Frankfurti Zenei Vásár 2006

Általános benyomások

Honlapunkon elsőként szeretnénk tudósítani a 2006-os frankfurti zenei vásárról. Az elmúlt 13 évben minden évben láttam a zenei vásárt, így van róla egy jól áttekinthető fejlődési képem is. Az idei kiállításról már az első pillanatban is érezhető, látható benyomásom az volt, hogy szokatlanul visszafogott volt, lényegesen kevesebb kiállítóval rendezték meg, több céget nem lehetett megtalálni, akik eddig minden évben ott voltak, vagy ha meg is lehetett őket találni, akkor kicsiny jól eldugott standokon véletlenül lehetett beléjük botlani. A ruhatárban jócskán fizetni kellett, külön a kabátért és külön a táskákért. Ez az elmúlt években nem volt így, sőt ha valaki gitárral ment, akkor azt már a bejáratnál lekapcsolták, le kellett adnia a hangszerét és 10 eurós őrzési díj és bonyolult adminisztráció után vissza is lehetett kapni. Hiába, a hiányzó kiállítókból származó hiányzó bevételt valahol be kellett kaszírozni. A csarnokok elrendezése az elmúlt évekhez képest változatlan volt.

A hangerő ugyancsak viselhető volt, annál is inkább, mert ahol nagyobb "zúzás" vette kezdetét ott perceken belül megjelent egy egyenruhás úr egy mérő mikrofonnal a kezében és rossz esetben kitöltött egy hatalmas összegű büntető cédulát, ami akkora, hogy adott esetben örökre elveszi a kiállító cég hangoskodási kedvét. Ennek egyik érdekes momentuma volt, az amikor a "hangrendőr" azaz "csendőr" odament az egyik standhoz, hogy halkítsák le a produkciót, különben azonnali büntetés lesz. A büntetéstől való érthető félelem, azonnal leállította a produkciót, a csendőr pedig értetlenül nézte a műszerét, mert semmi sem változott. Ugyanis csupán az történt, hogy mindenki a megengedett szint alatt hangoskodott, de annyian, hogy azok összeadódva egy, az állandó megengedett határon felüli háttérzajt képeztek.

Valóban fárasztó az állandó zaj. Aki már belefáradt, az leülhetett valamilyen csendesebb helyen vehetett magának egy 4 eurós csapvizet vagy egy 8 eurós száraz szendvicset és eltűnődhetett azon, hogy jövőre újra eljön-e. Igen, ezt az utóbbi években már többen megfogadtuk, de aztán a Frankfurt-láz a tél végén erőt vesz rajtunk és feledve az előző évek kényelmetlenségeit, újra nekivágunk és újra szitkozódunk, miközben megcsodálhatjuk az aktuális újdonságokat.

Az idén is így történt. Egyesek szinte zarándokként mindenről lemondva itt töltik a szabadságukat, mert Frankfurtból nem lehet hiányozni. Jómagam a Cemid Kft. Jóvoltából jutottam oda több más ismerősömmel együtt. Ezúton is szeretném megköszönni a Kovács Lászlónak, ezt a lehetőséget, és hogy az évekkel ezelőtt bevezetett nagyon jó ötletét, a szervezett frankfurti busz kirándulást újra élesztette. Bár akkor még egy azóta már nem létező cégnél, most azonban egy teljesen más és új cég keretében ez a buszos kirándulás újra megvalósulhatott. Örömmel konstatálhatom, hogy Kovács László cége, megerősödve, friss erővel újra erősíti a magyar hangszerforgalmazók táborát. Minden buszon résztvevő kereskedő és vendég nevében is szeretném neki ezúton megköszönni ezt a lehetőséget.

Mit láthattunk az elektromos gitárok birodalmában?

Az első benyomás után nagyszerű volt hallani, hogy a gitáros kiállítók, beleértve az erősítők és mindenféle kiegészítők kiállítóit, sokkal többen voltak, mint az előző években, ezért a 4-es kiállító csarnokban két szintet is elfoglaltak. Ez kellemes érzés volt, mert pár éve még majdhogynem temettük a gitárvilágot most, mintha egyfajta reneszánsza lenne a gitárnak ismét. Így legyen továbbra is.

Mivel a honlapunk részéről egy átfogó tájékoztatást terveztünk, így az erősítőkről való beszámolót Mezey Béla kollégám írja meg, azt az ő tollából lehet majd olvasni.

Az egyik első érdekesség volt, amibe szinte belebotlottunk, egy Optomik nevű francia cég terméke az optikai hangszedő volt. Bár a standjukon a vitrinben kiállított darabokon és a francia nyelvű prospektuson kívül semmi más nem volt látható. Minden esetre nem tudom eldönteni, hogy miért csak francia nyelvű prospektust készítettek, csupán a francia büszkeség vagy valami más számomra felfoghatatlan üzletpolitika késztette őket az ilyen kissé kivülálló megjelenésre: Még az is megfordult a fejemben, hogy lehetséges, hogy csak franciául beszélnek....Sajnos a honlapjukról is száműzve van az angol nyelvű verzió.

