Frankfurt 2008

A muzsikusok egy kivételezett része számára a tavasz mindig a frankfurti zenei vásár jegyében telik. Az idén sem volt másként. Tavaly nem voltam a vásáron ezért a tavaly előttihez képesti élményeim sokkal nagyobb kontrasztban voltak. Az első napon még nem voltak összehasonlítható élményeim, azonban a harmadik nap végére kezdett megvilágosodni bennem, hogy az idei beszámoló semmiképpen nem lehet olyan, mint a két évvel ezelőtti. Már koncepciójában sem lehetséges egy az újdonságokról szóló beszámolót úgy megírni, hogy az visszaadja azt, ami valójában látható, hallható és érzékelhető volt. Így az utolsó napra már tudtam, hogy egy rendhagyó írást fogok készíteni egy olyat, amiben olyan dolgok szerepelnek, amiről más nem írna, mert vagy nem tűnik fel, vagy előre el van rendelve, miről kell írni. Az én írásom egy furcsa szemszögből mutatja be és elemzi ki a kiállítást. A szlogent a Matrix című filmsorozatból vettem kölcsön: Vannak dolgok, amik változnak és vannak amik sohasem..... Ugyanis, ez a szlogen tökéletesen ide illik.

Az első biztató jelek

Az első biztató jelek már az első napon jelentkeztek. A 4-es csarnok legalsó és legfelső emeletén kaptak helyet a gitárral kapcsolatos kiállítók. Amikor felértem akkor a legszembetűnőbb az volt, hogy a kiállítási tér szellősebb, több szabad tér van benne, és a terem szélső perifériái el voltak kerítve, azt a benyomást keltve, hogy kevesebb kiállító van 2008-ban. Ez a benyomásom csupán addig tartott, amíg meg nem látogattam a legalsó emeletet. Itt is gitárral kapcsolatos termékek voltak kiállítva. Hamar kiderült számomra, hogy egy szint kevés volt, kettő pedig még sok. Mindenesetre az idei évben érzékelhető a gitárhangtechnika igen jelentős előretörése. Ezt az is megerősítette, hogy alig láttam diszkótechnikai kiállítót, mintha beszűkült volna az a szegment. Soha annyi erősítő, gitár és effektpedál nem volt még a frankfurti kiállításon, mint 2008-ban. A fent említett jelek igen pozitívak, mert azt jelenti, hogy a gitár újra népszerű, a gitár alapú zene újra éledve kissé jön följebb.

Aggasztó tendenciák

A gitáros előretörést a csarnokokban hallható, számomra minden eddiginél hangosabb zaj is jelezte. Valamiért most nem láttam a decibell mérővel sétáló szigorú ellenőröket (szószerinti csendőröket) talán ők maguk sem bírták ezt a munkát végezni, vagy valamiért most nem akartak hallásvédelmi korlátokat előírni. Ez nem derült ki számomra. A zaj annyira elviselhetetlen volt, hogy 20-25 perc után ki kellett jönnöm és egy csendesebb csarnokba való látogatás pihentető kúrája után újra kezdhessek egy másik 20-25 percet. És ez így ment.

A biztató jeleken túl ugyanakkor végtelen szomorúság volt számomra azt tapasztalni, hogy a gitáros társadalom kezd lesüllyedni a zajongás felé. Az egész vásáron egyetlen helyen hallottam tiszta gitárhangot ( Burns), végig, kivétel nélkül minden helyen zúztak a demonstrátorok, elképesztő tekerések, hangpocséklások közepette igyekeztek egymást túlharsogni. A külső avatatlan szemlélő azt gondolhatja, hogy a gitáron csak zúzni lehet és semmi mást. A torzítás már olyan mértékre jutott, amit nem tudom lehet-e még tovább fokozni, illetve ha lehet is, akkor minek? A rock és metál demonstrátoroktól egyetlen akkordot nem hallottam, mindenki szinte kivétel nélkül ugyanazt, ugyanúgy zúzta.

