Interjú Ralf Gauckkal

A Mélység Birodalma című turnén kértünk interjút Ralf Gaucktól is, aki Magyarországra érkezése előtt pár nappal kapta meg a "Németország legjobb basszistája" címet 2007-ben. Erről és sok más egyébről kérdeztük a művészt:

Mit jelent az Ön számára az év legjobb basszus gitárosa címét viselni?

Nagyon jó érzés, ezzel persze nem csak engem tüntettek ki, hanem magát a hangszert és a műfajt, a szólista műfajt, ami még éppen csak megszületett. Az elismerés megerősítést ad, ugyanakkor elkötelezettséget is, hiszen ennek mentén kell tovább dolgoznom és ennek mindig meg kell felelnem innentől.

Hogyan kezdődött ismerkedése a muzsikával?

Azt hiszem 6 éves lehettem, amikor érdeklődésemet élénken felkeltette a muzsika. Iskolába kerültem és a szüleim fuvolát kezdtek el taníttatni velem. Nagymamám vette az első hangszeremet. Egészen 14 éves korig nagyon komolyan vettem a hangszert és a tanulást. Aztán amikor közeledett a Karácsony megkérdezték, mit szeretnék kapni, erre én egy gitárt kértem. A karácsonyfa alatt aztán ott találtam egy klasszikus gitárt mellette egy kis kártyával rajta az első gitáróra időpontjával. Még ma sem tudom miért ezt kértem, de így történt. Elkezdtem a gitár tanulását és Neil Young felvételeit hallgattam. A 80'as évek elején vettem egy lemezt, amin egy gyönyörű Guild akusztikus gitárral Pat Metheny volt, a "New Chautauqua című album. A szülővárosomban Wormsban nem volt semmilyen jazz hagyomány, egyetlen gitáros játszott jazzt. Elmentem hozzá és elmondtam neki mennyire szeretem Pat Metheny zenéjét. Elkezdett tanítani és mutatott egy csomó érdekes dolgot az akkordokról és a skálákról. Amikor meghallottam Charlie Haden játékát Pat Methenyvel, már tudtam, hogy én basszusgitáros leszek.

Milyen zenei tanulmányokat folytatott?

Mint említettem, Wormsban nem volt jazz hagyomány ráadásul a bal szememre nem látok jól ezért nem lehetett jogosítványom sem, így nem tudtam Frankfurtba autózni megnézni a nagy jazz muzsikusokat, hogy tanuljak tőlük. Egyelőre csak gitároztam és még eszemben sem volt a basszus, amikor elkezdtem Hollandiában a Conservatorium Hilversumban jazz gitárt tanulni. 2 év tanulás után az USA be mentem Miamiba tanulni, oda ahol maga Pat Metheny is tanult egy ideig. Itt a diploma után mint professzionális jazz gitáros kezdtem el működni, amikor csupán szórakozásból vettem magamnak egy Warwick basszusgitárt. Pengetővel kezdtem rajta játszani, mint Steve Swallow és valami hasonló hangzást akartam én is. Azonban az akusztikus hangszerekhez olyan erősen ragaszkodtam, hogy elhatároztam szerzek egy akusztikus basszusgitárt.

Kik voltak a meghatározó nevek és zenék a saját stílusának alakításában?

A fő hatás Charlie Haden volt, de nagy hatással voltak rám olyan nevek, mint like Dave Holland, Christian McBride vagy Danny Thompson, de később elkezdtem másokat is hallgatni: Steve Swallow, Steve Bailey, Jaco or Victor Wooten.

Ki inspirálta arra, hogy szólista basszusgitáros legyen? Játszik zenekarokban is?