Maga az ötlet már régi, évtizedek óta folynak kísérletek a húr rezgésének egy 3 dimenziós leképezésére és használható hanggá történő átalakítására. Erre immár a mai technológia lehetőséget biztosít. A lézer technika által már olyan kis méretű eszközzel lehetséges a húr rezgésének érzékelése, hogy mindez az apparárus belefér egy hagyományos fix húrláb nagyságú szerkezetbe. A pickup koncepciója az, hogy a húr rezgéséről egy sokkal részletesebb információ csomagot állítson elő. Kiküszöböli a mágnesek és elektromágnesek húrra ható hatásait, az optikai érzékelő nem fékezi le a húrrezgést, mint az a mágnesnél történik. Ezáltal egy tisztább hang jöhet létre. Persze itt sok kérdés felmerül. Ma is ugyanazt a hangot szeretjük, mint 40 éve, és a hangszedők nem kifejezetten nem kifejezetten és nem mindig tiszta hangon akarnak szólni. Az optikai átalakítás persze nagy szabadságot enged az információk további eldolgozásának, így lehetőség nyílik egy új típusú gitárhang megalkotására, ami nagyon izgalmas lenne.

Az optikai hangszedő készül 6 húros normál gitárok és basszus gitárok számára is. Alig várjuk, hogy hallhassuk mire képes az új hangszedő. Én azt várnám, hogy ne utánoza a magnetikus hangszedőket, mert abból csak silány másolat lesz, hanem találja meg a saját hangját és helyét a gitáros világban. Eddig a basszusgitároknál sikerrel mutatkozott be, mintha a gitárosok ezen rétege nyitottabb is lenne az újdonságokra.

Az Optomik hangszedő végre megoldja a zaj problémáját is. Előnye lesz az is, hogy hansználható nylon és bronz húros gitárokhoz, és mindenféle húros hangszerhez, hegedűhöz, hárfához, stb. Kíváncsian várjuk mivé fejlődik.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a Benedek testvérek a Fibenare nevű márkájukkal az idén is képviselték hazánkat a független hangszerkészítő kiállítók között. A gitárok külső esztétikai megjelenésében a famintázataikban immár szinte védjegyükké vált a fagyökerek metszeteinek kreatív felhasználása. Nem is csoda, hogy egyre több külföldi megrendelőjük van és egyre többen figyelnek fel a Fibenare gitárok hangzásra is. A pickupok fejlesztésébe éveket fektettek, elmondásaik szerint többet, mint a gitár egyéb részeinek fejlesztésébe. Az eredmény látható és hallható is.

A cégek az idén sokat fektettek látványos, időnként meghökkentő reklám trükkökre. Ilyen volt a Line6 standon elhelyezett ágya, amelyen távolabbról azt hittük egy meztelen nő fekszik, felső része letakarva, azonban közelebb érve láthattuk, hogy az egész csak a lepedőre nyomtatott kép. A Line6 egészen nagy választékot mutatott be a Variax gitárjaiból. A standon szinte állandó bemutató zajlott, igen meglepő gitárhang szimulációkat mutatva be. Számomra különösen az elektromos gitárhangokat szimuláló Variax tetszett, sokoldalúságával és egyre jobb hangmintáival lassan méltó vetélytársa lesz az igazi gitárnak, feltéve ha a zenészek is így akarják, mert hiába találnak el valami egészen elképesztően újat és érdekeset, ha a gitáros társadalom részéről teljes közöny mutatkozik meg egy újdonság iránt.

A Fender stand nagyon szépen és gazdagon berendezett kiállítási terület volt. Az egész történelmüket feldolgozó típus kollekció mind ott volt látható. El is tűnődtem, hogy ez a cég szinte semmit nem újít, kizárólag a történeti hírnevéből él, legfeljebb a Squier márkájánál engedi el a fantáziáját, különösen a színes, képeket is ábrázoló, szinte művészi megformálású Telecaster modelljein. Az utóbbi években akadtak amolyan igazi tengerentúli giccsek is, a mi európai szemünknek legalábbis mindenképpen annak tűntek. Most egy fokkal az artisztikum irányába tartottak a merész színű gitárok.

A Fender cég az idén ünnepli fennállásának 60. születésnapját. Erre az alkalomra méltóan felkészült és gyönyörű, de természetesen a klasszikus modelleket újra felvonultató sorozatot bocsátott ki.

A Fender is felfedezte azt az üzleti lehetőséget, amit a múlt elidézése adhat. Valamikor divatba jött a koptatott farmer, és örökre az is marad. A Fender divatba hozta a koptatott, a nagyon sok, időnként durva használatnak kitett gitárjait. Egyik másik valóban olyan lepusztult benyomást keltett, minha a játékon kívül a hólapátolást is azzal oldották volna meg. Közelről megszemlélve adott volt egy vadonatúj gitár, hangja még bejátszatlanul nyers, küllemében viszont egy lelakott szerkezet jóval drágábban az egyébként makulátlanul kidolgozott új modelleknél. Hát... nem is tudom!

Érdekes volt látni a kilencvenes évek közepén Parker gitárokat. Az akkor egészen újszerű szerkezeti megoldásokat tartalmazó formailag is radikálisan új gitár márka mára megszelídült. Újra felfedezte a fát, amiből mindenki más is dolgozik, és a gitárjaik bár őrzik a jellegzetes Parker vonalvezetést, hangilag is közelebb kerültek a hagyományoshoz. Az új Parker gitárok a megalkuvást választották, így lassan visszatérnek a hagyományos építésmódhoz megőrizve persze a formailag valóban izgalmas arculatot. Különösen érdekes volt látni, a Parker féle Les Paul reinkarnációt. Még a Parker is lehúzott egy bőrt az ősi Les Paulról. Érdekes lett volna a hangját is hallani, de erre sajnos ott akkor nem voltmód. Mint már annyiszor említettem, a végső ítéletet a gitárosok mondják ki egy új dolog felett. Ez is bizonyítja, hogy a gitáros társadalom nagyon konzervatív, sőt a basszusgitárosokhoz képest egyenesen ortodox.

