Miből készüljön a gitár?




A gitárt úgy 40 évvel ezelőtt az öregebb generáció kicsúfolta, mert számukra teljesen érthetetlen volt megjelenése és főleg a rajta hallható új zenével nem tudtak mit kezdeni. Gyakran hallottam, hogy szárazfának nevezik, vagy hókotrónak (röviden csak kotrónak). A kissé lealacsonyító nevek mögött azonban ott van az igazság. Tényleg száraz fából vannak és formájuk is emlékeztethet egy lapátéra. Mindegy is, azt már jó régen tudjuk, hogy a hangszerek zöme majd minden esetben valamiféle fából készülnek, kivételt képeznek a rézfúvósok.

            A hangszerek története több ezer évre tekint vissza, és mint minden a hangszer is a természettel függ össze, hiszen minden az ember életét megkönnyítő vagy széppé tevő anyag és segédeszköz a természetben található. A fa és az elhullt állatok csontja vagy egyéb részei sokáig fontos alapanyagai voltak a hangszereknek, sőt valójában ma is azok. A megfelelő anyagok kiválasztása nagy tapasztalatot, anyagismeretet, jó hallást igényel. Az anyag kiválasztása ugyanolyan fontos, mint a hangszer elkészítése. Az építés a megfelelő alapanyagok gondos kiválasztásával kezdődik.




Akusztikus gitárok


A szóba jöhető anyagok tekintetében fontos tudni, hogy a hangszerhez csak olyan faféleségek használhatók, amik képesek külső hatásra széles frekvencia spektrumban rezgésbe jönni és a rezonancia folyamata megfelelő ideig tart. Ilyen tekintetben kétféle fa létezik, az egyik, amelyet megkopogtatva gazdagon zengő, pengő hangot hallat, a másik pedig tompa rövid hangot. Az ilyen rezgés csillapító, tompa hangú fákból, például bükkfából készítik a kézi szerszámok nyelét, pl. kalapács, fejsze, kapa, stb. ahol fontos, hogy a rezgés ne terjedjen az ember kezére, mert akkor néhány ütésnél tovább nem tudna az ember a kalapáccsal  vagy a fejszével dolgozni. Ezért ismerni kell, hogy mik azok a faféleségek, amik jól rezonálnak, és azok mindegyikéből készíthető jó hangszer. Az alábbi ábra szemléletesen mutatja a gyakran használt hangszer fák jellemző frekvenciasávját, de sajnos csak a leggyakrabban használtakét mutatja.




            A fa kiválasztásának persze a hangzásán túl egyéb szempontjai is felmerülnek, legtöbbször esztétikai szempontok. Sok esetben szinte csak ez számít, hiszen a hangszerkészítő vagy a gyár jól tudja, hogy az avatatlan vásárlónak először mindig a szeme találkozik a hangszerrel és ha a külleme alapján beleszeret, akkor szinte már mindegy, hogy hogyan szól, a kinézete miatt meg fogja venni.




Viszonylag olcsón kapható az úgynevezett ipari jávor, de esztétikailag egyáltalán nem mutatós, ezért ezt a fát a hangszerkészítők meg sem láják. Helyette mindig a magasra árazott látványos figurákban gazdag erezetű jávort választják. A hangszerkészítők legtöbbször nem is tudják, hogy a jellegtelen kinézetű ipari jávor egy klasszissal jobban rezonál, mint a dekoratív fajta.

Vannak hangszergyűjtők, akik a fa erezetének különlegessége és a dekoráció gazdagsága miatt szeretnek bele egy hangszerbe és csillagászati összegeket hajlandók érte fizetni, holott maga a gitár a hangja után nem biztos, hogy ér annyit. Itt látható egy a hangszerek számára nem régen felfedezett trópusi fafajtából készült gitár. A fa neve ziricote. A hangi tulajdonságait a brazil rózsáéhoz hasonlítják, mintázata azonban messze felülmúlja azt.




A kiválasztás másik szempontja a divat. Jó ideje például a klasszikus gitár építésében a riói paliszander ( brazil rózsafa) a legkedveltebb anyag. A brazil rózsafából készített gitárok nagyon drágák lettek az elmúlt 20 évben. Az árának növekedését részben a divat által gerjesztett kereslet idézte elő, ami oda vezetett, hogy ez az egyre ritkább fafajta a kipusztulás szélére jutott. Be is vezettek szigorú korlátozásokat, de 20 éven keresztül ez is csak az árát növelte és más néven gyakorlatilag a mai napig is folyik a kereskedelme és kitermelése.