Ez a jelenség, ha csak ezt hallom legfeljebb egy hiány érzetet keltett volna bennem, azonban amikor ellátogattam a basszus gitárosok standjaira, legyen az erősítő vagy basszus gitár akkor az ott tapasztaltakhoz képest szinte sírni lett volna kedvem. Ugyanis a basszusgitárosok ma már egy szinte önálló kis szubkultúrát teremtettek maguknak. Ők nem használnak ugyan torzítót, és a zúzás helyett igyekeznek minél több muzsikát előcsalni a gitárból. Polifónikusan játszanak. Ennek érdekében már 4 húros basszusgitár szinte csak mutatóban volt, az 5 és 6 húros basszusgitárok szinte bevett standard-nak számítanak. Az idén is megjelentek a 7-8-9 és 10 húros basszusok is, nem is kis számban. Ehhez képest a gitáros világ még mindig csak orrát piszkálva fanyalog a 7 húros gitár láttán, mindössze néhány fiatal metálos figura lát benne fantáziát. Tessék csak nézni hol tartanak:

Miközben a basszus gitárok formailag és konstrukciósan, de elektronikailag is állandóan fejlődnek, és igen gazdag változatosságot mutatnak, ezzel szemben a hagyományos 6 húros elektromos gitárok alig mutatnak fejlődést. Persze mutatnak keveset, és az idén volt az első olyan benyomásom, hogy előkerültek a legvadabb szélsőségek is. A hagyomány ugyanis annyira erős, hogy alig van esély a továbblépésre.

Néha szégyelltem, hogy én is gitáros vagyok, mert annyira fantáziátlan és szélsőségekbe hajlóak a változások, hogy szinte saját karikatúráját rajzolta meg.

Ezt látván és felismervén határoztam el, hogy az idei bemutatót e furcsa jelenség mentén írom meg.

Végletekkel dacolva

Az egyik véglet a Fender és a Gibson által képviselt semmit tevés. A gitáros világban mutatkozó piaci érdektelenség és közöny nem engedi ezt a két nagyon tehetős céget, hogy előbbre vigye a gitárt. A Fender sohasem kért oly nagy összegeket a gitárjaiért, mint most. Ráadásul ezek voltak azok a mesterségesen és szándékosan előre koptatott, a vintage és a viseltes hatást mutató, összevert gitárok sorozata. Furcsa ellentmondás, ugyanis ezek a hangszerek ugyan tényleg ütött kopottak volta, néha már túlzásokba is estek, a hangjuk viszont vadi új, azaz nyers volt. Úgy 15 év múlva már jól fognak szólni, de akkor hogyan néznek majd ki, mennyire lesznek viseltes állapotban. A gyűjtőknek azt hiszem mindegy. Főleg ők vásárolják ezeket a mesterségesen leamortizált külsejű gitárokat.

A Gibson véletlenül sem változtat a formán, vagy hoz ki új modellt. Úgyis visszautasítaná a piac. Helyette kissé merészebb vonalú kopólappal vagy éppen anélkül, esetleg furcsa formájú potméter gombokkal hirdeti ki a 2008-as nagy újdonságot.

Kicsit szánalmasnak tűnt mindkét nagy cég. Kissé meglepő volt, hogy olyan színű hangszereket is kihoztak, ami első látásra nagyon megkapónak tűnt, de amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy vennék-e ilyet, akkor az a történet jutott eszembe, amikor egy környezetvédelmi konferencián kék és lila élelmiszerszínezékkel festet virslit szolgáltak fel a konferencia szünetében.

A nagy cégek persze más anomáliákat is okoznak. A Fender miután megvásárolta a Guildet, az egyik legfinomabb, legeredetibb amerikai akusztikus gitár manufaktúrát és márkát, a minősége már nem a régi, sem anyagában, sem kivitelében sem a hangjában. Nagy kár. A Fender továbbra is remekül szól, ha egyszer egyszer valami saját maguk ízlése szerinti szépet akarnak csinálni, akkor mindig valami vadnyugati giccset mutatnak be. Fémmel és szegeccsel kivert, vagy éppen nyeregbőrrel bevont Telecastert és hasonlókat. Időnként még a Barbie baba színkollekcióit is felviszik a gitárokra.

A devianciát talán a PRS standon nem láttam. Nagyon igyekezik a cég hatalmas modell választékot adni és a kivitelük is kifogástalan volt, egyetlen giccses darabot nem láttam. Sok új megoldást mutattak be, még akkor is ha azok apróbbak voltak. A legkiemelkedőbb cégnek tartom a PRS-t.

A kisebb cégek bátrabban újítanak, sőt talán csak tőlük várják el, hogy hozzanak valamiféle friss szellőt az álló fülledtségbe. Ilyen cég például a japán ESP, ahol a forma és színvilág egészen messzire vitte a gitárok küllemét. Sok hangszer csupán a feltűnőség kivívása miatt lett olyan amilyen.