Egy gitáros barátom a német Claus Boesser Ferrari bátorított és terelgetett a szóló pálya felé. Hallotta a játékomat és mondta, hogy a képességeimmel olyan polifóniát valósíthatnék meg, mint senki más eddig. Lassan aztán szinte teljesen szólóban kezdtem el játszani. Az utóbbi időben ismerkedtem meg Szabó Sándorral is, aki igazán nagy hatást tett rám, senkihez nem hasonlítható játékával és mély zeneiségével. Ő és Claus Boesser Ferrari nagyon fontosak számomra, mert tökéletesen beszéljük ugyanazt a zenei nyelvet, mindkettőjük fantasztikus improvizátor és annyira könnyű velük játszani. Persze ők a művészetet jelentik számomra, ugyanakkor időnként játszanom kell kommersz muzsikát is, azonban szerencsémre ezt sem akármilyen nevekkel: "Chantal", Herman's Hermits, Tony Sheridan vagy Jan Akkerman.

Milyen zenéket hallgat szívesen?

Mostanában nem hallgatok túl sok zenét másoktól, legfeljebb tájékozódásból és ez talán azért is van, mert a bennem lévő zene igazán kielégít és ezzel kell mélyebben foglalkoznom, nem mások hallgatásával. Van azonban pár zene a közelmúltból, amiket bármikor elő tudok venni, mert annyira fontos. Ilyen például Susan Weinert "Tomorrow's Dream" vagy Szabó Sándor Kanadában megjelent felvétele a "Folk Songs of Hungary".

Milyen magyar zenéket, zeneszerzőket és muzsikusokat ismer?

Sajnos nem sokat tudok a magyar zenéről, persze Bartókot leszámítva, amit mindenkinek ismernie kell, aki muzsikál, de remélem Sándor jóvoltából, aki éppen játékával és zenéjével keltette fel a figyelmemet, remélhetőleg több magyar zenét fogok megismerni.

Milyen arányban van jelen az improvizáció és a kompozíció a játékában?

Lévén jazzt tanultam, az improvizáció teszi ki a játékom nagyobb részét. Ennek mértéke függ a kompozíciótól is, de mindig van az improvizációnak helye a játékomban. Csupán egy pár megírt darabot játszom a koncertjeimen.

Hogyan komponál?

A legtöbb darabomban a melódiából indulok ki, amihez már hallom a harmóniát. A dallam mellett próbálom kirajzolni a harmóniát úgy, hogy az megfelelően ellenpontozzon a basszus tartományban is. Míg a jazz gitárosok az akkordból próbálják kirajzolni a dallamot, én ezt éppen fordítva csinálom. Gyakran komponálok kompjúteren is, sokat segít.

Egyik utolsó albumát a híres Rainbow Studióban vette fel Jan Erik Kongshaug hangmérnökkel. Beszéljen a benyomásairól! Hogyan zajlott a felvétel és milyen eszközöket használtak?

Felvételt készíteni az ECM kiadó stúdiójában számomra egy álom beteljesülése volt. Persze dolgoztam már ennél híresebb stúdiókban is Abbey Road Studiban Londonban, vagy a Pauler Studioban in Northeimben Németországban.
Lévén nagy Metheny rajongó ezzel párhuzamosan Kongshaug rajongó is lettem, hiszen olyan hangzásvilágot korábban soha senki nem volt képes megvalósítani. Tulajdonképpen Manu a feleségem kezdett el bátorítani, hogy gyűjtsünk egy kis pénzt és készítsek egy lemezt a híres Rainbow Studióban. Eljött velem Oslóba és egy csodálatos hetet együtt töltve a lemez is elkészült. Jan Erik Kongshaug nagyon kedves ember, hatalmas sikere és hírneve ellenére is józan ember tudott maradni.
Érdekes volt látni milyen eszközöket használ, mint például egy pár Sony C-800 G, egy pár Schoeps CMC-5. A felvétel Aphex 1788 mikrofon előerősítőn készült Prism ADA 8 konvertereken át majd ProTools HD rendszerbe ment 96khz 24 Bit felbontással. A keveréshez egy digitálisan vezérelt analóg Harrison Series 12 keverőt használt.

Hogy érzi magát a turnén Michael Manringgal és Szabó Sándorral a turnén?

