Frankfurt 2010

Ha jól számolom talán 18. alkalommal látogattam meg a frankfurti hangszervásárt és kiállítást. Ezidő alatt kialakult némi képem, milyen tendenciák mentén halad a hangszeripar. Az elmúlt évekhez, de még a tavalyihoz képest is, sokkal kevesebb kiállítót láthattunk a vásáron. A kiállótóterek fele mondhatni üres volt, a termek szélső mezői el voltak kerítve, ami kb 1/3 résszel kevesebb kiállító területet jelent, sőt talán még kevesebbet, ha azt vesszük mennyire szellősen helyezkedtek el a standok. A hangzavar is hallhatóan kisebb volt, a híres nagy nevek sem jöttek el oly nagy számban az idén, nyilván a kiállítók minden lehetséges eszközzel takarékoskodtak. Ez érezhető volt a prospektusok óvatosabb adagolásában is. Az ismeretlen távol-keleti kiállítók eltűntek, csak az igényesebbek vagy tehetősebbek jelentek meg. Az elmúlt években jellemző volt, hogy a kínai cégek tömegével jelentek meg a kiállításon és gyakorlatilag eladni hozták oda a hangszereket. Konténerben odaküldték, majd 50-100 Euróért eladták gitárjaikat a vásárló közönségnek. A nyugati cégek csak lestek, nem tudtak mit kezdeni az áraikat letörő GLO termékek elárasztóival. (A GLO egy amerikai szleng a Guitarlike Objects rövidítése...) ami azt jelenti, hogy jönnek Kínából a "gitárszerű tárgyak", nagyon úgy néznek ki, de funkcionálisan használhatatlanok, mint komoly hangszer....)

Látogató is érezhetően kevesebb volt. Ennek ellenére még most is cseng a fülem a magas zajszinttől, amit ugyan egy stáb rendszeresen mért, de azt mondhatom, hogy csendesebb volt, mint tavaly.

Mint az élet csaknem minden területén a hangszeripar is egyfajta válságban van. Azért mondom, hogy csaknem minden területén, mert például a bank szektor továbbra is virágzik, és gyakorlatilag az egyetlen "iparág" ahol igazi felhalmozás van..... Ha válság van abból ők abból is hasznot húznak, ha nincs akkor pedig főleg. A válság nem az ő válságuk....

Vissza a hangszerekhez!

Az első napon mindig csak körülnézek és próbálom felfedezni azt a trendet, ami jellemzi a vásárt majd utána azon belül áttekintem az erővonalakat és elkezdem magamban összefoglalva leírni a benyomásaimat. 3 nap után véltem felfedezni némi hangszer fejlesztési tendenciákat, amik esetleg hosszútávra jelenthetnek valamit.

Ezért a beszámolómat úgy építettem fel, hogy azokat a látnivalókat emeltem ki, amik tendenciózusan mutatnak valamit, illetve, amik hazánkban is előfordulnak, lévén van képviseletük természetesen a teljesség igénye nélkül.

Már tavaly is érzékelhető volt, hogy a nagyobb cégek mintha kényszerből fejlesztenének, csupán azért is, mert a versenytárs is fejleszt. Ugyanis, ha elindul egy sikeres trend valamelyik vezető cégnél egy új termékkel, akkor a többiek is kénytelenek beszállni a versenybe, merthogy ez kemény verseny. Bár például érdekes módon a Gibson nem verseng a Fenderrel, és egyik sincs fejlesztési kényszerben, merthogy ők mind a múltból élnek.

Erősítők

Meglepő volt, hogy az erősítőgyártásban évtizedeken át diktáló Marshall cég most megjelent egy fizikai modellezésű erősítővel, ami nagyon komoly, de ugyanakkor nagyon meglepő lépés a Marshall részéről. Nyilván ismerjük, hogy a Marshall ebből is a lehető legjobbat fogja majd kihozni, de meglepő, hogy a hatalmas cég is meghajolt a trendek előtt és kénytelen fejleszteni nem mindig az ízlése szerint. Vélhetően ki akarták várni, míg a fizikai modellezésben a gyermekbetegségek eltűnnek és majd utána kockázat nélkül ők is beszállnak a versenybe. A csöves erősítőkön már nagyon nem lehet mit fejleszteni, csupán küllemében és apró kapcsolási megoldásokban, de ezek nagyrészét is már régen kivesézték és most nincs tovább. A hibrid korszaknak azonban még nincs vége, mert most a digitális és a csőves megoldások kombinálásának korszaka jött el.