            A riói paliszanderből készült gitárok kétségtelenül a leghangosabbak, vastagon, gazdagon kissé édeskés tónuson szólnak és a klasszikus gitáros körökben már-már státusz szimbólumnak számít, és ez a preferencia még várhatóan sokáig fenn fog maradni. Persze a fent említett hangzás nem minden esetben és mindenkinek jelenti a legmegfelelőbbet.

Érdekes, hogy például a cocobolo miért nem terjedt el a klasszikus gitárok anyagaként, hiszen rezonáns tulajdonságai még a brazil rózsáét is felülmúlják és még az ára is alacsonyabb. Ennek egyetlen oka az lehet, hogy a cocobolo nem lett divatos faanyag.

Manapság az egyéb faféleségek is rendkívül gazdag hangzási palettát kínálnak. Az utóbbi időben egyre több juhar testű gitárt készítenek, részben az olcsósága részben pedig a hangi kvalitása miatt kezdik megszeretni. Idáig azonban el kellett jutni, mert a hangszerkészítésben is vannak generációról generációra átöröklődő beidegződések, és ezek nagyon keményen béklyóba képesek verni a haladást. Egyszer hallottam egy hangszerkészítőtől, hogy például „a mahagóni az egy nagyon rossz anyag, maximum tanulógitárnak alkalmas, az apám sem szerette”. Nos, ez nyilván csupán egy örökölt beidegződés, miszerint az is, hogy a lant testet csak gyümölcsfából lehet, kell és jó építeni. Vannak kiváló hangszerkészítők, akiknek kedvencük éppen a mahagóni, és meg is van rá az okuk, de leginkább akkor csodálkozhatunk el ezen, ha kipróbáljuk a mahagóniból épített hangszereiket. A mahagóni nem egy különösen szép fa, de a hangja igen nemes tud lenni egy jól elkészített hangszeren. Nagyon kitűnő gitárokat készítenek mahagóni testtel és cédrus tetővel. Csupán az építőtől függ a minőség.




            Érdekes hangszer fa a Hawai-n honos koa. Hangzása kissé nazális, basszusa kevés, de sokan és különösen a mintázata miatt kedvelik. Ez a fafajta néha egészen kifejező mintázatokat produkál,Az alábbi darab leginkább erotikusnak mondható, ha ti is azt látjátok, amit én látok belőle….




Érdekes, hogy a divat milyen nagy hatást tud gyakorolni a környezetre is. 60-70 évvel ezelőtt a spanyolokon kívül mások alig hallottak a flamenco zenéről. Az elmúlt 30 évben óriási népszerűségre tett szert és mára az egész világon ismert műfaj lett. Ez nyilván felgerjesztette az amatőr gitárvilágot is és egyre többen akartak flamenco zenét játszani megfelelő gitáron. Nos, azt tudni kell, hogy az igazi flamenco gitár ciprusból készül. Ez a faféleség 60-70 évvel ezelőtt a spanyol ládagyárak egyik kedvelt anyaga volt, könnyű és mégis szilárd, ráadásul sok volt belőle a mediterrán égövön. Az akkori cigány muzsikusok nem engedhették meg a drága anyagú díszes hangszereket, így a gitárkészítők ciprusból készítették nekik a gitár testét. Ez persze egy más hangzást eredményezett, kopogósabb, hidegebb tónust, és végül ez a fajta hangzás lett a flamenco zene védjegye. A ciprus ma már a drágább fák közé számít, amit lassan ugyancsak a kipusztulás fenyeget.




A kipusztulás oka persze a túlzott kitermelés. A fogyasztói társadalom mindenből hatalmas mennyiséget akar produkálni és eladni is. Ez az hozzáállás oda vezetett, hogy a olcsó hangszerekhez is felhasználják a drága nemes anyagot oly módon, hogy belőlük rétegelt lemezt készítenek, és a szép nemes fa csak a látható legfelső réteg, az amivel a vásárló szeme találkozik. A többi fűrészpor és műgyanta vagy silány minőségű faréteg. A rétegelt falemez rezonáns tulajdonságai valójában közelebb állnak a szerszámnyél anyagához, mint az ideális hangszer anyaghoz. Nos, erre fecsérelődik el a drága anyag.

