Interjú Michael Manringgal

Októberben különleges zenei csemegének lehettünk tanúi. Szabó Sándor meghívására hazánkban adott 3 koncertet az egyik legkülönlegesebb amerikai basszusgitáros Michael Manring egy különleges szóló/trió felállásban. Bár a koncerteken nem kevésbé különleges partnerekkel lépett fel, mint a német Ralf Gauck. A www.gitarhangtechnika.hu ellátogatott a koncertekre és mindkét művésszel készített interjút.

Hogyan kezdődött zenei pályafutása, érdeklődése a basszusgitár iránt, és tanult-e zenét komoly szinten, olvastam, hogy együtt tanult Pastorius-al, vagy autodidakta módon jutott idáig?

A nagyszüleim közül hárman is muzsikusok voltak, így talán a génjeimben is hoztam valamit tőlük, de ami valóban egy életre elindított ezen a pályán az egy 9 éves koromban történt gyermekkori élmény volt, amikor először hallottam a basszusgitár hangját. Akkoriban volt egy TV műsor minden héten, aminek a szignálzenéjében volt egy kis basszus szóló, és emlékszem minden héten alig vártam, hogy ez a műsor jöjjön, hogy hallhassam ezt a gyönyörű hangot. Persze a muzsikusokat és a hangszereket nem lehetett látni, így fogalmam sem volt milyen hangszer és hogy néz ki. Édesanyám azonban látta mennyire érdekel a zene, így beíratott zongoraórákra. Ezen a ponton tehát klasszikus tanulmányokkal kezdtem. Szerettem a zongorázást és csakhamar már saját kis darabjaimat is elkezdtem lejegyezni és játszani. Ezek után pár hónappal, miután kiderült, hogy a TV-ben rendszeresen hallható hangszer a basszus gitár volt, könyörögtem a szüleimnek, hogy vegyenek nekem egyet. Nemsokára aztán kaptam is egyet, amin éjjel nappal játszottam. Így kezdődött.
Mindig is rendkívüli komolyságot mutattam a zene iránt és szerettem tanulni amennyit csak lehetett. Fiatalként, mint mindenki más rengetegféle zenét játszottam. Néhány évvel később elkezdtem bőgőzni jazz és klasszikus tanulmányokon keresztül. Elkezdtem tanulni Bostonban a Berklee School of Music intézetében, azonban 8 hónap után olyan koncert ajánlatokat kaptam, aminek senki sem tudott volna ellenállni, én sem, így elkezdtem turnézni, az iskola pedig abbamaradt.
Néhány évvel később már New Yorkban találtam magam, ahol Jaco Pastorius élt és dolgozott. Ő volt a legnagyobb kedvencem. Mindenhova követtem, mint egy kiskutya, és pár leckét is vettem tőle, de ezek sokkal inkább a személyiségen keresztül átadott tapasztalatok voltak, mint zenei instrukciók. Mikor hozzá kerültem, már sok dolgot megtanultam a zenéről, így mindent, amit mondott tökéletesen megértettem. Hatalmas élmény volt ez nekem. A legfontosabb, amit tőle tanultam az a bátorítás volt, hogy megtalálhassam a saját utamat, hangomat és egyéniségemet a hangszeren. Remélem is, hogy a zeném mindig is fogja mutatni Jaco hatását, a tőle tanultakra építek, de mindenkor igyekszem a saját utamat járni.

Kik és milyen basszisták voltak Önre hatással?