Az új trend kialakításában azonban a régi nagy márkák már csak követők lehetnek. Hogy ez mennyire igaz, ezt példázza a Marshall új sorozata a JMD:1 Ez az új Marshall sorozat digitális előfokkal és csöves végfokkal készült. A SoftTube készítette a modellező algortitmust, minden további egy igazi EL34 alapú Marshall végfok. A 32 bites lebegőpontos Analog Devices processzorra épülő modellezés semmi esetre sem kis dolog. Azon senki se csodálkozzék, hogy a cucc Kínában van összerakva. Ez lassan kötelező lesz. Enélkül nem lehetne megfizetni egy ilyen erősítőt. Bízunk benne, hogy a hazai forgalmazó ránk bíz egy tesztet, ugyanis az előítéleteket félretéve igencsak ígéretes és izgalmas erősítő lesz a modern gitárosok számára. Készült belőle stack és kombó változat is. Itt is meg kell jegyezni, ha már a Marshall egy stack-et dedikál az új technológiának, az arról tanúskodik, hogy ők maguk is bíznak benne és hangja után egy új alternatíva lesz a Marshall imádók körében. Azt tudnunk kell, hogy az fiatal gitáros generáció, amely hibrid és digitális erősítő hangján nőtt fel, annak ez a hangzás a menyországot jelenti. Nem véletlenül lett hihetetlenül népszerű a Line6. A modellezős technológia elérkezett arra fokára, amikor egyenrangú alternatívája lett az analóg csöves erősítőknek, sőt ma már szolgáltatások tekintetében messze lehagyta azokat. Kissé furcsa a szemnek ilyesmi kezelőpanelt látni egy Marshall erősítőn, azonban bizony, a Marshallnak is be kellett állnia a sorba...

Maradva a Marshallnál, egyszerűen szánalmas volt látni, hogy az átszervezett családi vállalkozás mire használja a tolókocsis Jim Marshallt, aki 10 éve még mindenkivel kezet fogott a fogadáson, most üres tekintettel megrogyva ült a pult mögött csak dedikált a tolószékéből. Szegénykém szerintem azt sem tudta hol van, és miért kell neki azt csinálni. Nem is volt szivem képet csinálni róla.

Az új hibrid koncepciót egy-két éve a Bogner és a Line6 kezdeményezte először. Ők hozták ki az első digitális előfokú, csöves végfokú erősítőt, mely minőségileg igazi áttörést jelentett a második generációs hibrid erősítők történetében.

Hogy a modellezés és a csöves végfok frigye mennyire komoly, azt az is mutatja, hogy a Line6 a legnagyobb erősítőit is ezzel a technológiával építi fel. Ez azt jelzi, hogy a hibrid technológiának ez a módja immár felnőtt korszakába lépett és versenyben marad a régi kifinomult csöves technikával, mert ez még továbbra is fejleszthető. És még ki tudja mit hoz a jövő!

A Laney folytatva a több irányú termékfejlesztést és számos új terméket mutatott be Frankfurtban. Röviden párat megemlítenék: Kihozott egy nagyon kényelmesen használható Linebacker nevű sorozatot, a Prism mintájára. ami digitális, modellezős konstrukció.

Új taggal bővült a Cub sorozat, a CUB12 mellett egy CUB fej is készült.

A Laney sok új fiatal arccal működik együtt az erősítők megismertetésében, azonban még mindig töretlen fényben pompázik Toni Iommi glóriája, hiszen a heavy metal nagyapjának lehet őt nevezni, aki még mindig nagyon odatesz, amikor fellép.

Ígéretet kaptunk, hogy a Laney új termékeiről írhatunk teszteket, így hamarosan bemutatjuk őket kissé közelebbről.

Az amerikai márkák is jelen voltak a kiállításon, bár sokkal kisebb számban jelentek meg, mint az előző években. A Peavey mutatott be pár érdekes modellt, részben azonban érezhetően ők is a múltból élnek. Bár az utóbbi időben a Peavey a Vypyr sorozatban testesítette meg a fizikai modellezésű erősítőt és ez azt jelzi, hogy a múltat részben lezárták, új trend új idők jönnek. A standjuknak egyik fontos kiállítási tárgya volt ez az egyébként nagyon igényesre sikerült erősítő család. A Randall egyike azon keveseknek, talán kizárólagosnak is mondhatnám, akik az analóg tranzisztoros technológiát tökélyre vitték az erősítőgyártásban. Mint minden évben most is sokan voltak kíváncsiak a termékeikre.

