Az igazi chorus effekt nyomában

A cím arra utalhat sok olvasó számára, hogy a gitárosok által használt modulációs effekttel, a chorussal netán valami nincs rendjén? Pontosan ezt szeretném ebben az írásomban kicsit részletesebben megvilágítani. Mindehhez persze meg kell ismernünk, hogy mi is zajlik le a chorus effektben. Nevében is benne van, kórus hanghatás, (nem is tudom miért kell mindent angolul írnunk...). Csakúgy, mint sok ember közös éneklésekor minden egyes énekes kissé más hangmagasságban énekel, mindegyik más időpontban kezdi el és így a hangok még más fázisban is találkoznak. Az agyunk, lévén a legzseniálisabb processzor, minden pillanatban azt figyeli, hogy mi változik az előző pillanathoz képest, és az egész folyamatot a jellegzetes, jól ismert hanghatásként fordítja le az érzékeink számára. A hétköznapi gitáros gyakorlatban ennek mesterségesen előidézett változatát hallhatjuk. Technikailag viszonylag egyszerű áramkörökkel meg lehet valósítani. Mindössze arra van szükség, hogy a hangmagasságot enyhén, mindössze néhány cent értékben folyamatosan le és fel változtassuk. (A cent a zenei félhang századrésze.) Erről a változtatásról egy LFO, azaz egy alacsony frekvenciás oszcillátor gondoskodik. Az elhangolás mértéke változtatható, ezt általában a Depth paraméter szabályozza. A változtatás sebességét a Rate vagy Speed paraméterek segítségével állíthatók be, azonban a fejlettebb chorusokban a változtatás függvénye is meghatározható. Például szinusz hullámforma szerint, vagy háromszög esetenként négyszög jelgenerátor biztosítja a folyamatos elhangolást. A legfejlettebb chorusokat ma már digitális algoritmusokban írják meg. Nem ritka a 4, 8, 16 sőt 32 szólamú chorus effekt. A kisebb, egyszerűbb analóg pedál effektekben egy, legfeljebb két szólam működik.

A szólam úgy értendő, hogy egyszerre több blokkban történik az elhangolás, mindegyikben kissé más mértékben, más sebességgel és más késleltetéssel. Mindezek a szólamok párhuzamosan kötve mennek a kimenetre, ahol végülis a legfontosabb dolog történik, az eredeti elhangolás nélküli direkt hanghoz hozzákeverik a mesterségesen elhangolt szólamot, vagy szólamokat. És bizony itt el is rontják azt, amit egyébként zseniálisan kitaláltak. De mi történik? A valódi énekkarban minden az akusztikai térben keveredik össze, így nincsen közvetlen fáziskioltás, a fülünk számára kellemetlenebb fáziskioltás az elektromos hangcsatornán történik. Bár ezt is megszoktuk, tudjuk szeretni, sőt ma szinte senki nem is gondolkodik arról, hogy ezt az egyébként nagyon kellemes hanghatást tízszer kellemesebbé és izgalmasabbá tegye.

Továbbmenve a másik probléma akkor történik, amikor az elhangolt és a direkt hangot összekeverve belekényszerítik egyetlen hangszóróba, annak membránjába, melynek feladata az lenne, hogy kövesse és lefordítsa fülünk számára az egymáshoz nagyon közeli frekvenciák állandó változását. Ilyenkor sajnos a hangszóró membránján sajátos intermodulációs torzítás jelentkezik, amivel senki sem törődik. Ez hozzátartozik a megszokott effekthez, azonban sokkal jobb is lehetne, ha ebbe nem nyugodnánk bele. Akadt is pár ember, aki nem hagyta annyiban a dolgot és olyan chorus effektet alkotott, amit azóta is csak utánoznak, de a tudatlanság miatt messze maradnak a valóditól.

A titok ott lapul, hogy a direkthangot nem keverik össze az effekten belül vagy az erősítőn belül a direkthanggal, mitöbb nem is szólal meg ugyanazon a hangszórón. Hogy ezt kipróbáljuk szerezni kell két erősítőt. Egyiken csak a direkt hang szól, a másikon csak az elhangolt jel. Ha pedállal próbáljuk ki, akkor ügyelni kell arra, hogy a Mix vagy Blend teljesen 100%-on legyen, azaz a legkisebb mennyiségű direkthangot sem szabad tartalmaznia. A két erősítőt pár méterre egymástól kell elhelyezni. Az ily módon megszólaló hang igazi sztereo lesz, nem lesz közvetlen fáziskioltás ezért egy lényegesen hangosabb és vastagabb hangzás jön létre. Érdemes megfigyelni Pat Metheny hangzását élő koncerteken, amikor a leghalkabban játszik a zenekarral, akkor is mindig kiszól a bandából. Az ő esetében a direkthang középről szól egy 4x10-es hangfalról, a két oldalán a színpadon egy egy 15 collos hangfalon szólal meg az egymással ellentétesen elhangolt két szólam, egyik 13 ms a másik 24 ms késleltetéssel szólal meg a direkthanghoz képest. Láttam pár koncertet Bill Friselltől is, egy alkalommal két hangutat használt és az élmény fantasztikus volt.