A basszusgitárnak feltalálása, 1951 óta mindig is gazdag múltja volt és örömmel fedezem fel azt a hatalmas fejlődést, ami ezen a hangszeren eddig megvalósult. Fiatalként igyekeztem a lehető legtöbb hatást szintetizálni magamban sok nagyszerű basszistától. Azt gondolom, hogy Jaco egy igazi forradalmat indított a basszusgitár felfedezésében. Amikor ő megjelent, a basszusgitározás kezdett valami egészen mást jelenteni, valami sokkal többet, mint bármikor előtte. Ezzel az új stílussal, technikával sok korábbi igazán nagyszerű basszusgitáros egyszerűen úgymond kiesett a köztudatból. Túl sok nevet kellene itt most megemlítenem, aki formálta a zenémet.
Mindenfajta zenét hallgattam, az ízlésem nem merült ki egyetlen stílusban, a kamarazenétől a nagy szimfónikus műveken át a modern kortárszenén és népzenéken át mindent, ami csak jó hatásokat gyakorolt rám. Nagyon elbűvöl, hogy mennyire gazdag a népzenék hangzása és azt mondhatom, nagy áldás annak, aki ma muzsikusnak születik, hogy mindezt ebben a korban egyszerre megtapasztalhatja és átláthatja a világ népeinek zenéjét. Mint muzsikus felelősséget érzek abban, hogy ebből a hihetetlen gazdagságból a számomra, az életteremnek és az időmnek megfelelő fontos lényeget megfelelően ki tudjam desztillálni.

A saját "individual előadó" útját Ön választotta, mi ösztönözte erre, nem hiányzik a közös zenélés öröme?

Mindig is rajongtam a basszusgitár gazdag hangzásáért. Nem tudom igazán szavakba foglalni, de hangjában van valami költői, kifejezőereje hatalmas, a rajta játszható zenei lehetőségek ugyancsak hihetetlenül gazdagok. Amikor felfedeztem ezt, akkor egyre többet kezdtem kifejezetten a hangszer szólóban való megmutatására helyezni a fő hangsúlyt. A zenekarban csupán korlátolt szerep juthat neki, hangjának gazdagságát és finom kifejező részleteit pedig egyszerűen elfedi a többi hangszer. A barátaim hallva ezt a hozzáállást igyekeztek lebeszélni mondván, hogy a basszusgitárhoz nem illik az ilyen szerep és semmire sem fogok jutni ezzel a szólista attitüddel. Nem sokat törődtem ezzel, szerettem a basszust a zenekarban is, de a szólista művész ideája sosem húnyt ki bennem. Ma igyekszem megosztani az energiámat és az időmet a szólista és a kollektív játék között. A szólista gyakorlatban szerzett tapasztalataimat nagyon jól tudom kamatoztatni a zenekari játékban és fordítva is.

Milyen zenéket hallgat, kik a kedvencei és hallott-e már a magyar komponistákról, muzsikusokról?

Most egy nagy felsorolás következik, akik mind adtak valami fontosat nekem a zenéjükkel: Morton Feldman, Egberto Gismonti, György Ligeti, Sergei Babayan, Evan Hirschelman, Srinivas, Clastrier/Riessler/Rizzo, Alban Berg, Beethoven, Bill Evans, Paolo Angeli, Little Feat, D. Scarlatti, Alexander Vynograd, Sly & the Family Stone, Harry Partch, D'Gary, Stravinsky, Daniel Feinsmith, Zakir Hussain, J. S. Bach, Keith Jarrett, Henry Kaiser, Ned Rothenberg, Karim Ziad, Michael Brecker, Kachuturian, Gonzalo Rubalcaba, Murray Perahia, Hariprasad Chaurasia, James Brown, Joe Pass, Paul Galbraith, Ralph Towner & Gary Peacock, Patrick Brayer, Bartók Béla, John Gorka, Elis Regina, Chopin, Anton Webern, L. Subramanium, Mozart, Nguyen Le, Terry Riley, Oscar Peterson, Paul McCandless, Lenny Breau, Shakti, Meat Beat Manifesto, Wayne Shorter, Beta Foly, Trichy Sankaran

A magyar zeneszerzők és muzsikusok közül kiket ismer, kik hatottak Önre?