Talán a Bolt márkát említhetném meg az új amerikai márkák közül. Ők is hibrid erősítőket gyártanak, digitális előfokkal és csöves végfokokkal. Amikor meghallottam ezt az erősítőt akkor megéreztem, hogy ez a megoldás lesz a trend, azaz, ha nem történik valami UFO lezuhanás és nem jön valami új technológia a bolygónkra, akkor az elkövetkezendő évtizedekre a digitális/csőves technológia házassága fogja uralni az erősítőgyártást.

A kiállításon megjelent pár új csöves erősítő márka, de miután kiderült, hogy Kínából jöttek, elvesztettem az érdeklődésemet, hiszen valamelyik nyugati erősítőt egyszerűen lemásolták és valami divatos dobozban kínálják. Nem is volt komoly érdeklődés irántuk. Miközben a valamennyire ismert erősítőknél sorban álltak a kipróbálásért, addig a kínai erősítő standján egyetlen fia lélek nem volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyik másik ne lenne jó, csupán azt, hogy a világ elég szkeptikussá vált a kínai termékekkel kapcsolatban, és tegyük hozzá nem alaptalanul. Mint megannyiszor elmondtam, anélkül, hogy bántanám őket, a távol-keleti mentalitáshoz tartozik egy hihetetlen erős utánzásvágy a művészetektől a technikai dolgokig. A nyugati világnak majd meg kell fizetnie annak az árát, hogy a saját kultúráját ilyen módon váltja át profittá. Ezzel pedig azt akarom mondani, hogy a nyugati ember sem különb, az önzését és a mohóságát gazdasági tudománynak álcázza és csupán mert Kínában olcsó a munkaerő, a saját kultúrájáról is képes némi profitért lemondani....és ez nem tölt el büszkeséggel...

Azonban a kínaiak mindennek csak a látható részét képesek lekoppintani, a belső intelligencia, tudás, hagyomány, összességében az adott tárgy kultúrája és lelke nem lesz jelen a termékben. Az nem kétséges, hogy képesek magas színvonalon gyártani mondjuk villanymotort, ha szigorúan odafigyelnek rájuk, de hangszert egy számukra idegen kultúrából, azt semmiképpen sem, mert minden a rock zenével kapcsolatos kultúra, hagyomány az ők kultúrájukból hiányzik, még akkor is ha náluk is létezik heavy metál. Ha pedig eljön a nap, amikor elhatározzák, hogy majd ők tovább fejlesztik a gitárt, akkor majd megnézhetjük mi lesz ebből.

Mindenképpen meg kell említeni a Vox erősítőket is, hiszen ők is a saját múltjukból élnek. Úgy tűnik az AC30 valóban halhatatlan. Most bemutattak egy új Custom sorozatot, amin kisebb változtatásokat tettek a modern hangzás érdekében úgy, hogy a Vox hang továbbra is nagyon karakteres maradt. Ilyen változtatás a többi között az, hogy egy félvezetős egyenirányító szekcióra cserélték a csöveset és ezzel az erősítő hangosabb lett, a hangok eleje nagyobbat üt és az egész hangzás feszesebbé vált. Kíváncsian várjuk, hogy a hazai képviselet vajon megbíz e bennünket a tesztelésével. A Valve Reactor koncepció immár nemcsak pedál formában, hanem egy igazi Vox erősítő alapkonstrukciójaként is megjelent. Az Vox AGA70 és 150 akusztikus erősítők is meglepetésként hatottak.

