Frankfurt 2009

Beszámoló a kiállításról
II.

Elektromos gitárok

Az első benyomásom az volt, hogy kevesebb gitár volt kiállítva és nem nagyon lehetett látni extrém kivitelű hangszereket. Egyéb tekintetben pedig látszott, hogy a gitáron továbbra sem fedeztek fel semmi újat, egyre inkább az a benyomásom támadt, hogy a gitár egy jól eladható műalkotássá lett. Miközben funkcionálisan semmi fejlődést nem mutat, a kivitel egyre finomabb részleteket érint.


A nagy nevek továbbra is a múltjukból élnek, nem készítenek sem jobb, sem rosszabb gitárokat. Ha van némi változás, az szinte csak kozmetikai és legfeljebb a hangszedőben van nagyon jelentéktelen változtatás. Ilyen módon jelent meg a Fender és a Gibson is. A kollekcióikban a visszafogottság volt érezhető.

A Gibson bemutatott pár igazi naturalista műalkotást. Ezek egyike volt egy kézzel szó szerint kifaragott Les Paul modell, szokatlan pickup konfigurációval. A hangszer felületét pikkelyes mintára faragták és azt a fényes lakk helyett valami selymes fényű védő réteggel vonták be. A Gibson a virtuális gitár technológia terén is igyekszik nyomulni.


Feltétlenül ki kell emelnem a Taylor és a Jean Larivée már tavaly is bemutatott elektromos gitárjait. Mindkét cég nagy múlttal rendelkezik az akusztikus gitárok gyártása terén, most azonban az elektromos irányt is felvállalták. Bár népszerűségük nem éri el a nagy márkákét, bizony minőségre messze felülmúlják azokat.




A Parker gitárok nagy újítóként robbantak be a világba 16 éve, kompozit anyagok és balzafa kombinációival, valamint radikális formai változtatásokkal egy új gitárnak számított, amiről az lehetett a benyomásunk, hogy egy más naprendszerből érkezett. Most 16 évvel később a Parker felfedezte a fát, az igazi fát, ugyanis most már ő is ebből készíti a gitárokat. A Parker példa is igazolja, hogy a rövid távú siker könnyen elérhető radikális külsővel, de a hosszú távú siker csak akkor lehetséges a gitár világában, ha szépen beáll a sorba és azt csinálja, mint bárki más...


Az örömöm azzal volt teljes, hogy az idén is megjelentek a hazai Fibenare gitárok a vásáron. A Benedek testvérek páratlan siker sztorit tudhatnak magukénak. Gitárjaik nagy szeretetnek örvendenek amerikai, spanyol, japán és angol piacokon, de kifejezetten Amerikában sikeresek a gitárjaik. Nem véletlenül. Minden darabját maguk készítik, tegyük hozzá, nemcsak a kivitel, de a hangzás is világszínvonalú. Kitaláltak egy jellegzetes formát, ami csak az övéké. A gitárjaik árukban is mutatják a pozíciójukat. A Fibenare az idén bemutatta a jubileumi hangszereit sok nézelődő nagy tetszésére. Színvonalas demo produkciók voltak a standjukon és úgy érzékeltem, hogy a sikerük csak növekedik. Nagyon jó érzés tudni, hogy a magyarok a gitárban is és az erősítőben is felzárkóztak a nemzetközi színvonalra.

Az elmúlt években kissé hátrébb húzódott az extrém gitárok piaca, ennek ellenére mindig akad pár excentrikus műalkotás, amint azt az alábbi kép is mutatja. Nem tudni mi a szerepe a gitár testén áthaladó krómozott kipuffogó csőnek, minden esetre feltűnő és akad mindig, aki ilyennel akarja felhívni magára a figyelmet.

A "touch" gitár továbbra is hoz fel újabb érdekességeket, bár az elmúlt években is jelen voltak a kiállításon, most még inkább igyekeztek hangsúlyossá tenni a jelenlétüket. A touch kategóriában a Koyabu vezet. Érdekes figurák jelentek meg, érdekes zenéket bemutatva ezen a furcsa hangszeren.