Bartók Béla régóta az egyik legfontosabb szerzők egyike számomra és persze mások számára is. Ugyanígy fontos számomra Ligeti György muzsikája is. Volt alkalmam együtt játszani fiával, Lukas Ligetivel is, aki hihetetlenül kreatív dobos. Korábban sokat hallottam róla amerikai gitáros kollégáimtól és nemrégiben pedig volt szerencsém megismerni a magyar gitáros Szabó Sándor muzsikáját is, akivel most ezen a turnén együtt is játszunk. Nem nagyon találkozom olyan széles látókörű és nagy tudású muzsikussal, aki ennyire egyénien és érzékenyen képes befogni fókuszába a távol-keleti zenéket és szintetizálni azt az európai zenei hagyományokkal. Senkihez sem hasonlítható egyéni hangzása és finoman részletező technikája egyedülálló az összes gitáros között. Igazi művésze hangszerének, legyen az akusztikus gitár, bundnélküli gitár vagy éppen guzheng. Úgy tudom itt, a hazájában nem igazán ismert, külföldön azonban keresett muzsikus. Remélem a jövőben sokkal nagyobb figyelmet fog kapni a világtól.
Mikor Vácon játszottunk, hallottam egy kórust próbálni a felső koncertteremben az öltözőmből. Egy misét énekeltek, ami magyar szerző műve volt. Elbűvölt az a harmóniavilág és az éteri hangzás. Remélem lesz még alkalmam több magyar zenét megismerni.

A koncerteken megkomponált számokat játszik (a lemezen hallható zenei szerkezetekhez ragaszkodik), vagy ez mindig a koncert hangulatától függ?

Ez egy kissé nehéz kérdés. Szeretek amolyan felfedező módon improvizálni, miközben egy megírt kompozícióban vagyok éppen. Mindig hagyok helyet ahhoz, hogy egy pillanatban tovább költsem a korábban már megírt zenét. Tanultam a jazz hagyományos improvizációs lehetőséget, azonban igyekszem más elveket is használni. Legtöbbször egyszerűen csak hagyom a zenét, hogy jöjjön.

Hogyan komponál?

A komponálás minden módja érdekel és használom is minden lehetséges módját, de nincs egy berögzött módszerem a komponálásra. Egyik másik darabom komplikált és nagyon sokára jön össze, a másik rövid, egyszerű és egyszer csak kijön a fejemből. Hagyom, hogy a zene mélysége hasson át, és arra bízok mindent.

A workshop-on említette a gyerekeit, a család, a biztos háttér mit jelent számára?

Igen, a család fontos, kiegyensúlyozott hátteret jelent, egy hely, ami mindig vár, ahol el lehet kissé rejtőzni. Két kicsiny lányom van, bár még túl kicsik ahhoz, hogy lássam milyen zenei affinitásuk van, ami a jövőben kamatoztatható lenne.

Mi az üzenete a mai "bass-nemzedéknek"? (gyakorlás, a technika alkalmazása, a zenei alázat) mindenki keresse meg a saját útját, vagy inkább járja a biztosabb ösvényt?

Azt mondják, hogy ma az információ korában élünk és ez a zenében is így van. Óriási tömegű információ vesz minket körül. Sajnos azt kell mondjam a magam szemszögéből, hogy a legtöbb információ csupán szemét. A zenei információnak ugyanez a természete. Ami körülvesz minket, bizonyos tekintetben legnagyobb részt csak "zaj", azaz nem használható információ. A jövő muzsikusának ezt kell időben felismernie és képesnek lennie kiválasztani a zajból a valós információt. Ez nem könnyű dolog, de nélküle nem lesz tiszta művészet, csupán a világ környezeti zajszintje fog nőni. Ha pedig egy muzsikus képes lesz a megfelelő információkat felismerni, akkor már egyenes út vezet az igazi muzsikához.
A technika fontos, de nem minden, a technikának a zenét kell szolgálnia. Sokan a látványos mutatványok irányába viszik el a zenét. Ma a XXI. Században már többre vagyunk képesek. Persze a zenélés jó pálya a felszínes figyelem felhívásra, de az igazi zenélés ennél sokkal többet igényel. Valóban igényel alázatot, komolyságot és elhivatottságot.

Ezek után beszéljünk kicsit a technikai háttérről is. Az Ön által kifejlesztett stílushoz és technikához megfelelő hangszer szükséges. Hogyan fedezte fel a Zon gitárt, ezt a semmihez nem hasonlítható basszusgitárt?