A legnagyszerűbb gitárokat a kis független cégektől láttam. Itt külön büszkeséggel kiemelem a hazai Fibenare gitárokat, amik annyira szépek és különlegesek voltak, hogy nem is csoda, hogy állandóan rengetegen voltak a standjukon. Legalább van valamink, amire büszkék lehetünk. Az új hangszedő modelljükkel pedig nem túlzok, ma már világ színvonalúak.

Elektromos gitárok

A rendhagyó bevezető után kicsit menjünk bele a részletekbe. Az elektromos gitárok területén érezhető volt némi elmozdulás a hagyományból való kifordulás keretében. Az újítók alighanem szélmalomharcot folytatnak. Egy kiállításon alighanem sokan megnézik és megmosolyogják a kiállított darabokat, de mint hangszert, funkcionálisan nem veszik komolyan. Talán a készítője sem. A funkcionálisan használható gitárokat azonban formailag igyekeznek valamelyest eltéríteni a megszokott formavilágtól. Ez kétféle fő irányt jelent, egyik a karikatúrába illő gegek iránya, a másik a giccseké. Mindkettőből mutatunk be néhány érdekes darabot:

Devianciák

Az első csokor valószínűleg egy szobrászművésztől ered, aki mellesleg gitározik két szobor között. A képzőművészeti fantázia kétségtelen, és mint minden művészetben a kompromisszum azonnal látható. Itt a kompromisszum teljesen a végletes devianciába torkollik. Az alábbiakban látható 6 húros láncfűrész egy ilyen extrém példa.

Ugyancsak innen valók az alábbi darabok, azonban a súlyuk akkora volt, hogy sokáig nem lehetett nyakban tartani őket, a játék kényelem azonban nem volt az erősségük.

A deviancia sokszor valóban csak arra jó egy ilyen hangszernél, hogy a figyelmet a kiállítási standra irányítsa. Erre számtalan példát láttam. Az egyik egy szimmetrikus sziámi gitár. Mondanom sem kell, semmire sem használható.

A változás másik iránya a giccs felé vitte el a gitárokat. Az ESP cég egyébként is híres bátor vonalvezetésű gitárjairól, bár azt nem szabad elfelejteni, hogy a heavy metal mozgalom első számú gitárgyártójáról lévén szó, a metál szubkultúra szívesen elmegy a sötét devianciák felé. Először csak kis finom koponyák a fogólapon, aztán jött a " minél több halálfej annál jobb" korszak és ma már ez is a végletek felé jár.

A Fender továbbra is olyan ünneplésben van, mintha megállt volna az idő és ünneplik a Telecaster világrajövetelének 60 évfordulóját. Szegény Fendert sem hagyja a vásárló tömeg fejleszteni. A standjukon óriási vitrinben mutogatták a mesterségesen, azaz szándékosan koptatott, és összevert gitárokat. Az egyik ügyelővel beszélgettem, és azt mondta, hogy ők a jelenlegi divatot követik és most ez a divat, de a hagyományokból semmit sem fognak engedni. Hihetetlen drágák voltak ezek az egyébként rondára leamortizált gitárok. Persze ez érthető is, hiszen mikor szépen elkészítik a gitárt, utána van egy külön műhely és munkaerő, amelyik elkezdi levakargatni a festéket, koptatni és összecsikargatni, mesterségesen koszolni őket. Mint köztudott az amerikai munkaerő nagyon drága, még akkor is, ha rombolnia kell. Nagyon meg kell fizetni az összeverés árát. Mindenesetre van egy jó választási lehetőségünk: vagy mi amortizálunk le egy szép új gitárt 30 év alatt, vagy ők ezt extra felárért örömest megteszik, csak utána nagyon vigyáznod kell a hangszerre, mert már nem biztos, hogy 30 év használatot kibír még.

A kínai kapcsolat

A távol-keleti gyártók is elképesztő számban voltak jelen. Legtöbbjükről sohasem hallott senki, de mutatós kollekcióval jelentek meg. Beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy kijöttek két konténer gitárral, 100 euróért ott a helyben eladták mindet, semmit nem visznek vissza, rendelni egyébként nem lehet tőlük, mert ők évente egyszer itt Frankfurtban eladnak 2000 gitárt, és amint hazamennek elkezdenek dolgozni a következő frankfurti vásárra. Igazán jó minőséget nem mutattak be, de annál inkább elképesztően alacsony árakat.

