Frankfurt 2009

Beszámoló a kiállításról
I.

Minden frankfurti hangszerkiállításnak megvan a maga hangulata, arculata. Immár 16-ik alkalommal látogattam el minden évben és remek összehasonlításra nyílik lehetőség évről évre. A mostani kiállítás a korábbiak tükrében azt hiszem, jócskán kiugrik a többi közül több tekintetben is. Már lassan közhely számba megy, hogy válság van. Most azonban a válság már nem csupán gazdasági, hanem kulturális szinten is érzékelhető. Már Németország sem az, ami 16 éve volt. Az utcák elszemetesedtek, az emberek tekintete közönyös lett, a fiatalok idegesek, agresszívek. A vonaton nem tudnak viselkedni, nyilvánosan isznak, drogoznak, hangoskodnak, és azonnal agresszíven belekötnek abba, aki rájuk mer nézni. Ez az esti utca és vonat hangulata. A hangszerkiállítás persze egy más kultúrkört vonz, de itt is érezhető némi változás. Mindenek előtt a kiállítók száma talán fele volt a 2 évvel ezelőttinek, amikor oly sok távol-keleti kiállító volt. Most csak elvétve lehetett látni őket. A nagy cégek is takarékosságot mutattak mindenfelé. Kevesebb nagy nevet hoztak el a bemutatókra. A kiállító terek fele üres volt, a folyosók szélesek voltak, sokkal szellősebben helyezkedtek el, mint az elmúlt években. Ez persze jó volt a közlekedés szempontjából. Az odalátogató emberek is mintha kevesebben lettek volna. Ezek tűntek fel első látásra és kellett vagy 3 nap mire kialakult egy nagyon sajátos képem az idei kiállításról. A szememet és fülemet főleg gitárhangtechnikai tekintetben nyitottam ki főleg, így a beszámolóm igyekszik erre a területre hagyatkozni.

Erősítők

Az idén úgy tűnt, mintha kitiltották volna az olcsó félvezetős erősítőket, mert ennyi nagyméretű csöves erősítőt sohasem lehetett még látni. A nagy cégek közül a Line6 tartotta a modern fizikai modellezésű erősítők frontját, a csöves erősítőkben természetesen a vezető cégek mind megjelentek, azonban feltűntek kisebb, kevésbé ismert márkák. A nagy cégek részéről érezhető volt némi helyben toporgás. Úgy tűnik, hogy ebben az állandó versenyben, ahol állandó fejlesztési kényszerben vannak a cégek, már nem tudnak mit kitalálni, mert a csöves erősítő, mint kapcsolástechnikai témakör már szinte teljesen ki van merítve. Így aztán marad a külső kivitel, a megkapóbbnál megkapóbb, a szemnek is feltűnő megoldásokkal. Az egyetlen tendenciózus jelenség talán az volt, hogy a metál zenében elterjedt lehangolt gitárok hangzását igyekeznek lekövetni egy mélysugárzó kiegészítő hangfallal. Pár helyen lehetett ilyeneket látni. Ezt a rendszert már évekkel ezelőtt egyébként az ISP bemutatta, sőt még korábban a Rivera is.

Újra reneszánszát éli a kézi forrasztású csöves erősítő, több helyen is lehetett látni plexi dobozba építve, de valószínűleg csak a bemutató kedvéért. A kombó erősítők tekintetében is egyre inkább csöveseket lehetett látni hallani. A csöves erősítők ugyan nem lettek olcsóbbak, de valamiként talán drágábbak sem, annál is inkább, mert már annyian gyártanak csöves erősítőt, hogy nagy a verseny és ráadásul nagyon éles. A meghallgatott névtelen erősítők egyáltalán nem maradtak le a híres nagynevű márkák hangjától.