Ha már a furcsaságoknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni a XOX nevű gitárokat, bár formára a hagyományt testesítik meg, a keretszerűen kompozit anyagokból kialakított gitár egy pillanatra felhúzza az arra tévedők szemöldökét. A hangjuk annyira nem győzött meg, de használhatók.

Mint minden évben most sem mehettem el a nosztalgia érzése nélkül Frankfurtba. Az már megszokott volt, hogy a Burns standját évről évre meglátogatom, de hogy a szememet gyermekkorom egyik kelet európai márkája a Jolana is megkapja, az több volt mint szokatlan. A fiatal generációnak annyit erről a márkáról, hogy a csehek készítették. Abban az időben még nem voltak kínai és mindenféle gyártású gitárok, hanem a keleti blokk megpróbálta maga ellátni az országait gitárokkal. Ezek a hangszerek mások voltak, mint a nyugatiak, megfizethetőek és elérhetőek voltak, és nagyon szerettük őket. A mai tudásommal azt mondhatom, hogy nem voltak rosszabbak, mint a nyugatiak. A Nagy Gitárkönyv is számon tartja őket és most Frankfurtban is megjelentek a régi modellek és természetesen az újak is.

Effektek

A tavalyi tendencia csak erősödni látszott. A nagy effektgyártó cégek vagy eltűntek és nem hallatnak magukról, vagy pedig most éppen ők is pedál effekteket gyártanak gitárokhoz. Ilyen a TC Electronic, akik nemcsak a gitárosokat, hanem az énekeseket is meglepték pár pedálos effekttel. Rack-es kategóriában semmi, de semmi sem történik. Úgy tűnik a cégek fejlesztői kimerültek az ötletekből, vagy pedig a főnökük azt mondja nekik, hogy "Fiúk, most 10 évig pedálokat gyártunk !..." Azt gondolom, hogy sokkal inkább a piac fordult el a bonyolult, programozható effektektől. Hol vannak azok az idők, amikor egy egy gitáros két szekrény nagyságú rackes effektekkel rakta körbe magát! Most rengeteg pedált lehet látni körülöttük. Változik a világ és bizony ezzel a szokások is. Az idén is érezhető volt a pedálokat gyártó cégek nyomulása, bár arányosan kevesebben voltak, mint tavaly.

Érdekes koncepciózus vállalkozás a magyar vonatkozású new yorki cég a Tech 2. Andrew Barta a konstruktőr kizárólag analóg áramkörökkel valósít meg erősítő szimulációt és bizony meg kell mondanom igen nagy sikerrel és élethűséggel. A digitális modellezéshez képest eredetibb részletek találhatók a hangzásban és nincs a konverterek működéséből adódó "jitter" színezet.

Pár cég igyekszik kihasználni a "mindegy csak pedál alakú legyen" divatot és egész csöves előerősítőket raknak egy kis pedálba. Esetenként még jól is szólnak, azonban a hiányzó megfelelő pufferrel rendelkező tápegység hiányában kevésbé dinamikusak.

Előkerültek régi, a hatvanas évekből ismerős cégek, mint az EKO, akik szinte arra vártak, hogy eljöjjön a pedálos korszak, most ez lehetőséget adott nekik, hogy a pedálokkal kirukkolva az ősi vintage gitárjaikat is életre keltsék.

Találtam aztán olyan cégeket is, akikről eddig sosem hallottam, de a standjuk kb úgy nézett ki mint egy óvodai játszó szoba. A koncepciójuk: "Mindegy, csak pedál alakú és nagyon színes legyen!.." Annyira nem szóltak jól, de színesek voltak....

A T-Rex most is kitett magáért, hatalmas tömeg volt a standjuk körül, nem véletlenül, hiszen a pedálos effektjeik ma a legnépszerűbbek között vannak, bár nem olcsó, de a csúcsot képviselik a pedálos kategóriában.

Végezetül megemlíteném az orosz Yearsov pedálokat, nagyon szépen igényesen elkészítve remek hangzással semmiben sem maradnak le a nyugati pedáloktól, különösen, amikor csöves áramkörűeket is meghallgatunk.

Folytatjuk!

Szabó Sándor

2009-04-14 14:00:00