Szeretnék pár szót szólni egy brit erősítőről a Blackstar-ról. Már évek óta figyelem őket, és most úgy gondolom, hogy megérettek arra, hogy nagyon komolyan vegyük őket. A sztori tipikus. Képzeljétek el a következőt: Volt pár valóban okos fiatal fickó a Marshall cég fejlesztői között, azonban mivel nagy és hierarchikus a cég, így mindig volt felettük valaki, aki azt monda a jó ötleteikre, hogy NEM! Ez ment egy darabig, aztán gondoltak egyet, felmondtak és alapítottak egy kicsiny, hatékony, új céget. Tudok több ilyen történetet is. Ez a cég a Blackstar. Ma már egészen komoly termékskálát mondhatnak magukénak a kombóktól a fej+láda összeállításig. Nyilvánvalóan a Marshall hangi hagyományait követik, de minden olyan új fejlesztés, amit nem tudtak végigvinni a Marshall vezetésén, azokat most a saját termékeikben megvalósítják. Valószínűleg nem tudták elviselni és nézni azt a kényszert sem, ami a Marshallt is a távol-keleti gyártás felé sodorta. (Sebaj, fognak még ők is Kínában gyártani, amikor nagyobb lesz a cég és el kell tartani...) Addig is, a figyelem rajtuk, hiszen kiváló termékeket állítottak ki. Nagyon sokan kipróbálták a Series One 100 Wattos fejet, ami az egyik legmodernebb csöves erősítő konstrukció napjainkban. A vásárra már az új pedál sorozatukat is elhozták.

Fontos megemlítenem, hogy a magyar Powerstate az idén is kiállított és hangulatos demo koncerteket lehetett hallani naponta többször is a standjukon.

Elektromos gitárok

Az elektromos gitárok tekintetében semmi komoly újdonságról nem tudok beszámolni, hiszen azok a kis manufaktúrák, akik valami módon újragondolják a gitárt, azok most nem voltak jelen a kiállításon, mutatván, hogy ők sem állnak anyagi lehetőségeik magaslatán. A nagy prominens cégek, a Gibson, Fender csupán a múltjából él. Ontják a több évtizedes modelljeiket. Néha az az érzésem, hogy ellene dolgoznak a gitár fejlődésének, csupán azért, mert anyagi érdekeik így kívánják. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gitár nem fog fejlődni, csupán azt, hogy a gitár tovább fejlődését nem ők fogják diktálni. A Fender valami átütően modern hangszer helyett furcsa szlogeneket gyárt. Kb. így hangzik: "Egyesek hangzatos címeket írnak, egyesek pedig történelmet" ..... Nem kell hozzá kommentár, miként ahhoz sem, hogy "Csak a Gibson elég jó...."

A híres márkák egyeduralma már régen megtört, és ha akár a Fernandes vagy az Ibanezt nézzük, azt láthatjuk, hogy a cég mögé népszerű gitárosok sorakoznak fel, mint elkötelezett felhasználók. Van azonban egy igazán érdekes eset, amikor egyetlen név van a gitárok mögött, és ez esetben Eddy Van Halen. Róla érdemes tudni, hogy az EVH márka az ő nevéhez kötődik, és világszínvonalú gitárok kerülnek ki innen. Ha csak a Wolfgang modelt vesszük alapul az egyik valaha gyártott legjobb gitárként tisztelik az igényes rockerek. Most is lehetett látni pár modellt, nemcsak gyönyörű kidolgozásuk volt átlagon felüli, hanem a hangjuk is az átlag fölé emeli őket.

A standok között sétálva feltűnt egy régi számomra nagyon kellemes emlékeket idéző gitár a cseh Jolana. Amikor én tizenéves voltam, akkor a Jolana testesítette meg az akkori idők legjobb gitárját Magyarországon, amit egy magunkfajta amatőr akkoriban megengedhetett magának. Mármint a szüleink, mert akkor még nem kerestünk pénzt...

A Jolana gitár ma teljesen high-tech kivitelű, a legmodernebb hangszedőkkel és szerelvényekkel ellátva jelenik meg remek hangzással. Érdekes megnézni mennyire hasonló az EVH formája az ősrégi Jolanahoz....

A Samick gitárokat jól ismerjük idehaza, hiszen a hazai forgalmazó rendszeresen tesztelteti a hangszereket a honlapunkon. Izgalmas és érdekes hír, hogy a Samick cég J.T. Riboloff-al, azzal a tervezővel dolgozik, aki annak idején a Gibson Nighthawk gitárokat tervezte.

Az új Samick JTR sorozat női neveket kölcsönzött a különféle típusokhoz. Ezek közül van pár valóban újszerű gitár fazon, és amennyire láttam nagyon szép kidolgozásúak voltak. Ígéretet kaptunk az Eldoradótól, hogy hamarosan tesztelhetjük az új sorozatot.