Az amerikai Washburn igen szép kollekcióval jelent meg. Mintha arrafelé is felfedezték volna a fák gyökereiben leledző szépséget, az eddig átlagos esztétikával megjelenő Wasburn most szépségben igencsak kitett magáért.

Az angol Burns cég nélkül a frankfurti vásár nem lenne teljes, erről a cégről azt kell tudni, hogy előbb léteztek, mint az amerikai Fender és a gitárjaik egy jellegzetes hangszínt képviselnek. Sajnos a mindent elárasztó amerikai Les Paul és Strato őrület ezt a céget is visszaszorította a perifériára, de mindenképpen a különlegesek közé és már a Burns is csak a saját hírnevéből él. A legendás Hank Marwin nevével fémjelzett márka néha kijön olyan gitárral is, ami a legrégebbi időkből való, formája kora ellenére is merésznek tűnik. Ha még a konstrukciója és a hangja is támogatná, akkor talán egy extravagáns metálgitár is lehetne a Burns Bison modellje.

Az idei kiállítás minden bizonnyal a Paul Reed Smith gitárok diadalmenetét jelentette. Soha nem látott területen, soha nem látott gazdag kollekcióval jelent meg. Elképesztő mennyiségű gitár, mindenféle pickup és szín konfigurációban. A minőségi kidolgozásban a PRS messze felülmúlja a többi amerikai márkát. Az utóbbi években néhány vezető amerikai gitármárka bizony nagy magabiztosságában csapnivaló minőséget produkált kidolgozásban, amiket már az olcsó koreai márkák is felül tudtak múlni. A PRS-nél ez nem így van, és sosem volt így. Egyik új modelljükön a megszokott mérettől és kiviteltől eltérő hangszedők láthatók, a standon valaki éppen kipróbálta ezt a modellt, egészen különleges tónussal és erővel szólalt meg. Különös ismertető jele volt még, hogy két pickup váltó található rajta. Ez nagyon izgalmas gitárnak tűnik, reméljük, hogy ezt az új modellt hamarosan tesztelhetjük is honlapunkon.

A kiállítás egyik fontos illusztris kiállítója volt a Gibson. Tanulva az elmúlt évek súlyos kritikáiból ezúttal nagyon szép kidolgozású gitárokkal jelentek meg. A cég hasonlóan nagy versenytársához a Fenderhez, történelméből él. Néha mosolyra fakasztó, mennyire igyekeznek minden évben egy kicsit újítani az egyébként szent és megváltoztathatatlan Les Paul és az SG modelleken. Új sorozatként mutatták be a The Vintage Original Spec Series (VOS) nevű sorozatot. Ebben a sorozatban igyekeztek mindazon régi specifikációkat, tulajdonságokat és jellegzetességeket újra a gitárba építeni, ami a több évtizedes történelmük alatt a technológiai fejlődésnek köszönhetően jócskán megváltoztak. Ideális sorozat a gyüjtőknek és a nosztalgiázó gazdag lassan már nyugdíjas gitárosoknak. Ők meg is tudják fizetni ezt a sorozatot. Több új modellnek beharangozott gitár is ki jött, de első látásra mindegyik megfelelt a régieknek, csupán a beavatott szemek vehettek észre apró változásokat. A gitárok színvilága is kissé merészebb, ami nem jelenti, hogy "diznilend" színeket látunk, hanem ízléses, de érdekes a megszokottól eltérő árnyalásokat fedezhetünk fel.

Az alábbi kéken árnyalt SG jól mutatja ezt, bár a két potméteres megoldás és a szokatlan pickup borítás rögtön szembetűnik.

Ugyancsak érdekes, hogy egy egyébként teljesen hagyományos SG immár másból is készülhet, mint mahagóniból.

A Gibson hasonlóan a versenytársához, az olcsóbb márkáján próbálja és éli ki extravaganciáját, amiben nincs kockázat, ugyanakkor lemérheti a vásárlók reakcióját egy egy furcsa modellről. Ezúttal csupán egy szokatlan stílusba festett SG modellt láthatunk.

Üdítő színfolt volt a kiállításon az amerikai Schecter cég kiállítása. Közepes méretű standon gyönyörű gitárokat vonultattak fel. Különösen tetszett a II. világháborús, híres vadászrepülőkről elnevezett sorozat, mint a Spitfire, P 51 Mustang, Hellcat, Corsair, Tempest modellek. Formailag és kivitelükben is nagyon impozánsak voltak. A Schecter hosszú évek pangása után ismét magára talált és úgy tűnik a metál gitárok piacán egy exkluzív helyet kezd elfoglalni magának.

Külön szeretném felhívni a figyelmet a Schecter 7 húros bariton gitárjaira, melyek hosszabb 673 mm-es húrhosszúságukkal sokkal mélyebbre le tudnak menni hangterjedelemben.

Ha már a metálgitároknál tartunk, akkor feltétlenül említést érdemel a B.C: Rich. Eza márka a metál gitárok Rolls Royce-a lett az elmúlt évtizedekben. Formavilága teljesen belesimul a metál kultúra szimbólumrendszerébe és színvilágába, ami egyszerű: fekete, feketével, esetleg még kissé világosabb fekete, de mindig is sötét. Most meglepetés volt a matt sötétszürke színezésű gitárjuk. Persze azért akadtak színes gitárok, halálfej, koponya szimbólumokkal és minden szükséges esztétikai kellékkel.