A magyar csoda

Valószínűleg különbözöm sok honfitársamtól abban, hogy én nagyon örülök minden magyar sikernek, amit a világban látok bárhol bárki legyen is az. Pár éve a Benedek Testvérek Fibenare gitármárkája került ki Frankfurtba, aztán az amerikai NAMM SHOW-ra és bizony tényleg világszínvonalú gitárokat készítenek. Róluk majd még később többet is mondanék, azonban nagy nagy örömömre szolgált, hogy a magyar POWESTATE erősítők is kikerültek Frankfurtba. Már több, mint 15 éve figyelem ezt a fiatal lelkes gárdát, hogy készítsenek valami tényleg használható és eladható alternatívát erősítőkben. Most ez olyannyira sikerült, hogy meglepve kellett megállapítanom, hogy a Powerstate erősítők nemzetközi színvonalat ütöttek meg hangzás és kivitel tekintetében is. Minden nap elmentem feléjük, hogy tegyek némi összehasonlítást a több erősítővel és bizony örömmel teli büszkeséget éreztem, amikor Alapi Pista bemutatta, hogyan szólnak ezek az erősítők. Azt kell mondjam, hogy semmilyen tekintetben nem maradt le a Powerstate a legjobbaktól és semmi szégyenkeznivalójuk nincs a tervezőiknek. Számomra ők voltak a kiállítás legkellemesebb meglepetése és innen is szeretnék gratulálni nekik és remélem sok sikert érnek el a jövőben. Nagyon nagy örömömre szolgálna, ha a honlapunkon bemutathatnék néhány modellt a kínálatukból a jövőben.

A "keleti blokk" is évről évre hallat magáról a lengyel Laboga és az orosz Yerasov is nagyszerű csöves erősítőkkel jött ki a vásárra. És ugyan meglepő, de semmiben nem maradt le hangjuk a nyugati márkák ismert modelljeitől. Másként szóltak, de gazdagon és karakteresen. Számomra frissítőleg hatott a hangjuk.

A Paul Reed Smith eddig gitárokról volt ismert, most elkészítettek egy érdekes csöves erősítőt. Érdekesen amerikai karakterrel szólt, bár kivitelében eltért a megszokott amerikai stílustól.

A Marshall standon most is sokan állak sorba egy egy Jimmi Marshall aláírásért, aki szegény már tolókocsiban ülve tud dedikálni, azt is néhány percig, utána kitolják, és a sor ott áll, várva, hogy kis pihenés után visszatérjen. Néha azt gondolom, hogy már azt sem tudja, hogy hol van és mit csinál, de az örökölt családi vállalkozásban a "papa" még mindig potenciális marketing médium számít. Új erősítőjük a Haze, ez egy kis méretű és teljesítményű, EL-84-es csövekkel épült stack. Hangját sajnos nem tudtam meghallani, de remélhetőleg a hazai forgalmazó jóvoltából hamarosan letesztelhetjük ezeket is. A Marshall az idén a JVM erősítő családot favorizálta.



A Randall hihetetlen népszerűnek tűnt, mintha többen állták volna körül, mint a Marshallt vagy a Peavey-t. Persze nem véletlenül, hiszen szinte minden órában ott zúzott valamelyik fiatal metálbanda gitárosa, ráadásul még jól is, és élvezni lehetett a hangzást is, mert azon túl, hogy kiválóak az erősítőik, nem volt túl hangos. Bemutattak egy érdekes kivitelű erősítőt, mutatós külsővel remek mindent átütő hangzással:

A Mesa Boogie is igen nagy standdal jelent meg, és úgy tűnik, hogy kezdenek visszatérni az első sikeres erősítőik újra gyártásához, mert bizony egy Mark III-asért sokan fél életüket odaadnák. Az Express sorozat sokakat odavonzott és időnként sorok álltak, hogy kipróbálhassák.


A Laney kihozott egy új kisebb teljesítményű PRISM nevű, fizikai modellezésű sorozatot, erről majd hamarosan írni fogunk részletesen is.

A Hughes and Kettner az Engl, a Diesel mindegyik rendkívül precíz és gyönyörű kivitelű erősítőkkel jelentek meg. Ezek közül az Engl-et külön kiemelem, kivitelükben számomra a XXI. Század erősítőjét testesíti meg, de ugyanezt tudnám a Diesel erősítőkről is elmondani.

A pár éve még ismeretlen Bugera mára az új generáció egyik fontos erősítője lett, hangja és kivitele egyaránt vonzó a kemény rockerek és a metálosok számára. A standjukhoz alig lehetett hozzá férni.

A VOX a meglévő modelljei mellett most egy puritánabb, fémdobozos erősítőt mutatott be Night Train néven. Remélhetőleg ezt a modellt is bemutathatjuk közelebbről hamarosan.

A nagynevű erősítők, Orange, Hiwatt mind képviseltették magukat. Az Orange azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy hófehér műbőr bevonatot kaptak az új modelljeik éles kontrasztba állítva a vakítóan narancsszínű erősítőkkel.

Hosszú lenne felsorolni az egyébként nagyszerű, de kevésbé ismert "boutique" kategóriájú erősítőket, annyian voltak.

Folytatjuk!

Szabó Sándor

2009-04-13 14:00:00