Először nagyon izgatott lettem, amikor Sándor 2006 őszén felhívott és megkérdezte, hogy volna-e kedvem játszani egy nemzetközi trióban, ahol a szóló mellett duóban és trióban is játszhatnék vele és Michael Manringgal együtt. Michael Manring hatalmas tekintélynek örvendő név a basszusgitárosok nemzetközi porondján, Sándor nem kevésbé elismert művész a modern akusztikus gitárosok között, így érdekelt milyen módon tudok belesimulni a két elképesztően egyéni művész mellé. Miután Sándorral már játszottunk együtt Németországban, ismerve őt és a zenéjét már volt pár elgondolásom miként működhetne egy ilyen együttes trióban. Az első hangpróba után már minden feszültségem feloldódott, sőt igazán mély inspirációkat kaptam tőlük minden pillanatban. Nagyon jó volt a turné, kiváló a közönség. Sándor elképesztő hangstábbal vette körül magát, ami már nemzetközi szinten is ritkaságszámba megy. A zenéért és a hangzásért mutatott fanatikus maximalizmusa miatt mondhatnám, el vagyok kényeztetve ezen a turnén. Hihetetlen tiszta és részletes a hangzás, minden helyen és minden este ugyanaz a szuper minőség és azonnal kész a hang, hihetetlen rutinja és füle van Hidasi Barnabás hangmérnöknek. A háttér videó vetítés pedig igazi meglepetés volt, igazi multimédiás művészi produkció közepébe csöppentem, amire nagyon büszke vagyok.

Mit üzen a fiatal basszista generációnak?

Mindenekelőtt jó állapotban tartani a fület és az agyat, kerülni a hangos zenét és hangos zenélést. A fülünkből mindössze egy párat kaptunk egész életünkre, vigyázni kell rájuk. A másik üzenet, hogy nem szabad elfelejteni milyen kultúrából származunk. Utánozni bárki könnyen megtanulhat, de a nagy kaland azt megtalálni, amit csak mi tudhatunk igazán adni magunkból. Kiemelkedően jól játszani csak azt tudjuk, ami bennünk van, ami belsőnkben a mélyből, belénk született hagyományainkból ered. Furcsa látni és hallani fekete zenét játszó északi fehér vagy távol-keleti zenészeket, akik olyan dolgot játszanak, amihez semmi közük nincs. Ez utánzás, a belülről jövő zenéléshez semmi köze nincs. Ezen kellene egy kicsit elmeditálni a jövő generációnak.

Ezek után menjünk bele pár technikai részletbe. Az Ön nagyon eredeti és különleges stílusa ennek megfelelő hangszereket igényel. Hogyan fedezte fel a Stoll akusztikus basszusgitárt?

Mindig is szerettem volna egy az igazi szub tartományba is lehatoló széles basszus hangzást. 2004-ben találkoztam Chistian Stollal először. A Ryanair légitársasággal repülve Krempelből Liverpoolba, mint az az utóbbi időszakban egyre gyakoribb, összetörték az akusztikus basszusgitáromat, és Christian vállalta a hangszer javítását. A javítás után a gitár sokkal jobban szólt, mint előtte. Ezután megmutatta az ő általa készült akusztikus basszusgitárt, melybe azonnal beleszerettem.

Az Ön hangzása selymes, nagyon mély, gazdag, meleg, a dallamok kellemesen mormoló hangja annyira teljes, amit előtte nem hallottunk soha. Mi a titka, ha van egyáltalán, ennek a hangzásnak? Használ valami effektet a hangzás gazdagítására?

Mindig is szerettem volna valahogyan úgy szólni, mint Charlie Haden a bőgőjén. Sokat tanulmányoztam a játékát videóról és megfigyeltem, hogyan pengeti meg és nyomja le a húrokat. Ami az ő játékában fontos volt számomra, hogy hagyja lecsengeni a hangokat. Más bőgősök olyan sok hangot játszanak gyorsan egymás után, hogy egyetlen pillanatra sem hallhatjuk mennyi gazdagság van a hangban. Elkezdtem egy olyan levegősebb játékstílust kifejleszteni, ahol van hely a hangok között. A polifónikus játéktechnikához a klasszikus gitáron szerzett tanulmányaimat használom, azaz teljesen másként közelítek a hangszerhez, mint bármely más bőgős, aki bőgőn kezdett tanulni. Én 4 újjal pengetek. A klasszikusgitáron szerzett tapasztalatok révén annyiféle hangot tudok pengetni, hogy nincs szükségem külön effektekre. Ha kedvem szottyan egy chorusszerű effektre, azt megoldom két húron játszva ugyanazt a hangot.