A metálgitárok rangos képviseletében az ESP és a fiatalabb LTD márka sem hiányozhatott. Ők is gondosan ápolják a metálzene esztétikai örökségét, melyet jól szemléltet az alábbi fekete koponyákkal ékesített gitár:

A kiállításon feltűnt pár meglepetés is. Azt nem sikerült megtudnom, hogy ki áll az üzleti vállalkozás mögött, bár van rá egy két tippem. Ugyanis igen autentikusnak látszó kollekciót láttam Bryan May gitárjainak mindenféle stilizált változataiból. Nagyon szépek és tökéletes kidolgozású gitárok voltak, sajnos a hangjukat nem volt módomban kipróbálni. Ez egy nagyszerű példa arra, hogyan lehet valaki még életében jelkép.

Az ESP mindig is tudta milyen életérzést kell közvetíteni. Ha megnézzük ezt a két egymásmelletti ESP szuper metál SG-t, akkor máris átérezhetjük korunk paranoia komplexusát. Szeretném az olvasókat megnyugtatni, ezek békés szerszámok, de valóban frankón nézne ki pár IFOR-os katona nyakában, valószínűleg hasonló színű egyenruhájukkal együtt észre sem vennénk, hogy gitár lóg a nyakukban és nem gépfegyver. Így is lehet álcázni a fegyvereket és persze a gitárokat is...

Távol a zajos kiállító csarnokoktól, az akusztikus gitárok csarnokának egyik sarkában volt látható a svájci illetőségű Rolf Spuller által jegyzett Paradis gitármárka kiállítása. Ez az ember nem kevesebbet tűzött ki maga elé, mint újragondolni a gitár építést, ötvözve a fával való művészi szobrászkodást a szuper csúcs technnológiával. Ennek eredményeként gyönyörű kivitelű és hangú gitárokat készít. Speciális hangszedő rendszerének köszönhetően, az alsó két húr szubbasszus tartományban is képes szólni, persze mindezek elektromos erősítéssel, mert a Paradise gitárok tömör testűek. A hangszedők speciális hexafónikus piezzo konstrukciók, nagyon komoly és finom elektronikus áramköri háttérrel.

A Paradis egyik új fejlesztése a Firewire gitár, mely egy Firewire kábelen keresztül közvetlenül képes kommunikálni a kompjúterrel feleslegessé téve néhány hardvert, ami általában nehezíti vagy éppen édesíti a gitáros életét. Miként a Line6 Variax konstrukciója ez is a jövő egyik alternatíváját vetíti előre. Hamarosan a gitár és a számítógép össze fognak nőni, bár ez máris megtörtént több szinten is. A jövő gitárosai el fogják dönteni, ki milyen gitárt vesz a kezébe, hagyományos analóg gitárt vagy éppen digitális Firewire gitárt.

A képen látható a gitár hátulja kinyitott állapotban. Ugyancsak látható a Paradis Firewire gitár csatlakozója, ez a gitár képes hagyományosan is szólni analóg rendszeren. A gitárba be lehet illeszteni egy kártyát és innentől, mint Firewire interfész fog működni és viselkedni kihasználva a gitár és a számítógépes környezet összes előnyét. Létezik egy Midi verzió is, amely egy gitár/midi konverteren keresztül gitárszintetizátorként használható.

 

A német gitárgyártás egykori és minden túlzás nélkül állíthatóan mai büszkesége is a Framus cég. A Framus működését majdnem egyidőben kezdte a nagy elődökkel, sok megoldást átvett tőlük, különösen, ami a formavilágot illeti, bár egyedi megoldásait mai modelljein hűen őrzi. Ennek egyik szép példája az Akkerman modell, ami egy stilizált Les Paul gitár, bár üreges teste ad hozzá némi akusztikus minőséget a hanghoz.

A vásáron lehetett találkozni néhány igazán különleges formával is. Egy olyan gitárral, amelyben már alig van anyag, mellesleg igen kiválóan szólt a hangszer.

A kiállításon számos független hangszerkészítő is megjelent, őket csupán az idő hiánya miatt nem tudtam meglátogatni. Volt ott néhány nagyon extravagáns gitár is, egyik másik valóban jól szólt, de akadt olyan is, ami inkább mutatós volt, mint jó.

A német Niki Huber mutatós fiatal lányokat alkalmazott a prospektusainak szórására. A gitárjai is, és a lányok is egyaránt nagyon dekoratívak voltak.

A kiállítás egyik valószínűleg legexkluzívabb kiállítási tárgya volt egy gitár és egy erősítő. A gitár egyszerűen Rolls Royce szinten volt megcsinálva, hihetetlen fényezéssel és részletekkel. Az erősítő ugyan ilyen módon, a gitárhoz hasonlóan kidolgozott fából készült, elképesztő fényezéssel a gitárral megegyező színben és árnyalással. Az egyszerűen csak Mad Professornak nevezett márka rá is szolgál a nevére.

Az "őrület kategória" eléggé tág határok között van. Az egyik standon egy nyugdíjas bácsi egy furcsa, gitárnak látszó tárggyal muzsikált valami ősi gépzongora hangon, de a húrok helyett csak érintők voltak rajta és rengeteg kapcsoló a testén. Az öreg azon a "gépgitáron" valami régi ezeréves ragtimeszerű zenét játszott igen jó feelinggel, az egyetlen ami zavart, hogy gitár alakja volt...