Azt mindenképpen be kell látni, hogy távol-keleten még nincsenek beérve azok a fakészletek, amikkel igazán minőségi gitárt lehetne készíteni. Kína csak az elmúlt 10 évben fedezte fel a tömeggyártású gitárokban való üzletet, és csak nem régen kivágott fiatal, még nem teljesen érett anyagból tudnak dolgozni. Ha majd ők is elérik azt a kort, mint a Gibson és a Fender, és gondoskodnak a jövőről is, azaz előre beszerzik a jó minőségű anyagokat, és saját raktáraikban szárítják őket, akkor fognak ők is nagyon jó gitárokat gyártani. És addigra meg is tanulják tudatosan készíteni, mert most csak utánozzák, nem is értik mit csinálnak, ezért is fordulhat elő, hogy bizonyos kínai gitárokon az oktáv a 13 bundnál van.....

Ne is várjatok semmilyen fotót, mert teljesen érdektelen volt az, amit láttam.

Érdekes fordulat

Az érdekes fordulat az volt, hogy két patinás akusztikus gitár cég a Taylor és a kanadai Jean Larrivée elképesztően szép és jó hangú elektromos gitárokat hozott ki. Ők mindent tudnak az anyagokról, mindent a gitárokról és kicsit a hagyomány mentén ugyan, de nagyon formás, mutatós és hihetetlenül szépen kidolgozott elektromos gitárokat mutattak be. Az alábbi képen egy gyönyörű Larrivée látható:

A Taylor szintén gyönyörű új sorozatot mutatott be, hangilag is nagyon zamatosan frissen szólnak, ezzel egy új hang jelent meg a Taylor tömörtestűekkel a piacon.

Touch gitárok

A gitáros világ egyik fiatal alig több, mint 20 éve működő perifériája a Chapman Stick mentén kialakult gitáros kör. Az idei vásáron bemutattak egy stick gitárt, amit kombináltak a lapsteel gitárral. A standon nagyszerű bemutatót hallhattunk két ilyen lap.stick gitárostól. Ez a világ is fejlődik és remélhetőleg népszerűbb lesz majd az idő előre haladtával.

A tiszta hang már nem divat....

Az teljességgel bebizonyosodott számomra, hogy a tiszta gitárhang nem divat. Van azonban egy cég, amelyik a nagynevű régi cégekhez hasonlóan a múltból élnek. Nem szívesen változtatnak semmin. Brit cég lévén, ezt aligha várhatnánk is el. A Burns gitárokról beszélek. Ott is megállt az idő, és bármit is fejlesztenek az a furcsa deviancia felé megy el. Minden esetre jó volt látni egy igen tiszta hangú Burns bariton gitárt:

A képen látható új modell is igen radikálisnak tűnik az eddigi hagyományápolás után.

Effektek

Mint azt már korábbi írásaimban említettem, a rackes effektek napja leáldozott, sehol semmilyen új dolgot nem láttam. Ezzel szemben soha annyi effekt pedált nem láttam kiállítva, mint itt és most. Mondhatom azt, hogy megszámlálhatatlanul sok volt. Egyik nap elkezdtem összeszámlálni, de abbahagytam, mert 30 után már tudtam, hogy nem fogom tudni bemutatni őket megfelelően.

Néhány képet mutatok, ez is szemlélteti, hogy mekkora piaca van ennek a területnek.

Találtam egy orosz céget, akik kb. olyan kinézetű pedálokat gyártanak, mint a harci eszközeik. A kinézetükkel ellentétben és annak ellenére, hogy a rock and roll nem orosz találmány viszont világszínvonalon szólnak. Valamit tudnak és nem szabad őket lebecsülni, mert hihetetlenül igyekeznek és nem is gondolnánk mekkora csúcstechnológia áll most már a rendelkezésükre.

Viszonylag új effekt pedál márka a T-Rex, erről már előzetesként annyit, hogy a Cemid Kft ősztől már forgalmazza és izgatottan várjuk a tesztelhető példányokat.

Mióta a Dunlop megvásárolta a legendás MXR-t, így a jól ismert rendkívül népszerű pedálok újabb reinkarnációjával találkozhatunk.

