az legyen a gitár tok tartozéka, bárhol jársz a gitároddal és bármi eszedbe jut azt le tudd jegyezni. Én is így csinálom.

Szabó Sándor

2006-03-15 17:32:19