Looperek az elektromos gitárzenében

Korunk új zenei törekvéseinek egyik izgalmas bár nem nagy területe az elektronikus zene. Már az 30-as években elkezdődött az elektronika mint hangkeltési, hangrögzítési és visszajátszási lehetőség zenei felhasználása természetesen a technológia akkori szintjén.

Napjainkban már egészen hihetetlen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a zenealkotásban. Sőt szinte háztartási szinten lehetséges ezen eszközök alkalmazása. A zenegyártás és az elektronikus hangszerek egy sajátos szimbiózisban egymást stimulálva fejlődnek. Ezzel szemben a zene fejlődése mostanában úgy tűnik kissé kikerült a komponisták és az alkotó muzsikusok kezéből. Ezért az ismertebb elektromos zenei műfajok már nem ugyanabból a tőből fakadnak, mint az intuitív zenélés által alkotott zenék. Ez abból a pusztán technológiai és gazdasági lehetőségből adódik, hogy bárkinek lehet számítógépe és szintetizátora vagy bármilyen elektronikus hang- és zajkeltő eszköze. Bárki csinálhat zenét az elé rakott klisék alapján minden zenei előtanulmány nélkül is, és így is tudnak érdekes dolgok születni. Ez elektronikus zenének a mai tizenévesek körében népszerű műfaja csak egy irányt képvisel a lehetségesek közül.

Mostanra óriási szakadék húzódik, mely hallható is, a kereskedelmi célokra és a csak önmagáért készült hangi alkotások között. A nagyipari zenegyártást lassan teljesen önmaga szabályai fogják gúzsba kötni, sőt ez talán már meg is történt. Érdemes tanulmányozni a “mém elméletet”, amely alapján fogalmat lehet alkotni arról, hogy az elektronikus zene saját magát írja, gyakorlatilag minimális emberi kreativitás nélkül. A művészi mélységű muzsika nem tűri a sorozatgyártásból rá kényszerített sablonokat és paramétereket. Személy és lélek dolga marad.

Hála ennek az elektronikus kornak, számos egyedi, nagyon finom érzékeket csábító zenék is keletkeznek. Ez pedig már művészet, és nem ipari termék. Ehhez mindazokat az eszközöket fel lehet használni, amit eredendően másféle gépies zenealkotási eljárások céljára készítettek. Egy ilyen eszköz például a Looper. Ezt az angol szót nem érdemes lefordítani, mert magyarítva nem azt jelentené amit kellene. A Loop hurkot, a Looper hurkolást vagy arra alkalmas eszközt, illetve jelöli az ezzel foglalkozókat is.

A Looper technikai szempontból egy hangfelvevő eszköz, ami megjegyzi a belejátszott zenei frázist vagy részletet és azt rögtön, folyamatosan sőt adott esetben ritmikusan ismétli ameddig csak akarjuk. Ilyen módon is készülhetnek a techno műfaj monoton ritmusai és folytonosan ismétlődő motívumai. A név onnan ered, hogy az eszköz kimenete vissza van táplálva a bemenetre mint egy visszatérő hurok, ezáltal jöhet létre a folyamatos ismétlés.

Loopot egyszerűen előidézhetünk, ha egy visszhangot előállító készüléken a visszacsatolást 100%-ra állítjuk be és közben nem alkalmazunk szűrést. Ekkor a készülék mindazt amit a memóriájába bejátszottunk szakadatlanul ismételni fogja.

Ezt a lehetőséget számos muzsikus felismerte. Felismerték benne a játszótársat, a muzsikus partnert. Technikailag akármilyen hosszú loop készítése lehetséges. Ennek a beépített memória szab határt. Az elkészült folyamatosan ismétlődő zenei alap mellé további szólamokat lehet játszani.
A kifinomult looperek lehetővé teszik azt is, hogy egymásfölé rétegenként több loopot játsszunk. Ez még izgalmasabbá teszi a dolgot, a hangzást pedig még komplexebbé.

Mindezt sokféleképpen lehet alkalmazni sokféle zenei cél érdekében. Manapság a kereskedelmi célú zenék készítésekor használják a loopert, inkább időt spóroló eszközként kényszerűségből, és valójában fantázia nélkül. A művészet azonban felfedezte a loopert.