A dán Carl-Martin egész új kollekcióval jött ki. Nagyon jól szóltak az effektjeik. Újdonság volt a Combinator nevű patch vezérlő pedál, ahová be lehet fűzni sok pedált és közvetlenül vezérelhetőek.

Semmiképpen sem szabad kihagynunk a Boss pedálokat, nagyon mutatós és hatásos standjuk volt, rengetegen látogatták.

Hangszedők

A nagy pickup cégek minden évben tekercselnek valami új hangszedőt. Legtöbbször ők is a vintage irányba mennek és valami régi gitárnak a hangszedőjét keltik életre. Áttörő újítás nincs, annak ellenére sem, hogy az elektromos gitár technikai gyenge pontja maga a hangszedő. A hagyomány itt is nagy úr. Ennek ellenére mindig találni valakit, aki igyekszik fejleszteni és feltalálni az igazi hangszedőt.

Ilyen céget most találtam, ők a Don Lace nevével fémjelzett Lace hangszedők. Korábban a Fender gitárokban találkozhattunk a Lace Sensor sorozat frmájában, most azonban egészen új féle irányokba is elkalandoztak.

A koncepciójuk alapja az a felismerés, hogy a hagyományos pickupban a tekercs és a mágnes elrendezés az egy merő tévedés. Másként is lehetett volna. Ők a maguk módján tisztelik a hagyományokat, és ezért korábban azokat megtartva próbáltak pár módosítást tenni a problémák megoldására. Az alapvető probléma az egymás feletti tekercsek rossz hatása a hangra. Kidolgoztak egy olyan tekercs elrendezést, ahol a tekercs testek 90 fokkal el vannak fordítva, így két oldalról veszik körül a mágnes pólusokat. Ezáltal a mély és magas átvitel javul, tisztábban fog szólni a gitár. ( ha erre szükség van egyáltalán...)

Az elfordított tekercs elrendezéssel készítenek szimpla Strat méretű hangszedőket és szélesebb P90 mintájút is.

Ezek a hangszedők küllemükben nem mutatnak semmilyen eltérést, csupán a belső felépítésük más.

Amit viszont elég merész áttörésnek tartok, legalábbis szándéka szerint, az Alumitone hangszedő. Ma már sokkal többet lehet tudni a mágneses tér és a fémek természetéről, mint 60 éve. Az új technikai felismerések vezettek egy különleges hangszedő család kifejlesztéséhez. A konstrukcióról nem árultak el semmilyen részletet, kivitele más, mint bármilyen eddigi hangszedőé, ezzel szemben beépíthető bármilyen hagyományos gitárba.

Kinézetre nagyon szépek, hangjukról sajnos semmit nem tudtam meg azon kívül, hogy széles sávon dolgoznak, teljesen zajtalanok. Ígértek, hogy a weblapunknak küldenek egy készletet kipróbálásra. Ha ez megtörténik, akkor írni fogunk róla. Az alábbi képen egy 3 db-os humbucker készlet látható beépítve.

Erősítők

Mezey Béla barátom állandóan panaszkodik, hogy mi lesz a csöves erősítőkkel ebben a modern digitális világban. Erre én megnyugtatom, hogy ne aggódjon, mert a hagyomány meg fogja őrizni, miként a gitárt is, és miként azok sem jutnak előbbre a fejlődésben, az erősítők sem fognak kihalni. Ha már fejlesztésről beszélünk, akkor legfeljebb az erősítő áramkörök kapcsoló áramkörei fejlődtek, lényegesen újabb elektronikus konstrukciók nem születtek. Elterjedt az effekt loop, több csatorna van, a rugós zengető helyett DSP zengető van, a kivitelek sokkal modernebben lettek, a hang azonban majdhogynem ugyanaz. Béla mondja gyakran, hogy nem is lehet sok újra számítani, mert már a csöves kapcsolástechnika minden variációt kimerített. Ehhez képest azért vannak nagyon előre mutató tendenciák is.

Pár éve figyelem a Randall márkát. Ők elkezdtek egy moduláris erősítőcsaládot, ahová a fejbe 3 modult lehet becsúsztatni, mindenkinek az ízlése szerinti hangzásút. A modulokat persze nagy gitáros nevek után tervezték és nevezték el. (Kirk Hammett, Dave Mustaine, stb). A standon nagyon sokan próbálgatták és főleg a fiatal generáció érdeklődését lehetett érzékelni. Kiváló hangjuk volt, kissé eltért a hangzásvilág a megszokottól, de nagyon előremutató hangzásvilágot mutatott be.

