Miért játszanak oly kevesen 12 húros gitáron?

Nem hiszem, hogy akadna gitáros aki, ne szeretné a 12 húros gitár hangját. Valószínűleg minden gitáros beleszeret egyszer az életében, aztán kipróbálván lassabban, vagy gyorsabban alábbhagy a lelkesedése és ez a szerelem átalakul egyfajta tiszteletté. Miért van ez? Pályám kezdete óta keresem erre a választ, én magam oly mértékben beleszerelmesedtem a dupla húrok hangjába, hogy manapság is fő hangszeremnek tartom. A választ meg is találtam a címben szereplő kérdésre, már jó régen, azonban ha megválaszolom, akkor nagyképűnek tartanak, bár az én koromban már ez is megengedhető, több, mint 20 év 16 és 12 húros gitár játék után. Most akár mondhatom is a kiábrándító választ. A válasz rövid: a 12 húros gitár, ahogyan ma építik és hangolják merő tévedés. Bárki kezébe veszi 6 húros gitár után, pár fogás után rájön, hogy egy F dúr akkord lefogásához szükséges erő már meghaladja a kéz normál kondícióját, még akkor is, ha valaki .012-es húrokkal 6 húros akusztikus gitárokhoz szokott.

Ennek a merő tévedésnek az lett az eredménye, hogy nincs igazi kultúrája a 12 húros gitárnak. Én magam Ralph Towner hatására kezdtem játszani rajta, és évtizedek alatt sem találtam olyan gitárost, akinek fő hangszere lenne.


Bár van más is aki gyakran használ 12 húrost, Leo Kottke, aki afféle amerikai fingerstyle gitárosként lett ismert a hatvanas, hetvenes években, csupán primitív gyakorlatokat mutat be a gitárján és nem igazán tekinthető magas szintű 12 húros gitárosnak, persze ő is főleg 6 húroson játszik.

Ralph Towner maga nem is szereti ezt a hangszert, csak ráragadt valahogy. A híressé válásában a 12 húros gitár nem kis szerepet játszott. A zene, amit azonban elkezdett rajta játszani, az a megszokottól nagyon eltérő, előtte nem hallott, kimagasló és figyelemre méltó volt. Sajnos sok követője nem akadt a 12 húros gitáron. Én magam is csak a hangszert kívántam meg tőle, de kissé másféle zenét játszom, mint ő.

A kilencvenes évek közepén személyesen is találkozhattam vele, kipróbálhattam a gitárjait és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy én, aki már akkor a 16 húros gitározásomról voltam ismert, nem tudtam játszani a hangszerén. Egyrészt a gitár nyaka görbe volt, a húrok lefoghatatlanul magasan voltak és az "előírt" E hangolásban volt. Towner panaszkodott, hogy már csupán egyfajta elkötelezettségből játszik ezen a hangszeren, mert valójában kicsit utálja is. Ez meg is látszik, mivel a nyolcvanas években elkezdett nagyon ígéretes intervallum hangolásos kísérletei után, egyszerűen kiábrándulva abbahagyta a rajta való mélyebb kutakodást, komponálást. Milyen kár! Ő is egy tévedés áldozata. Bár tegyük hozzá, addig senki sem jutott messzebbre a 12 húroson, mint ő.

A tévedés oka a 12 húros gitár konstrukciójának elhibázott voltában keresendőek. A 12 húros gitár húrhosszúsága, hangolása merő hiba, tévedés. Valaki kitalálta ilyenre, aki valószínűleg sohasem tudott rajta játszani és így maradt.

A dupla húrok lenyomása igazán próbára teszi a játékos kezét. Ha azonban az egész gitárt lehangoljuk egy egész hanggal D-re, akkor a gitár kb. akkora erőfeszítéssel játszható, mint egy klasszikus gitár. Én ezt tettem több, mint 20 évvel ezelőtt. Ezt megtehettem azért is, mert szólista voltam, a hangolással nem kellett alkalmazkodnom másokhoz. Amikor aztán a SzaMaBa Trióban a 16 húros gitár adta meg az együttes alaphangzását, ehhez igazítottam a többi gitáron játszandókat is. Ilyen módon vált a fő hangszeremé, és a mai napig is az maradt.