Amit az emberiség megtanult a zenéből az évezredek alatt, nos az kereskedelmi zenékben úgy tűnik mintha az nem is létezne. Eltűnt a harmónia, eltűnt a dallam, és eltűnt a ritmus és a dinamika is. Ha pedig itt ott még nem tűnt el teljesen, akkor egy teljesen elcsökevényesedett formáját mutatja.

A gépek erről nem tehetnek. A gép akkor kezd el muzsikálni, amikor használója nem tud vele mit kezdeni. A csökevényes gépzenékért az ember felelős, akinek valamiért nincs a zenéhez semmi köze. És bizony a looperek ebben is asszisztálnak. Nem akarnék zenefilozófiai problémákba merülni, de én vállalnám azt a személyes véleményemet, hogy az értékes jó zenék önmaguktól, önmagukért születnek külső gazdasági kényszer és befolyás nélkül.

Én azonban az ipari felhasználásnál egy sokkal izgalmasabb lehetőségét látok a looperek alkalmazásában.

Az improvizációba a spontaneitás varázsa mellett mindig lehetséges és talán kell is valamiféle rendet építeni. Olyan improvizációk hozhatók létre, amelyekben határozottan felsejlő organikus struktúrák és analógiák rajzolódnak ki.

Sokféle módon improvizálhatunk. Rögtönözhetünk csak egy szál hangszerrel magunkban csupán a belső hangra figyelve. Improvizálhatunk külső hatások által vezérelve. Például egy másik muzsikus társsal, aki ugyancsak játszhat ismert kötött zenei anyagot, vagy akár ő maga is improvizálhat.

Mindezt csinálhatjuk trióban, kvartettben és bármennyi taggal. Az eredmény mindig egyre komplexebb, szervesebb lesz. Ha ezt jó improvizátorok teszik, akkor ott lesznek benne azok a mágikus kicsúcsosodások, amit semmilyen más módon előidézni nem lehet.

Az utóbbi időben a jazz muzsikusok is kacérkodni kezdtek a loop használatával. Először csak gyakorlás céljából. Később ezt bele is építették a zenéjükbe. Számos előadó pl. Bill Frisell gitáros gyakran alkalmazza ezt a technikát kompozícióiban. Vagy vegyük a "loopkirály" David Torn játékát. Az ő zenéje a loop technikájára épül. A loop szervesen részt vesz a zenei szövet kialakításában. David Torn egyidőben 8-10 loopot is futtat elképesztő loop erőművében. Az eredmény pedig egy semmihez nem fogható zenei szövet, amit a kompozíció váza és az improvizáció organikus folyondári szőnek át.

A loopokat ritmikus vagy tonális zenei szövet alkotására egyaránt használják. A fejlettebb harddisc rendszerekben a loop készítése egy egyszerű művelet csupán. Azonban a számítógépet és a harddisc rendszert nem vihetjük fel a színpadra, bár erre is van példa.

Az alábbiakban bemutatnám a loop és az improvizáció interaktív kapcsolatára épülő zenei alkotásmódot:

Ehhez a zenélési módhoz szükségünk van egy olyan készülékre, amely legalább 20 másodperc hosszúságú loopot képes létrehozni és sok réteget játszhatunk egymás fölé. Elég sokféle van az olcsóbbtól a legdrágábbig. Ilyenek, a Lexicon JamMan, - amit már nem gyártanak, de nagyon keresett eszköz a looperek körében, - az Oberheim Echoplex, Electrix repeater, Boss Loop Station, TC 2290, Boomerang Sampler Delay, Digitech DL-4, az Eventide Ultraharmonizerek szinte mindegyike, ezek közül is kiemelném a Rolls Royce kategóriájú Orvillt. A felsorolt szerkezetek memóriája a 8 másodperctől az egészen elképesztő 10 perces loop időtartamig terjed. Egyik másik még tovább bővíthető memóriával rendelkezik.

A loopot bármilyen hangszerrel létrehozhatjuk lehet az akármilyen akusztikus hangszer ennek mikrofonnal vehetjük fel a hangját a looper számára vagy elektromos hangszer, gitár, szintetizátor, számítógépes hanggenerátor, stb.