            Az amerikai kormány kemény rendeleteket hozott a természet megőrzése érdekében a fák kitermelése, kereskedelme és felhasználása tekintetében (Lacey Act), azonban ez nem oldja meg a problémát, csupán a szerencsétlen gitárosokat sújtja azzal, hogy nem hordozhatják a szabadon a hangszereiket az országból ki és be. Igazolniuk kell a fa eredetét, a kitermelő és a forgalmazó tanúsítványát és a hangszerkészítő igazolását, mindent hivatalos számlával igazolva. Néha felbukkan egy-egy hír, hogy amerikai zenekarok gitárjait a vámnál elkobozzák és megbüntetik őket, mert nem tudják igazolni a hangszereik anyagának származását. Egy ilyen törvény csak arra jó, hogy az adott kormány „gyakorolja” a hatalmát. A bank épületek belső nemesfa burkolatának elkészítését azonban nem korlátozza semmi, de főleg senki, tőlük még senki nem kobozott el semmit. A nemesfából készült rétegelt lemez gyártását azonban tényleg meg kellene tiltani és akkor elegendő lenne a rendelkezésre álló faanyag minőségi gitárok gyártására, és így a jövő generáció is részesülhetne a nemes fából készült gitárok hangzásában.




            Mind ezidáig az akusztikus gitárok kávájának és hátlapjának anyagairól beszéltünk. Kell, hogy szót ejtsünk a tető anyagáról is. A hangszer hangja szempontjából talán ez a legfontosabb, hiszen a tető képezi a membránt, ami legnagyobb mértékben képezi a hangszer hangját, hangerejét. Ide minden esetben olyan anyag szükséges, ami kereszt irányban jól hajlik és rugalmas, hosszában pedig merev és mindehhez könnyű is. Erre a legmegfelelőbb anyagnak a fenyőfélék bizonyultak.




A fenyőfélék speciális mikroszkópikus szerkezetük miatt képesek a rugalmas membrán szerepét betölteni. A puha vörös cédrustól a merevebb sitka fenyőig terjed a skála. Időnként lehet látni tisztán mahagóni vagy koa fából készült gitárokat is, használhatóak, azonban a hangerejük nem éri el a fenyő tetejű gitárokét.




A gitár tetők faanyagának kiváltására már évtizedekkel ezelőtt is történtek kezdeményezések, például az Ovation Adamas gitárokon, ahol a tető is kompozit műanyag szövetből készült. Az Adamas gitárnak csupán a nyaka tartalmazott némi fát. A képen jól látható a tető szövetszerkezete.




            A nyak anyagának kiválasztásához is többféle elgondolás kapcsolódik. Egyes elméletek szerint a nyak lehetőleg ne rezonáljon, ne zavarjon bele a test rezgő rendszerébe, mások éppen az ellenkezőjét állítják, hadd rezegjen, az is gazdagítja a hangszer hangját. Többségében ez utóbbi terjedt el, bár mindkettő elgondolással készültek kiváló hangú hangszerek. A nyak anyaga a könnyű hondurasi cédrustól a mahagónin át egészen a jávorig terjed, speciális esetekben brazil rózsafából is készülnek nyakak elektromos gitárokhoz. (Klein Electric)

            Az elmúlt évtizedekben felmerült az alternatív anyagok használata. Többnyire az üveg és a karbon szálas műanyag tűnik használható alternatívának. A manapság hallható carbonból készült gitárok egészen használhatóak, azonban teljesen más hangzás jellemzi őket.




A legnagyobb jelenleg még nem megoldott problémát a kiegyenlített basszus tartomány megformálása jelenti. Ezen túl a kis hangerő és az alacsony dinamika korlátozza a használatukat, szinte csak elektromos erősítéssel vagy stúdiófelvételen használhatóak jól. Ettől függetlenül az alább látható Rainsong gitár egészen jól szól, de hangja más, mint egy fa gitáré.




            A carbon tűnik idáig a legígéretesebb anyagnak. Ebből az anyagból számos különleges hangszer készült, mint például a 2 nyakú 30 húros Emerald contra-soprano gitár.




A carbon kompozit nem olcsó anyag és ezért a gitár építésében felmerült a kisebb súly és az anyagtakarékosság valamint a formatervezés összhangjának megtalálása. Ennek egyik érdekes példája a képen látható carbon kompozit gitár.




Néhány éve a frankfurti kiállításon láthatók voltak vas és réz lemezből formált fél-akusztikus gitárok. A látványuk megkapó volt, rozsdás horpadt és kopott kinézetük inkább emlékeztetett egy gitár bronz szobrára, bár valójában ezek meg is tudtak szólalni.