Ugyanezt valósította meg Brian May is. Ő aztán jó sok VOC AC 30-ast használ. Általában 12 darabot, ebből 3 db a direkthangot sugározza, tiszta vagy torzított hangszíneket. A másik 3 db csak Delay, azaz a késleltetett, visszhangszerű hangokat sugározza, a következő 3 db Vox az elhangolt hangokat kezeli, míg a negyedik blokkja egy Phase Shifter hangját. Mindezek valamennyi késleltetéssel szólalnak meg. Az így létrehozott chorus effekt leírhatatlanul izgalmasabb és gazdagabb, mint az egyszerű, "drótban keveredő" effekt.

Ha végig gondoljuk, akkor az is kiderül ebből, hogy amikor meghallgatjuk a CD-n a produkciójukat, akkor siralmasan szegényebb az élmény az élőhöz képest, hiszen ha a direkthangot középről akarjuk hallani, akkor az csak úgy jöhet létre, ha eleve mindkét hangszóróban egyenlő mértékben jelen van, innentől pedig megint az intermodulációs torzítás végez a hanggal. Megoldás lehetne, hogy az 5.1 surround rendszer középső csatornáját kineveznénk a direkthang számára és az oldalsó csatornák az egymástól eltérően elhangolt szólamokat sugároznák, létrehozva ezzel az ideális chorus hanghatást. Igen ám, csak vannak még egyéb hangszerek is, amiket el kell helyezni a sztereo mezőben, ugyancsak ezeken kell megszólalni az annyira kritikusan érzékeny reverbnek is, mely által további direkt hang keveredés történne, úgyhogy ez az egész a konzervzene esetében még mindig nem szólna tökéletesen. Sebaj, örvendezzünk, hogy ezt legalább felfedeztük és élőben is kitudjuk próbálni.

Ugyanez a probléma fog felmerülni az élő hangosítás esetén is. A hangosítás ugyan sok ember számára nyújthat kellemes hangi élményt, azonban maga a mód, ahogyan ez a dolog használatban van és ahogyan visszaélnek vele, nem alkalmas a fentebb felvázolt hangzás elérésére. Ha az egész hangosítás kissé alkalmazkodna a gitár direkthangjához, aminek mindig külön kell szólnia, akkor lenne esély ezt megvalósítani. Sajnos a hangosítók, tisztelet a kivételnek, általában fel sem fogják mit szeretne egy muzsikus, a több hangutas gitárhangról valószínűleg nem is hallottak. Kisebb helyeken, klubokban, ahol a színpadi erősítésre támaszkodik a produkció, ott ez nagyszerűen működhet.

Már jó régen ismerem ezt a problémát, szerettem volna írni erről az egykoron a hazai legmagasabb szakmai szintű zenei magazinban, azonban az írás a szerkesztő szerint senkit nem érdekelt volna, így soha nem jelenhetett meg. Jó 10 évvel ezelőtt más fórumon, a Gitárhangtechnikai Tanfolyamokon is már sokat beszéltem erről és a több hangutas gitárhangról, azonban az akkori Magyarországon akik ezt hallották tőlem, jó részük eléggé demoralizálónak tartotta az erről való ige hirdetését, mivel enyhe felháborodásuknak hangot adva elkezdtek sajnálkozni, hogy miért beszélek én ilyesmiről, amikor alig tudnak egy erősítőt is megvásárolni nemhogy kettőt vagy hármat. Tökéletesen átérzem, sőt ma is átérezném aki ezt mondja, de erre ma azt felelem, hogy jócskán megnőtt azok száma, akik rendelkeznek több erősítővel is, és effektek garmadájával, akik meg tudnák ezt csinálni. Kicsit hasonló a dolog a hegymászáshoz, amibe bele lehet halni, és nem is muszáj, de meg lehet tenni, és ez a lényeg.

Kellemesebb chorust kívánok mindőtöknek.

Szabó Sándor

2006-03-06 00:05:24