Bár a basszusgitárosok kezdenek egy külön társadalomba tömörülni, egészen érthető okokból, róluk sem szeretnék elfeledkezni. Mint már utaltam rá, a basszisták negyed annyian vannak mint a gitárosok, vagy talán még kevesebben, ezért velük és hangszereikkel is ennyivel kevesebbet foglalkoznak. A vásáron elképesztő basszus gitárosok léptek fel. Már a zenéjük is mutatta, hogy ez a hangszer kicsit többre vitte, mint a hagyományos 6 húros gitár. Ha csak azt nézzük, hogy egyedül játszó gitárost én még csak David Tornt láttam looperekkel jól felszerelve, addig a basszusgitárosok egész koncerteket játszanak egyedül, vagy esetleg looperrel kiegészítve. Mivel a basszusgitáron nehezebb akkordokat játszani, ez a nagyobb kihívás valószínűleg jobban kitermeli az intelligens basszistákat. Ők a gitárjaikban is eléggé nyitottak, például több és változatosabb formájú gitárjuk van mint a hathúrosoknak. Mivel a basszusgitáron nincs többnyire torzítás, így helyette a slap játékkal igyekeznek az egy napra jutó elpocsékolandó hangokat kijátszani. Bár az olyan basszisták, mint Dominique Di Piazza egészen elképesztő technikával mindent kihasznál a basszusgitár adta technikai lehetőségekből, néha ő is begyorsul, de olyan intelligens muzsikát játszik teljesen egyedül, hogy az ember mindent képes megbocsátani neki. Piazza a N.Y.C basszusgitárokat és az Epifani nevű erősítőmárkát reklámozta bemutatójában.

A másik ilyen nagy mágus volt a svéd Jonas Hellborg. Ő a Warvick basszusgitár márkát reklámozta és erősítette jelenlétével és produkciójával. Érdekes, hogy ez a két nagyszerű basszusgitáros John McLaughlin triójában lett ismert. Ma már kevesebbet hallani róluk, de mindketten a basszusgitárosok élvonalába tartoznak.
Hellborg a Warvick akusztikus testű basszusgitárján mutatott be egy lélegzetelállító produkciót. A produkció mellett azonban a érdekességnek számított a warwick minden kiállított gitárja. Különösen egzotikus volt a dupla húros basszusgitár. Ugyancsak merész volt a metálszínűre lakkozott gitárjuk, ami olyan benyomást keltett, mint a Terminátor cseppfolyós fémembere.

A basszusgitárosok és a basszusgitárokat készítő cégek nyitottságát és magas szintű esztétikai érzékét mutatja, hogy időnként csodálatos "természeti képződményeket" hoznak létre. Érdemes egy pillantást vetni erre a Ritter bassusgitárra, amely használóját még valamire való játék nélkül is feltűnővé tenné, arról nem is beszélve, hogy ha az illető zseniálisan játszik valami igazán intelligens muzsikát. Nem véletlenül használom ezt a szót itt és most, mert sajnos láttam iszonyú gyorskezű cirkuszi mutatványosokat, egyikük annyi hangot elfecsérelt a basszusgitárján 5 perc alatt, amennyiből 10 szóló lemezt lehetett volna megtölteni. Szóval dög unalmas volt és így a hangszert ott kellett hagyni. Lám mennyire nem jó reklám egy cirkuszi zsonglőr egy jó gitárhoz. Sajnos ezt tapasztaltam a Laney standnál is, ahol egy szépen kidolgozott, szép hajú, szép arcú, szép termetű, szépen mosolygó gitáros elképesztő hangfecsérlést mutatott be. Ez a része nem is zavart engem, hiszen nagyon magas szinten követte el ezt a dolgot, kifejezetten jó gitáros volt a fickó, azonban, amikor az előre betanult, vicsorgásokat, mű eksztázisokat és a színpadi jelenlét összes giccses színpadi allűr-készletét is bemutatta, akkor hagytam ott a standot. A Laney erősítő nélküle is kiválóan eladható termék lett volna.

Az érdekes formák között feltűnt egy régi márka, a Danelectro basszusgitár, az általuk szabadalmaztatott lipstick hangszedővel és jellegzetes líra alakjával. A gitár csupán a szokványostól eltérő formája miatt nem lett népszerű, de a kisebb húrtávolsága miatt szorult a perifériára. A mostani hangszer kicsit át van dolgozva, nagyobb húrtávolságával valószínűleg súlypont problémákkal szenved, de azt, hogy nagyon szép, mindenképpen el lehet mondani.

A formák versenyében bizonyára nem maradna le a képen látható kétnyakú basszusgitár sem, a súlypontjára ugyan panaszkodott a képen játszó úr, de nem baj ha valami nem kényelmes, ha egyszer olyan jól néz ki.

Ez az amőbára emlékeztető basszusgitár még attól is különleges volt, hogy a nyakán a pozíciójelző berakások számok voltak, jelezvén, hogy éppen hányadik fekvésbe kell húzni a kezet. Mellesleg a gitár Warvick gyártmány, ezért azonnal bizalmat kap kinézete ellenére is.

Legközelebb külön és több figyelmet fogok szentelni a basszusgitároknak, mert bizony több érdekességet mutatnak fel, mint a 6 húros társadalomban.

Az akusztikus gitárok birodalmában

Ezek után evezzünk csendesebb vizekre, szó szerint csendesebb helyen voltak az akusztikus gitárok együtt más akusztikus hangszerekkel. Bár ez csak félig igaz, mert a standok némelyikén a heavy metált megszégyenítő hangerővel nyomták a bendzsósok a country zenét. Ráadásul az akusztikus gitár már nem is annyira akusztikus gitár. A mindenféle pickupokat és erősítőket immár csak hangosan lehet kipróbálni, így időnként ebben a csarnokban is előfordultak hangos időszakok.