A Marshall továbbra is diadalmenetét járja a JVM sorozattal. Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is az egyik legnagyobb kiállítási terület az övéké volt. A demo szobába bejutni csak nagy szerencsével vagy protekcióval lehetett. A JVM sorozatról hamarosan teszteket közlünk.

A Mesa Boogie a Pevey a Laney is hozta a formáját a standon hallható hangerő tekintetében. Mindegyik cég mutatott be új erősítőket. A Vox szintén kijött pár új dologgal, de erről a weblapunkon hamarosan teszteljük őket, így most erre nem térek ki részletesen.

Érdekesség volt látványban is az Orange cég standja. Mintha egy erősítőkből kirakott utcasarkon lettem volna. A legendás márka nagyon feljött az utóbbi években. Most egy kis teljesítményű sorozatot mutattak be, Tiny Terror néven, kiváló hangzást produkálva.

A feljövő márkák, minta Brunetti, Bugera, stb. standjain ugyan nem volt észlelhető óriási érdeklődés. Ez is mutatja, hogy a nagy nevű márkák, bárhogyan is szólnak, mindig az első számú választást fogják jelenteni. Az idén elképesztő mennyiségű eddig sosem hallott erősítőmárka jelent meg. Szinte mind csöves kivitelű volt.

Néhány cég, mint a Diezel, és az Engl, mind kivitelben, mind hangzásban leiskolázóan kiválót nyújtottak. Kár, hogy az a két márka nem igazán terjedt el hazánkban, bár ez nem is véletlen a csillagászati áruk miatt.

Fizikai modellezés

Itt három cég mutatott be kiemelkedőt. A Line6 a POD sorozattal, a Roland a GT10-el és a Korg/VOX a Valvetronicsal.

Mindegyik cégnél hallottam bemutatókat és mondhatom elájultam. A Line6 már nem lepett meg nagyon, hiszen a legtöbb modelljét már leteszteltük, de a Roland GT10 ismét sok érdekes újítást hozott be. A hangminőségével kapcsolatban semmi fenntartásom nem volt, hiszen nem tudtam volna megkülönböztetni, hogy igazi erősítő vagy egy modellező algorirtmus dolgozik. Az effektjei mindegyik modellezős versenytársánál jobb minőségűnek tűnt.

A Vox Valvetronix egy másik zavarba ejtően élethű hangzásokat produkáló szerkezet. A beépített csőtől mindegyik közül a legvastagabban szól, hibátlan hangszíneken. A Vox Valvetronix és a Roland GT10-ről a következő hetekben közlünk le részletes teszteket.

Akusztikus gitárok

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is a nagy márkák foglalták el a legtöbb helyet, és ők mutatták be a legkevésbé érdekes hangszereket. A Martin 175. születésnapját ünnepli. Ki is hozott egy ősrégi modellt, amiből csupán korlátozott darabszám készült, a gitár tetejére amolyan amerikai ízléssel jó giccses képet festettek rájuk. Gratulálunk Martin! Érdemes megnézni milyen ízlésvilágra lehet számítani a szélvész sebességével végigsöprő globalizációtól.....

Az akusztikus gitárok sok új szerkezeti, technikai és formai megoldást mutatnak. Bár a formai megoldásoknak az akusztikai működés komoly határt szab. Ennek ellenére itt is voltak devianciák, amolyan nem baj, ha nem szól, de megkapja a szemet....típusú gitárok.

A nylon húros gitárokat teljesen belepte a hagyomány pókhálója. A spanyol mesterek kiállításán semmi újat nem lehettet látni. Érzésem szerint 15 évvel ezelőtt is ugyanezeket lehetett látni és hangilag sem nyújtottak többet.

Mint máskor is, most is kis független cégek jöttek ki sok érdekes új dologgal.

Az egyik figyelemreméltó érdekesség egy furcsa alakú gitár volt, ami persze kontúrjában teljesen megegyezett a nylon és fémhúros formákkal, csupán a kéz és a comb számára egy sokkal kényelmesebb tartást ad. A gitárok nagyon kényelmesek voltak, de a hangjukról ott abban a hangi dzsuvában nem tudtam semmit sem megállapítani.