Miközben a huszas éveimben fejlesztettem saját technikámat a hangszeren elkezdtem érdeklődni különleges hangszerek után, amik több teret engednének a kísérletezésnek és a felfedezésnek. Joe Zon volt az első gitárépítő, akivel beszéltem az ötleteimről és az igényeimről és felvázoltam neki egy új koncepciót, amin a jövőbeli játékom alapul. Joe Zon megértette, hogy mit szeretnék és a '80-as évek végén elkezdtünk együtt dolgozni a Hyperbass prototípusán, mely 1990-re készült el. Ma is ezen játszom. Ez egy csoda!

Ki tervezte a Zon basszusgitárt? Volt e része a fejlesztésekben?

Joe Zon és én együtt dolgoztunk a Hyperbass tervein, Mindkettőnk elgondolásai beépültek a hangszerbe, azonban Joe találta ki hogyan legyen mindez technikailag együtt egyetlen hangszeren.

Mindhárom gitárjában aktív Bartolini pickupok vannak. Miért ezekre esett a választása?

Bill Bartolini volt annyira kedves és segítőkész, hogy mindhárom Zon gitáromhoz megtervezte és elkészítette a speciális hangszedőket. Figyelmesen hallgatta a játékomat és ennek ismeretében kezdte el tervezni a hangszedőket, én pedig azóta is nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.

Hallhattunk öntől néhány meghökkentő hangeffektust. Hogyan állítja elő őket és ezekhez milyen eszközöket használ?

Köszönöm a kérdést. Nagyon érdekel hogyan lehet az elektronikát úgy a zene szolgálatába állítani, hogy a zene és a zenész viszonya ne sérüljön mindeközben. Úgy gondolom, ha az ember ugyanazzal a kreatív és érzékeny viszonyba kerül az eszközzel, akkor az eredmény ugyanolyan zenei lehet, mint csupán a hangszeren játszani. Bármennyire hihetetlen nem sok effektet használok, zengetőt, kevés visszhangot és modulációs effektet, itt a detune és a chorus effektre gondolok. Nem használom őket folyamatosan, csak a szükséges pillanatban kapcsolom, vagy úsztatom be őket ott, ahol a kívánt hatást szeretném elérni. Az effektek természetesen inspirálnak játék közben, ezért egy nagyon interaktív kapcsolat alakul ki játék közben. Mivel többnyire egyedül játszom, és sokat utazom a technikai felszereléseimet súlyra és méretre minimalizálni kell. A céljaimra a BOSS GT-3 multieffekt felel meg legjobban, mert abban találtam meg azokat a funkciókat, amire szükségem van. Sokan kérdezik, miért nem használok basszus effektet. Azokat az általános, hétköznapi basszus használatra fejlesztették ki, így nem találok bennük semmi számomra hasznosat.
Használok egy E-Bow-t, amivel a hangokat hosszú rezonálásra késztetem, esetenként kettőt is használok egy időben.

Milyen húrokat használ és milyen gyakran cserél húrokat?

D'Addario húrokat használok, puhát, amit lehet még tovább feszíteni az alkalmazott hangolások és elhangolások miatt. Régebben naponta cseréltem a húrokat, mostanra 2 naponta cserélem, mostanában jobban kedvelem a kissé sötétebb tónusú hangszínt. A gyakoriság függ az időjárástól, és más körülményektől valamint a játékom intenzitásától. Általában minden koncert előtt újrahúrozom mindhárom gitáromat.

Ön endorsere az SWR cégnek. Melyik modellt használja, és miért?

Az első SWR erősítőm az eredeti Baby Blue volt. Azért erre esett a választásom, mert befogta a basszusgitár egész hallható spektrumát és ez a szóló játékhoz éppen kívánatos volt. Időnként használok egy nagy Stereo 800 végerősítőt és egy Son of Bertha hangfalat, amivel kiegészítem a rendszert szélesebb sáv és nagyobb hangerő miatt. Itt a turnén most egy Mark Bass erősítőt használok, ami nagyon kompakt és hibátlanul szolgál a turnén.

Köszönöm az interjút.

Készítette: Ádám Attila

2007-11-10 23:58:03