Effektek

A gitáreffektekről gyakorlatilag nincs mit írni. Semmi olyan újdonság nem volt, ami ne lett volna már öt ével ezelőtt is. A rackes effektek eltűntek a világból, a pedálokból ugyan sokféle van, de azokból sem tudnak már semmi újat kihozni. Azazhogy mégis: az Elektro Harmonix kihozott egy az énekhangot áttranszformáló pedált. A standon egy nagydarab szakállas férfiú énekelt rajta keresztül és egy vékony nőszemély hangja volt hallható. A stand mellett álldogálók reakciója megért volna egy szociológiai és pszichológiai tanulmányt. Akik amúgy is identitás- vagy hormonzavarban szenvednek, azok érdekesnek, sőt hasznosnak találhatják ezt az effektet. Minden esetre az új világrendről hallhatókat ez a pedál jól demonstrálja, miszerint "nem baj, ha fiúnak születtél...itt van egy pedál, amitől nőnek érezheted magad..." Mindazonáltal érdekes volt a bemutató.

Más furcsaság is volt. Egy helyen hatalmas sor állt egy valaminek a kipróbálására. Közelebb menve kiderült, hogy egy torzítóra voltak kíváncsiak a látogatók. Egy olyanra ráadásul, ami annyira rosszul szólt, hogy meg is jegyeztem magamban: a rossz hangot nem lehet kiűzni a világból...! Ugyancsak tanulmányt érdemelne, hogy mennyire eltérőek az ízlések. Aztán az egyik nap kevesebben voltak ott és megkérdeztem egy ott éppen zúzással elfoglalt fiatal fiút, hogy mitől ilyen jó az a torzító. Bár remekül beszélt angolul, de a rengeteg szájába, orrába és a nyelvébe helyezett ékszertől nagyon "szejpeszen" beszélt és nehezen lehetett érteni mit mondott. Ez pedig egyértelműen az én bajom, ő megtanult beszélni, nekem pedig meg kell tanulnom megérteni őt.... Mindenesetre annyi lejött: Minél szarabb annál jobb..... Meg kell, hogy hajoljak egy ilyen egyenes és őszinte vélemény előtt....azt hiszem, elkezdek írni hamarosan egy könyvet az ízlés természetéről...(talán jobban fogják szeretni, mint a zenémet...)

Annak ellenére, hogy a rackes effektek gyártása kb 10 éve megállt, az effektek természetesen nem fognak eltűnni a világból, csupán más módon fognak megjelenni. Ennek ékes példája az a tendenciózus törekvés, amit például a Digidesign mutatott be. Évekkel ezelőtt a DAW rendszerükhöz kidolgoztak egy szoftvert, a kifejezetten a gitárosok részére készült Eleven Plug-in nevű csomagot. Íme itt van az Eleven Rack, mely mostmár nemcsak effekteket, hanem komplett gitárhangmodelleket is kínál. Ezen a ponton a csakúgy, mint a Line6 termékek esetében a stúdió és a színpadi megoldások gyakorlatilag azonos szintre kerültek.

A TC Electronic az idén kissé szerényebben jelent meg, áttörő új termékek nem voltak, a NOVA sorozat képezi továbbra is a húzó termékcsaládot. Nagyon jó minőségű és tetszetős pedálos effektek a mai digitális pedálok csúcsát képviselik.

Akusztikus gitárok

Az akusztikus gitárok standjairól sem tudok nagy áttörésekről beszámolni. Az mindenesetre megfigyelhető, hogy a hangszeripar a nagy tömegben lévő hobbi gitáros piacot igyekszik kiszolgálni. Ez látszott is azon, hogy kik és milyen zenéket játszottak a cégek standjainál, tisztelet egy-két kivételnek. Sajnálom, amikor egy fiatal ezen a vásáron hall először gitárzenét, ráadásul giccses zenét és előadót. Sajnos ez itt tömegével fordul elő. A mentális környezetszennyezésen túl egyenesen félrevezető is. Nem lehet az a benyomása valakinek, hogy csak ilyen zenék léteznek....pedig ezen a vásáron 95 %-ban csak ilyenek léteznek. Mindegyis, az akusztikus gitárok világában az ősi trendek folytatódnak. Bár volt pár merész cég, akik szentül meg voltak győződve arról, hogy amit ők csinálnak, az a jövő. Lássuk! Ilyen volt egy francia cég, akik azzal demonstrálták a tiszta karbon kompozitból készült gitárjaikat, hogy faszínű erezetet nyomtattak rá. Micsoda hazugság! Miért nem vállalják be, hogy kompozit? Attól még persze a gitár ugyanolyan rossz marad, de legalább őszinte gesztus lenne... Mellesleg semmi újat nem találtak fel, mert ezt már a Martin évekkel ezelőtt megtette: kompozit gitár nyomdailag rányomtatott erezettel és persze mindez távol-keleti gyártásban. Az alternatív megoldások dicséretesek, de az eredmény gyalázatos. Minden könnyű, karbon tetejű gitárnak döng az E6 húrja....ez a kiegyenlítetlenség aztán elszínezi az egész hangzó tartományt, amitől a gitár jószerével használhatatlan, vagy legalábbis nem gitárhangja lesz. A standjukon persze volt értékesebb látnivaló is, egy fiatal hölgy, aki nagyon kedves volt és már már zavarbaejtő ajánlatokat tett, hogy üljek le mellé és hadd játszon nekem a kompozit hangszeren....Kipróbáltam a gitárokat, de végül a hölgy esztétikai élménye maradt meg bennem erősebben...