A gitárkészítők számára nagy kihívást jelentenek a bariton gitárok. Nem is a piaci érdeklődés miatt készítenek ilyeneket, merthogy senkit nem érdekel ez a vonulat, miként a 12 és ennél nagyobb húrszámú gitár sem jelent senkinek szívdobogtató kíváncsiságot. A német Albert and Müller manufaktúra ezzel szemben készített egy 13 húros bariton gitárt. Amikor ránéztem kissé sokalltam a 740 mm húrhosszúságot. Kézbe véve és kipróbálva máris jó véleményem alakult ki a hangszerről. Gyönyörű kidolgozás, hang és precizitás jellemezte. A képen a mester látható a hangszerrel.

Kedvencem azért mégis csak egy furcsaság volt, ami nemcsak szellemes leleményességről és humorérzékről tanúskodott, hanem valami emelkedett igényességről, ami egyre kipusztuló félben van az uniformizálódó világban.

Egy pihenő alkalmatosságról van szó, egészen konkrétan egy ágyról, aminek mindkét oldalán hárfa módjára húrok vannak kifeszítve. Behangolva akár egy hangszer is lehet. Olyanoknak ajánlott, akik pihentetőként kicsit pengetni szeretnének. Őszintén szólva én elfogadnék egy ilyet, talán el is kezdek rá gyűjteni....

Akusztikus erősítők, hangszedők

A vásáron ott voltak az akusztikus erősítés témakörébe prominens cégek is. A német AER nagyon dinamikusan jön fel, több új termékkel jött ki. Bemutattak egy kis aktív hangfalakból álló sztereo készletet, tökéletes azoknak, akik szeretnek sztereóban játszani. Volt továbbá egy Blue Line nevű másik készletük is, ami előerősítő, külön végerősítő és két passzív hangfal összeállítása volt. Ezek is zseniálisan szóltak.

Az AER belépett a hangszedő piacra is, elkezdtek elektromos gitárhoz is hangszedőket gyártani. Érdemes kipróbálni a basszus stackjüket is, bár én magam nem hallottam szólni, a basszisták nagyon elismerően nyilatkoztak róla. Mivel a cégnek van hazai forgalmazója, remélhetőleg az új eszközöket is alkalmasint be tudjuk mutatni a honlapunkon.

A Fishmant érdermes kiemelni, aki mindent gyárt, ami csak kellhet egy akusztikus gitárhoz. Hangszedőket, erősítőket, pedálokat. Érdekes hazai vonatkozású hír, hogy a Szalay András a magyar szoftvermérnök, aki kifejlesztette a világ leggyorsabb gitár/midi átalakítóját, most a Fishman cégnek az Aura nevű akusztikus hangszimulátort készítette el. Több akusztikus gitárkombót is bemutattak.

Érdekes új pickupok várhatók a Shadow cégtől. Mind elektro magnetikus, mind a piezzo típusokból teljesen új modelleket hoztak ki. Hallottam egy piezzót, ami egy arab lanton szólt, meglepően akusztikus hanggal a piezzókra jellemző száraz tranziensek nélkül. A Shadow nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, annak ellenére, hogy más kisebb cégek, hatékonyabb marketinggel lekörözték őket, azonban ez csak a látszat, mert eladásban valóban lekörözték őket, de hangminőségben az élvonalban van. Valószínűleg a nyár folyamán be fogunk mutatni pár új hangszedőjüket.

A standon olyan művészek léptek fel, mint a német Ralf Gauck, aki októberben Michael Manringgal együtt hazánkban is bemutatkozott. Ralf a török Seref Dalyanoglu lantossal mutattak be nagyon érdekes duó produkciót. Mindekettőjük Shadow pickupokat használt.

Lehetne említeni a svájci Schertler céget is, mint vezető pickup gyártót, de ők ezúttal elég szegényes kollekcióval, elég visszafogott kiállítást mutattak be.

Összegzés

Azt nem is kell mondanom, hogy a szélsőségeken keresztül is, csak töredékét tudtam itt megemlíteni a látottaknak. Bármennyire is vannak rossz tendenciák, még mindig azt mondom, hogy nagyszerű dolgokat is láttam és hallottam, és bármerre is megy a muzsikálás és a zajongás, még mindig jobban éreztem magam ebben a milliőben, mint egy fegyver- és robbantástechnikai kiállításon. Továbbra is hiszek abban, hogy a zene a Föld nevű bolygót valóban egy jobb hellyé teszi.

Szabó Sándor

2008-03-24 20:05:32