Ki tervezte a jelenlegi Stoll basszusgitárját Ön, Stoll esetleg mindketten?

Christian Stoll tervezte a hangszeremet még jóval azelőtt, hogy ismertem volna. Persze miután megkaptam többször visszavittem kisebb átalakításokra, igazításokra, mire végre kialakult a jelenlegi hangzása. Változott a nyak dőlésszöge, a fogólap is vastagabb lett.

Láthattunk a koncerten egy Höfner bassusgitárt is. Hasonlót, mint a Beatles-ben Paul-nak. Sosem hallhattuk ezt a gitárt ilyen gazdagon szólni, mint bundnélküli gitár. Ki tervezte és milyen újabb változtatások vannak ezen a legendás hangszeren?

A Stoll basszus, mint hangszer tökéletes, azonban utazni vele nagyon nehéz, túl nagy, a repülőre már nem engedik fel. Ezért mindig akartam egy kisebb utazó hangszert, ami többé kevésbé visszaadja azt az akusztikus jelleget, amit szeretek hallani. Régi barátság fűz a Höfner céghez. Mutattak nekem egy darabot a hegedű alakú bundnélküli basszusgitárjukból, kipróbáltam és meglepve hallottam, hogy teljesen más mint amit ettől a modelltől mindenki megszokott. Ennek a gitárnak igazi hangüregei vannak a testében, építése is kevésbé masszív, így nagyon könnyen rezonál. Sajnos a legtöbb basszista külső kinézetre vesz hangszert, ez a típus egyáltalán nem divatos, azonban akusztikailag működőképes. Nekem nagyon jól működik. Meglepett, mennyire akusztikus a hangja. Figyelembe vették pár személyes kívánságomat és megépítették ezt a modellt. Kicserélték a hangszedőket, és beleépítettek egy második elektronikát is a Shadow Electronics új hangszedőjét, ébenfa fogólappal látták el, és pár kisebb módosítást eszközöltek még rajta.

Említette, hogy Shadow hangszedőt használ. Miért ezt választotta? Bemutatná ezt a hangszedőt kissé közelebbről?

Mindenekelőtt egy olyan hangszedőre volt szükségem, ami a hangszer akusztikus jellegét adja vissza és nem tesz hozzá semmit a hangszer hangjához. A Shadow új Nanoflex pickup család éppen így működik. A Shadow cég nagy hagyományokkal rendelkezik a pickup gyártásban, de sokáig nem volt versenyben a nagy amerikai cégekkel. Mostanra azonban, akkorát fejlődtek, hogy az új modelljeik messze felülmúlják az ismertebb márkák egyik másikát. Így most már a legigényesebb muzsikusok is keresik a termékeiket. Számomra egyetlen más pickup nem képes visszaadni a hangszerem akusztikus jellegét olyan finom részletességgel, mint az Sh 965 NFX.

Milyen húrokat használ és milyen gyakran cseréli őket?

Az olasz GALLI húrokat használom, a Black Nylon G 77 típust, aminek nylon bevonata van. Érzésre hasonló, mint a csiszolt "flatwound" húrok. 12 hónapig is tartják a hangminőségüket. Én személy szerint nem kedvelem az új húrok hangját.

Milyen erősítőt használ és miért esett a választása éppen arra?

A MARK Bass ACOUSTIC márkát használom, ez is olasz gyártmány. Bár a cég többnyire elektromos basszusokhoz gyárt erősítőket. Van egy modelljük, amit kifejezetten akusztikus basszusra fejlesztettek ki. Igazi akusztikus hangja van, kicsi és könnyű kezelni. Ezt választottam.

Köszönöm az interjút.

Készítette: Ádám Attila

2007-11-10 23:57:06