Ez a gitár fel sem tűnne egy tengeralattjáró gépházában, tökéletes gépszerű formatervezés. Az alábbi Telecaster is ugyanezt a trendet követi.




Az már más kérdés, hogy a fa gitárok hangja után ki tudja még szeretni a bádog hangját. Például a dobro teljesen fémből készül, de ennek ellenére is nagyon kellemes hangja tud lenn. A fentiekkel szemben krómozott felületekkel. Az előzőekhez kb űgy viszonyul. mint egy Harley Davidson egy nemrég feltárt második világháborús német motorkerékpárhoz. Nem gondolnám, hogy ez lesz majd a jövő gitárja.




Elektromos tömörtestű gitárok


            A tömör testű elektromos gitár esete egyszerűbbnek tűnik, bár itt is azon múlik a hang gazdagsága, hogy milyen anyag rezonál. Az elektromos gitár anyagai tekintetében itt felmerül a súly kérdése is. Például nem terjedt el a riói és az indiai paliszander, az ében és hasonló nemes, de nehéz fák. A leggyakoribbak a mahagóni, vagy ennek jávorral való kombinációja (Les Paul), az éger, a kőris, dió, korina és újabban a hársfa is.




Ezek az anyagok elég bőven rendelkezésre állnak még mindig. A tömegtermeléshez azonban ezekből is fogytán van, így a távol-keleti gyártású gitárok ottani jellemző fafajtákból készülnek, amiket mi itt nem ismerünk. A gyakran tapasztalható hangminőségbeli alacsonyabb színvonal részben abból adódik, hogy ezen  fafajták nem rendelkeznek olyan rezonáns képességgel, mint a bevált gitáranyagok. Ezen kívül van egy másik probléma is, történetesen a felhasznált faanyagok magas nedvességtartalma. A tömeggyártásnál nem várják meg, hogy az anyag 50-60 évig száradjon, de még talán 10-ig sem, hanem viszonylag nedves állapotában felhasználják és így nyilván nem remélhető csúcsminőségű hangszer. Majd talán 30-40 év múlva amikor lassan kiszárad, akkor jobbak lesznek a rezonáns tulajdonságai, ha egyáltalán túléli a gitár valamiként ezt a hosszú időszakot.

            Elektromos gitárokat is próbáltak már készíteni, fémből, műanyagból, üvegből, és mindegyik valamilyen szinten használható volt, de az érdekességükön túl nem keltettek komolyabb feltűnést és nem terjedtek el. Úgy tűnik a fánál jobbat még nem talált ki senki.




Fél-akusztikus gitárok


            Miközben a rétegelt lemez nem igazán tartozik a kedvelt hangszeranyagok körébe, ennek ellenére a fél-akusztikus jazz gitárok testéhez még a leghíresebb gyártók is használják. A nagy sorozatú gyártásban a domborított tetőt és a hátlapot gőzöléssel alakítják megfelelő alakúra. Ehhez képest a kis szériás drága jazz gitárok tetejét és hátlapját kézzel vagy marógéppel kifaragják.




A hangzásban ez utóbbi inkább közelít az akusztikus gitárok hangja felé. Sajnos a hagyományos jazzgitár hangzásvilága elment a túl vastag, sötét tónus irányába és egyéb részleteiben valójában nagyon szegényes, így a gyártásában könnyű volt kompromisszumot kötni. Az alábbi kép a rétegelést mutatja:





A préselt domborított tető akusztikailag nem előnyös, mert a szerkezet merev, túlméretezett és ezért ezek a gitárok csal elektromos erősítéssel használhatók.




            A mai digitális világban, amikor a virtuális gitár minden elemét algoritmus modellezi, jószerével teljesen mindegy, milyen fából készül a gitár, sőt már a hangszedő minősége is lényegtelen, mert annak hangját is modellezik. Azonban egyet nem szabad elfelejteni: a modellezés a bevált, jól működő, még a hagyományos anyagokkal és eszközökkel épített gitárok hangját eleveníti fel. A digitális technika csak erre alkalmas, újat, organikusan gazdag saját hangot nem tudott eddig felmutatni. Mindig is lesz különbség a modellezett és az eredeti hang között. A jó fülű ember ezt mindig is fogja érzékelni. Pár évtized múlva a környezetrombolás következményeként talán már a fa, mint hangszer építőanyag teljesen be is lesz tiltva és csak felvételekről ismerhetjük majd a hangjukat, de ez még most még csak bizarr és ijesztő jövőkép és reméljük az is marad.


Szabó Sándor

2013-09-13 20:08:54