A lefoghatatlanul "kemény " húrozás helyett lenne egy másik megoldás is. Ha a gitár húrhosszúságát 630 mm-re csökkentenék, akkor nemhogy kényelmesebb lenne a gitár, de a megszokott E hangolásban is gazdagabban szólna. Ez azonban senkinek nem akar eszébe jutni. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha mától kezdve minden 12 húrost 630 mm-esre készítenének, akkor 10 év múlva igazi mozgalma lenne ennek a gitárnak, egymás után tűnnének fel a duplahúr hangzásába szerelmesedett gitárosok, akik végre játszható hangszerként dicsőítenék a 12 húros gitárt.

Az elektromos gitárosok is szívesen használnának ilyen gitárt, de velük még nagyobb a baj, ugyanis hozzászoktak a pókháló vékonyságú húrokhoz, csak sikálni tudnak rajta és csak egyszerű akkordokat képesek és hajlandók rajta játszani. Ezért meg minek az egész felhajtás?

Egy korábbi írásomban volt szó a dupla nyakú gitárokról, ahol ez a probléma előkerült. A 12 húrosra készült nyakon nem tudnak játszani. Ha valaki a kétnyakún is mondjuk 600 m-es húrhosszúságot alkalmazna, ezen a rockerek is tudnának játszani, erre azonban nem lehet számítani a közeli jövőben.

Végül, hogy ne csak a levegőbe beszéljek és valami használhatót is mondjak, szeretnék pár 12 húros gitáral rendelkező gitárost arra biztatni, hogy hangolja le egy egész hanggal a 12 húrosát, a nyakbeállító pálcával húzza ki a nyakat nyílegyenesre, és valamivel a zizegési határ fölé állítsa a húrmagasságot. Csodálatos hangot fog hallani, feltéve, ha a gitár is engedi ezt. A játék könnyű lesz. Ennek ellenére a dupla húrhoz állandóan szoktatni kell a kezet, az ujjakat, szóval gyakorolni kell rajta, rendszeresen.

További javaslat, hogy egy kápó segítségével 2 bunddal le lehet rövidíteni a húrhosszúságot, azaz a kápót a 2. fekvésben kell feltenni és ebben kell E-ra hangolni a gitárt. Nagyon szépen fog szólni és könnyű lesz rajta a játék.
A legjobb persze az lenne, ha 630-mm-es húrhosszúsággal készülne a gitár.

Egy ideális 12 húros gitárt láttam, ami 630 mm-es húrtávolságú és a Santa Cruz készítette.

Én magam már felfedeztem és kitapostam a 12 húros gitározás lehetséges fizikai határait. Jelenleg a 630, 650 mm, sőt bariton tartományban 712 és 724 mm-es húrhosszúságban egyaránt tudom milyen hangolással és húrvastagságokkal lehet nagyon könnyen játszható hangszert nyerni.

Szívesen megosztom bárkivel, akit érdekel.

Végezetül még annyit, hogy teljesen függetlenül a fent említett ismert nevektől, az USA-ban létezik egy igazi 12 húros megszállott gitáros, komponista, Kevin Kastning, aki fő hangszerének tekinti a 12 húros gitárt és aki a 630 mm-es alt gitártól a 724 mm-es baritoning mindenféle 12 húrost használ. Mellesleg a fenti 630 mm-es Santa Cruz gitárt neki készítették.

Zenéje a legnagyobb mélységeket kutatja. Ezért is nem valószínű, hogy ő lesz a lámpása az elkövetkezendő 12 húros generációnak, ha lesz egyáltalán, de legalább van valaki más is, aki ezt a merő tévedést ideje korán felismerte és túllépve a hangszer korlátain mesés zenéket ír és játszik a 12 húrosain.

Szabó Sándor

2009-01-29 01:17:01