A fontos akusztikus gitármárkák mind képviseltették magukat. A beszámolóm írásánál mindig gondban vagyok, mert szeretném informálni a hazai közönséget arról, ami már nálunk is kapható és persze arról is, ami nem. Mivel nagyon kevés márka kapható nálunk, így gondban voltam, mert ha csak azt említem meg ami idehaza van,akkor bizony 5 sorban el lenne intézve az egész. Ezért most kivételt teszek és leírok mindent, amit fontosnak gondolok.

A hazánkban a Medgyesi Hangszerbolt által forgalmazott akusztikus gitármárkák legerősebbike a Taylor. Impozáns standjukon látható volt egy hátulról nyitott hangszer mutatva a belső felépítést és a pickup rendszert. Gyakorlatilag minden fontos modelljük ki volt állítva, azonban egy különösen a figyelem középpontjába került, a Grand Symphony (GS) sorozat, mely kissé nagyobb, mint a Grand Auditorium (GA) és négyféle fa kombinációjával készül. Ez a típus kissé nagyobb és melegebb mély tartománnyal szól, mint a GA sorozat.

Az akusztikus gitárok közül a Gibson ugyan jelentős új modellt mutatott be, standjukat nem osztották meg, így a leghangosabb elektromos gitár pavilonban volt. Ezért és a fokozott őrizet miatt nem lehetett őket kipróbálni. Mindenesetre találtam néhány figyelemre méltó gitárt. Itt is érezhető a kísérleztezés. A Traveling Songwriter nevű gitárjuk leginkább egy cutaway dreadnought formájú gitárra hasonlít, melynek hangnyílása a felső részen helyezkedik el. Ezzel a rezonáns felület nagyobb része szabadon rezonál, ezáltal nagyobb hangerőt képes produkálni. Az újnak számító SJ sorozatbn kölön említést érdemel az SJ-300. Ez a Jumbo formájú gitár könnyített bajússzerű húrlábával és a klasszikus jumbónál kisebb testméretével ideális szólóhangszernek igérkezik. A CJ-165 egy továbbfejlesztett változata a CJ-200-nak. Feltűnű a húrláb formája és a nyereg kialakítása. Az utóbbi években egyre népszerűbb lett a jávorból készült akusztikus gitár. Az SJ-150 ennek egy nagyon szép példáját mutatja.

Az akusztikus gitárok egyik különlegessége volt a warvick akusztikus basszus gitárja. Felépítése valamelyest hagyományosabb mint a Steve Klein/ Bob Taylor által megalkotott eddigi legjobb akusztikus basszusgitár, bár nagyon ígéretes konstrukciónak tűnik.

Az akusztikus gitárok világa is kissé hasonlít az elektromosokéhoz abban a tekintetben, hogy nagyon erősen a hagyomány uralja. Nagyon lassan tudnak olyan fejlesztéseket elterjeszteni, ami a vásárlóközönség részéről is egyetértésre és elfogadásra talál. Miközben pár évtizede az amerikai Ovation divatot tudott kreálni a műanyag hátú gitárból, elismerten szerényebb hangzása ellenére is, még mindig akadnak követők, akik hisznek ebben a koncepcióban és megpróbálják újra és újra, úgy, mint a Bachmann nevű olasz cég. Ők hisznek a középkorban kitalált teknő formájú testben, ami akusztikailag valóban kedvező és kiegyenlített hangzást produkál. Az ő esetükben mindenképpen, hiszen a teknő formájú test is rezonáns eleme a hangszernek, és ami egyáltalán nem közömbös, igazi fából van és nem műanyagból. Hangja kissé lantszerű, ami nagyon édessé, kedvessé teszi a hangját. A hangnyílás díszítése is igen figyelemre méltó. Senki sem vitatja, hogy a hatás az Adamas modelltől származik, de ahhoz képest tiszta fa kivitelben.

Az idén ellátogatott sok független hangszerkészítő Frankfurtba. Voltak a távol- keletről, de egyre többen jönnek át újra Amerikából is. Ezek egyike volt a Babitz gitár készítője is. Most sajnos nem tudtam kipróbálni a hangszert, de tavaly Novemberben egyet kipróbálhattam az Alex De Grassival közös turnén. Alex játszik egy Babitz gitáron. Különlegessége, hogy a húrok nem a húrlábon vannak felfüggesztve, hanem a test pereme mentén. A gitár nagyon elmés technikai megoldásokat tartalmaz. Például lehet állítani a nyak dőlésszögét. A hangja eltér a divatos gitárokétól, teljesen egyéni.

A Lakewood standra rengeteg ember zarándokolt. Mivel a honlapunkon már két Lakewood gitár bemutatója is szerepel, így most nem térek ki különösebben a látottakra. Közvetlenül a Lakewood standja szomszédságában volt a nagynevű Martin cég kiállító területe. Nevükhöz képest viszonylag visszafogott kollekcióval jelentek meg. Persze ez mit sem von le abból, amit képviselnek az akusztikus gitárgyártásban immár több, mint száz éve.

A nylon húros gitárok legtöbbször kisebb manufaktúrákként mutatkoznak be Frankfurtban, egyes nagy nevek soha nem láthatók, mások igen. Elég nehéz képet alkotni az újdonságokról annál is inkább, mert a nylon húros világban alig vannak újdonságok. A klasszikus gitár világa nagyon kötött a szigorú tradíciók miatt, ezért is látni oly kevés áttörő újdonságot.