Ha eszünkbe jut egy ritmus vagy egy dallamfrázis, azt bejátszhatjuk a looperbe és amint úgy gondoljuk, hogy elegendő hosszúságú a bejátszott anyag átváltunk lejátszásba. Egyes looperek továbbra is felvétel állapotban maradnak és további rétegekkel gyarapítják az addig már felvett zenei anyagot. Az Orvilleben automata looper van, ahol előre beállítható a loop hosszúsága és a készülék maga vált át lejátszásba, miközben továbbra is felveszi a többi réteget.

Mi történik ilyenkor a gép és a muzsikus között? Ez a legérdekesebb az egész folyamatban és valahol ez a lényege is. Amíg az első réteget játsszuk fel, addig vagy az egyedül improvizálást gyakoroljuk, vagy megírt előre kitalált részt játszunk. Amint a bejátszott részt a gép ismételni kezdi, már nem vagyunk egyedül, a gép lesz a partnerünk. Az amit visszahallunk a géptől az már befolyásolni fogja azt amit játszani fogunk a következő réteg improvizálásakor.

A gép így elsőre úgy tűnik, hogy egy élettelen szerkezet. Igen, de azt ismétli vissza, amit mi tettünk rá, és az összes további réteg befolyást gyakorol az utána következőre. Ha ezt tudatosan is tudjuk kontrolálni, akkor hihetetlenül érdekes zenei szöveteket alkothatunk. Olyan komplexicitással és organikus belső renddel, amit nincs zeneszerző, aki meg tudna írni. A hangzásra a legjobb szó a szövet. Egymásra, egymásba szőjük az egyes szólamokat, egyre gyarapodó rétegekké, míg végül valóban egy sajátos szerkezetű, ritmusú szövetet alkot.

A looperben gyakorlatilag elcsúsztatott idősíkok zenei eseményeit lapoljuk egymásra valós időben úgy, hogy intuitív kapcsolatban tesszük függővé egyiket a másiktól. Ennek kulcsa maga az improvizáció.

Az improvizáció olyan harmóniastruktúrákat fog eredményezni, amiket nem egykönnyen tudnánk megkomponálni. Az egyes rétegeket más más hangszínnel játszhatjuk fel ezzel tovább színesíthetjük a végső eredményt.

A loop-al való játékot még izgalmasabbá teheti, ha különféle másodlagos loopokat alkalmazunk, harmonizerrel kombinálva. Ha mindezt az AmbiMorph és surround technológiával is összeházasítjuk, akkor máris olyan zenét alkottunk, amihez fogható nem igen szólt még mostanában.

Félő, hogy mivel ez a zene nem hasonlít semmi eddig hallotthoz, és a médiák sem tudják semmire sem használni, így a periférián talál békét magának, mint általában minden előremutató és izgalmas műfaja bármilyen művészetnek. De ez talán így is van jól. Rossz lenne, ha a csapból is ez folyna és reklámok csomagoló anyagává válna. Végülis a jó zene ünnep, de csak akkor tudjuk milyen az ünnep, ha a hétköznapokat is ismerjük.

A Loop alkalmazása egy új stílust születését hozta magával. Még nincsenek lefektetve a különféle looper stílusok, és viszonylag szűk tábora van. A looperes techno DJ-ktől kezdve a kompjúteren generált hangképeket alkotókig mindenféle alkotó előfordul ebben a közegben.

A loopnak és az improvizációnak ez a szerves kombinálása azonban túlmutat az eddigi alkalmazásmódokon és egy új műfaj kialakulásának lehetőségét veti fe az improvizáción alapuló jazz hatalmas családfájának egy kicsiny, de szép rügyeként megjelenve.

Mint minden újnak, ennek is lesznek ellenzői, szkeptikus kritikusai. Eddig ők mindig azt mondták, hogy a gép személytelenné teszi a zenét. Akkor éppen igazuk is volt, de ebben az esetben, amikor a looper segítségével az improvizációk időstruktúrájába lesz szabad bejárásunk már sokkal inkább egy kreatív eszközként, mint zakatoló gépként tekinthetünk rá.

Szabó Sándor

2006-02-19 23:17:17