A Martin és a Taylor stand egymás mellett volt és úgy tűnik a Martint a feliratáért, a Taylort pedig a hangjáért keresték sokan. A Martin is a múltjából él és ezért elég kényelmes pozícióban van, nem kell sokat tennie, hogy a hangszerei elkeljenek... Mindezek ellenére briliáns hangszereket láttam tőlük is.

Az idén kimagaslóan sokan látogatták a német Lakewood standot. Egyfolytában játszott ott valaki és persze remek gitárokat lehetett látni és hallani. A Lakewood elkezdett dolgozni egy nylon húros sorozaton, valószínűleg távol-keleti gyártással és persze nem Lakewood néven.

Ha már a Lakewoodról beszélünk érdemes megemlíteni egy Sweetwater nevű új márkát, ami nagyon hasonlít minden részletében a Lakewoodhoz, és ez azért is érdekes számunkra, mert úgy hírlik a Sweetwater-nek hamarosan lesz hazai forgalmazója. Ha ez megvalósul, akkor kíváncsian várjuk tesztelésre őket.

Ha már az akusztikus gitárokról beszélünk, akkor idevágó hír, hogy az AER kihozott pár érdekes új modellt, ezekről hamarosan részletes teszteket teszünk közzé, ezért most nem mennék bele a részletekbe.

Ugyanígy a Schertler új A-Dyn hangszedőjéről sem írnék most sokat, csupán annyit, hogy a valaha készült legjobb kontakt pickup. Volt alkalmam kipróbálni és remélhetőleg a hazai forgalmazó Stage Shop megbíz majd egy ilyen A-Dyn hangszedő tesztelésével is.

Basszusgitárok

Mivel nem vagyok basszus gitáros, kissé más szemmel néztem körül a basszusgitárok házatáján. Részben próbáltam felfedezni valami újat, ami úgyszólván nem sikerült. Mindezek ellenére azt látom, hogy a basszus gitáros világ sokkal nyitottabb a formai változtatásokra. Sok újat nem lehet várni elektronikailag, itt legfeljebb a húrok száma és a test formája jelenthet kitörési pontot. Azonban a legfontosabb élményem a magyar jelenlét, a Fibenare állandó nemzetközi jelenléte és a Blasius márka megjelenése a vásáron számomra szívdobogtatóan jól eső érzés volt. Mindig is tudtam, hogy van itt annyi tehetség és kultúra, ami lehetővé teszi, hogy világszínvonalú termékek kerüljenek ki innen nemzetközi színvonalon. Ez már évekkel ezelőtt megtörtént a Benedek testvérek Fibenare márkaneve alatt készült hangszerekkel. Most a nagy meglepetés a Mihályi Balázs és testvére által jegyzett Blasius márka megjelenése volt. Mihály Balázs pályafutását régóta követem. Ez a tehetséges fiatalember immár világszínvonalú basszusgitárokat gyárt és állított ki Frankfurtban. A standjukon hatalmas érdeklődés volt. Nem véletlenül. A kivitel és a nagyszerű hangzás telibe találta az igényes basszisták igényeit.

Az alábbi képen a Blasius gitárok kollekciójának egy része és maga Mihály Balázs látható. Remélem, hogy lesz alkalmunk a Blasius gitárokat is letesztelni a jövőben.

A Fibenare mint ismeretes már korábban is nemzetközi hírnevet vívott ki magának. A NAMM Show-n rendszeres kiállítók és mindig úgy érkeznek haza, hogy a kiszállított gitárjaik el is kelnek.