Néha feltűnt egy-egy furcsaság. A legősibb reklám fogás, hogy valami egészen meghökkentőt tesznek ki, és az ember akkor megáll. Ez most fordítva sülhetett el, mert én ugyan megálltam és a képen látható gitártokot csodáltam meg, tiszta mahagóni fából, és azt amit valóban szerettek volna eladni, arra egy pillantást sem vetettem. Bár a tok valóban gyönyörű volt, egy gitár kidolgozásának szintjén volt precíz, vannak kételyeim a súlya és a célszerűsége tekintetében. Az ilyen finom tok nagyon drága, és ha vigyázni szeretnék rá, akkor ennek a toknak is kellene egy másik nagyobb tok...

A standok között sétálva most lehetett látni egy kiállításon kívüli hangszert is. A svájci Schertler pickupokat és erősítőket gyártó cég gyakorlatilag egész nap alkalmazott muzsikusokat a pickup és erősítők hangjának demonstrálására. A hangszedőik nagyon jók, és tegyük hozzá nagyon drágák, különösen, hogy nem tagjai az Európai Közösségnek. Ezen a standon találkoztam egy duóval, akiket valamiért a régi hetvenes évekbeli legendás együttes, John McLaughlin együttese a Shakti tart fogva. A duóban egy gitáros volt, hasonló kereszthúros megoldású gitárral, amint akkoriban McLaughlinnak is volt, és volt egy indiai hegedűs. Kellemes nosztalgiát adott a két srác, akik mellesleg jól játszottak, ha nem is azzalaz ősi intenzitással. A hangszereiket nagyon jól erősítette ki a Schertler pickup. A gitár önmagában is érdekes, így lencsevégre kaptam.

Effektek, kiegészítők

Az effektek tekintetében úgy tűnik lezárult egy korszak. Míg a kilencvenes évek közepén egyre másra hozták ki a technológia által a legmagasabb szinten létrehozható effekteket, mint például az Eventide Orvill, TC FireworX és lehetne még sorolni. Ez a folyamat 8-10 éve zajlott és a kétezres évek elejére letűnt. Sem a zene, sem a muzsikusok nem mutatnak akkora érdeklődést az effektek iránt, mint akkor. Ehhez hozzájárult a cégek azon felismerése is, hogy tömegtermékeket kell az aktuális technológiával előállítani, olcsón és akkor lesz egy új piaci szegmentjük. Ez a folyamat egybeesett a fizikai modellezés térhódításával. Az eredmény az lett, hogy a nagy effektgyártók, mint a TC, Lexicon, Roctron, Digitech elkezdtek egyszerűbb kisebb effekteket gyártani. Mások viszont teljesen abbahagyták a rack méretű effektek gyártását, elsősorban a piaci érdeklődés hiánya miatt. Érdekes azt is látni, hogy az érdeklődés a lábbal vezérelhető pedálos kivitelű eszközök irányába fordult. A koncepció az, hogy minden effekt, ami egyáltalán előállítható, az egyetlen dobozban legyen ott a gitáros lába alatt. A Line6, Boss, Digitech, Korg, Vox, stb ebbe az irányba fejlesztették eszközeiket. Az említett cégek digitálisan szimulálják a gitár az erősítők, sőt a hangfalak hangját is. Az eredmény nagyon biztató, bizonyos esetekben csak közvetlen A/B teszttel lehetséges megkülönböztetni az eredeti és a lemásolt hangzást. Eredendően a természeti törvények miatt nem lehet tökéletes másolatot készíteni.

Ezzel párhuzamosan, különösen a tengeren túlon felélénkült a retro ipar. Régi cégek egyre-másra jönnek ki analóg pedálokkal, némelyikük a 30 évvel ezelőtti kivitellel és minőségben, némelyek pedig a mai technológia és megvalósítás szintjén hoznak ki. Mindenesetre az effektek gyártása kissé visszahúzódott csigaházába. Ha a számítástechnika továbbra is ilyen iramban fogy fejlődni és az árak is hasonló mértékben csökkennek, akkor a gitár effektezés lassan bele fog integrálódni a számítás technikába. Ma már nem egy muzsikus lép úgy színpadra, hogy a hangszer a kezében, előtte pedig egy notebook kompjúter és azon fut minden lehetséges gitáros effekt. A laptopos alkalmazás már legalább 10 éve fut a DJ-k világában. Ők bizony ebben előrébb tartanak. Ha valaki megfigyeli John McLaughlin szinpadi rendszerét, szinte csak a laptopját veszi észre. A stúdiók számítógépes irányba történő konverziójának köszönhetően ma már több plugin effekt van forgalomban, mint pedálos hardwer. Egy megfelelő hang szoftverrel, a latency és a számítógép lefagyásának minimalizálásával kiváló színpadi cucc állítható össze. Biztos vagyok benne, hogy a jövő egy lehetséges útja ez lesz.