Most is kitettek magukért. A 7 húros basszusgitárjuk mellé nem hiszem, hogy kell kommentár.

Bár az elektromos gitárok között kellett volna megemlítenem egy új Fibenare modelt, ami egy LP-re hasonlító singlecut modell. Sok különleges megoldást tartalmaz. Egyrészt egy nagyon jó rezonáns tulajdonságú fából a korinából készült. A testében üregek vannak és hihetetlenül könnyű, kényelmes gitár. Az első benyomásom az volt, hogy ha nagyon kellene egy LP akkor, azt hiszem semmi mást nem választanék, mert olyan hangi kvalitást hallottam ki belőle a hihetetlen elegancia és a kidolgozás mellett, ami páratlan. Én azt hiszem megengedhetem magamnak ha azt mondom, hogy ha a Gibson akar egy kicsit javulni és fejlődni, akkor vizsgáljon meg egy Fibenare gitárt... Hangban, kidolgozásban és koncepcióban egyaránt.... Volna mit ellesniük.... Itt minden a hang érdekében van együtt, a muzsikusért. Ezt ritkán tapasztalni manapság. Ezúton is gratulálok a fiúknak és remélem, még sokáig zenghetem a nevüket.

Végül a kedvenc képemet szeretném megmutatni, ahol a két versenytárs magyar cég együtt ünnepel. Nagyon jó látni ezt a jó viszonyt és azt, hogy olyan prominens basszisták, mint Szappanos Gyuri támogatja a hazai márkákat.

A nagynevű basszus standokat végigjárva örömmel tapasztaltam, hogy a Fibenare és a Blasiusnak semmi szégyenkeznivalója nincs, egyszerűen világszinvonalú termékeket mutattak be. Innentől csupán a márkanevüket kell jól megerősíteni.

Végül egy érdekes basszus élmény. Egy német gitárkészítő Reiner Dreizehnter mutatott be tavaly egy új akusztikus basszus gitárt. Ez a hangszer mostanra már a tökélyre fejlődött. Egyik endorszere Ralf Gauck is ezen a hangszeren játszik. Akit érdekel ez a hangszer, annak figyelmébe ajánlom a IX. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál néhány hazai koncertjét, ahol Ralf Gauck is fellép és ezzel a hangszerével érkezik.

A végére hagytam azokat az engem mindig egyszerre megmosolyogtató és elszomorító termékeket. Mondanom sem kell, a koncepciót Disneylandből importálták és a terméket Kínában készítették. Nem gondolom, hogy újra feltalálták a gitárt, azonban a látvány és a tárgy kapcsolatát találták fel újra. Ezzel a stílussal egy bizonyos célcsoportot "támadnak", a gyerekeket. Ebből az ízlésvilágból nincs kiút később sem. Ha valakinek eszébe jutna most azt mondani, hogy a hevy metal szín és formavilága se piskóta, lásd a tipikus CD borító és egyéb metál motívumvilágot, nos az egész más dolog. Miért? Azért, mert az magától lett olyan, az kialakult, és mint szociológiai jelenség (metál szubkultúra) egyik vizuális megjelenési formája lett a benne foglalt életérzésnek. Ezt a Barbie stílust azonban okos emberek kreálták manipulatív szándékkal. Ilyenkor szívesen használom egyik művészettörténész barátom azon a bölcs filozófikus érvelését, mikor azt mondja, hogy a szabadság definíciója megengedi azt is, hogy bárki szabadon lehessen akár hülye is, de a hülyítést is megengedi. Megdönthetetlen! Hülyének lenni, eddig csak megesett egyesekkel, ezek után akár tanulni is lehet és egy életen át gyakorolni. A kép önmagáért beszél....

Íme alig írtam valamiről és mégis milyen terjedelmes lett az összefoglaló. Végezetül azt szeretném üzenni a kedves és hűséges olvasóinknak, hogy továbbra is tartsák figyelmüket a honlapunkon, mert sok érdekes olvasmányos írás, és termékbemutató lesz az idén is. A válságot mindenki érzi, azonban ez is elmúlik egyszer, és jobb idők jönnek. Addig is a Gitárhangtechnika honlap egy mindenki számára ideális fórum az álmodozásra, a tervezgetésre és mindenkori hasznos adatbázis a vásárláshoz.

Szabó Sándor

2010-04-02 22:18:03