Addig is tekintsük át az idei kínálatot, természetesen a teljesség igénye nélkül. A nagy cégek közül a TC töretlenül hisz abban, hogy azzal kell foglalkoznia, amihez legjobban ért. Talán ők az egyetlenek, akik nem mentek bele a gitárhang pedálos szintű modellezésébe. Helyette a számítógépes hátterű Powercore rendszerüket fejlesztik, és ebben található az eddig hallott legjobb gitárhang szimulátor a TubiFex. Tavaly mutatták be a G Systemet, ezt a mindentudó nagyon exkluzív pedálos vezérelhetőségű hatalmas egységet. A kiállításuknak ma is fő darabja volt, azonban igyekeztek az olcsóbb és egyben újabb termékeikre terelni a figyelmet. A képen látható G Sharp egy új rack méretű gitáreffekt és előtte sok-sok pedálos effekt. Ott találhatjuk még a G Force-ot is ami lassan 10 éves és még mindig nem tekinthető elavultnak, talán ez az egyetlen effekt, ami könnyű kezelhetőségével, kiváló hangminőségével és meghökkentő lehetőségeivel túlélte a rackes effektek hanyatlását.

Az idén a Vox külön standon állította ki termékeit. Pár éve, lévén a Marshall karolta fel a terméket, majd később a Korg. Most bár továbbra is a Korg áll mögötte, önálló standon mutatkozott be. Az erősítőkön kívül nagyon jó minőségű pedálos effekteket kínál. A standon elhelyezett színpadon színvonalas demóval mutatták be a Vox komplexumot. A képen nlátható két expression pedálos Vox effekt az egyik legnagyobb tudású effekt a piacon, külön figyelmet szenteltek annak, hogy lehetőleg a saját eddigi Vox termékek hangzásait imitálják egy csomagban.

A választékaikban továbbra is szerepelnek az analóg pedálok. Különösen a torzítóik nagyon jók és eredeti Vox hangzásúak.

A Zoom cég úgy tesz, mintha misem történt volna, sőt az elmúlt évek szigorú kritikáit megszívlelve felhagyott a nagyon "szép, de gagyi" koncepcióval, és elkezdett valóban használható, kifejezetten jó minőségű pedálos gitáreffekteket gyártani. A kiállításon ki lehetett próbálni őket, de a fejhallgatós próbalehetőség az ott uralkodó hatalmas háttérzajban nem tette lehetővé, hogy bármit is mondjak a mostani eszközeik hangminőségéről. Bemutattak több színes digitális effektpedált, külön a gitárosok, basszusgitárosok részére. A kínálatukban van két fizikai modellezésű cucc is, egyiken két, másikon egy expression pedállal. Kivitelük nagyon masszív, tudása igen nagy, és ezek után a hangminőség és az ár fogja eldönteni, hogy mennyire találkozik majd a vásárló tömegekkel.

A Korg továbbra is fejleszti Toneworks nevű termék skáláját. A kisebb méretű effektjei nemcsak az elektromos-, de az akusztikus- és basszusgitárosoknak is kínál egy-egy készüléket az AX3G, AX3B és AX3A formájában. A Korg effektek zászlóshajója az AX3000G. Rengeteg kezelőszerv, expression pedál és igen jó hangminőség jellemzi. Masszív és időtálló szerkezetnek tűnik. Reméljük ezt az eszközt is tesztelhetjük a közeljövőben.

Az analóg effektek között látható volt néhány érdekes termék.Seymour Duncan nem csupán hangszedőket gyárt, de próbálkozott már erősítővel is, és most úgy tűnik az analóg effektek piacából is szeretne hasítani egy szeletet. A képen látható SFX 03 jelű csöves torzítúja bizonyára komoly érdeklődésre tart majd számot. Ez azonban kissé több, mint egy torzító, mert valójában egy nagyon komplett csöves előfokként is használható eszköz. Csakúgy mint egy erősítőn van egy tiszta és egy tozított csatornája és ez nyomógombbal választható.

Nagyon hasonló koncepciót mutatott be a Hughes / Kettner cég. Sajnos a csöves torzító6 előfokjaikról készült kép nem sikerült túl jól, mivel ők mindent nagyon fényesre, krómozottra készítenek és az ottani világítás együtt a fényképezőgépem beállításával sajnos egy elég rossz fotót produkált, amiért elnézést is kérek. A képen látható összeállítás tartalmaz egy Tube Factor nevű csöves torzítótelőfokot, egy csöves Replex nevű régi szalagos visszhangosítót imitáló effektet, egy csöves Tube Man nevű direkt felvevő egységet, és egy csöves Tube Rotosphere Leslie effektet. A minőségük mindenesetre a csúcsokat döngeti a saját kategóriájában.
Az effektek mindegyike egy 300 Voltos feszöltségen működő 12AX7 elektroncsőre épülő áramkör.

Ugyanitt volt látható Rick Turner cégének új sorozata a DTAR névre hallgató 3 komplexum. A DTAR Mama Bear egy akusztikus digitális előfok minden szükséges szolgáltatással. Az Equinox egy komoly EQ rendszerrel egybeépített Notch filter, végül a képen látható legfelső egység egy Solstice névre hallgató 2 csatornás akusztikus előfok, ami effektek fogadására is alkalmas.

Sokan próbálták a Snarling Dogs névre hallgató analóg effekteket, igazi gyilkos torzítóhanok jöttek azokból a dobozokból, amely egy standon volt a Roger Mayer cég effekt pedáljaival.

Epilógus

Reméljük, hogy a 2006-os Frankfurti Zenei Vásárról aló gyors tudósításunkkal elnyerte honlapunk a látogatók és partnereink bizalmát és további rendszeres látogatásra számíthatunk. 2007-ben még többe eszközt, még részletesebben fogunk bemutatni. Ami az idén kimaradt, azokat az év közben más forrásokból és már apropóból igyekszünk bemutatni.

Jó olvasást!

Szabó Sándor

2006-04-05 00:22:29