Guns N' Roses koncertbeszámoló

Tízezreket hozott lázba a hír, mikor kiderült: a Guns N' Roses új európai koncertturnéjának egyik első állomása Budapest lesz. A koncerten természetesen jelen volt a Gitárhangtechnika.hu is...

Az előzenekar méltán megtisztelő szerepét a dirty rock meghonosítói, a rock n' roll magyar rosszfiúi kapták, a Sex Action. Tökéletes választás volt az előzenekar. Mind hozzáállásban, mind profizmusban élen járt a banda. Lendületes, 40 perces szettet játszottak a srácok, kellőképp megteremtve a hangulatot az este további részéhez.

A Guns N' Roses szokásához híven igencsak megváratta a közönséget - a pontatlan kezdés talán a GN'R koncertek védjegyévé is válhatna. Ám amikor háromnegyed 12 körül felcsendültek a Welcome To The Jungle jól ismert kezdő hangjai, az elcsigázott tömeget egyszersmind magával ragadta a hangulat. Axl Rose 14 év után ismét itt állt Budapesten, hogy üdvözöljön minket a dzsungelben. "You know where the f**k you are?!" - üvöltött Axl, és a dobokkal együtt tűzijáték robbant a színpadon. A magyar közönség pedig egy emberként énekelte Axl-lel a jól ismert sorokat. Sok rajongó álma vált valóra ezen az estén, és ez még csak a kezdet volt!

A Welcome To The Jungle után a banda lélegzetvételnyi szünetet sem tarva kezdett bele az It's So Easy-be. Axl pedig meg sem állt. Bemozogta a színpadot, mintha csak egyidőben mindenhol ott lett volna. A hangja pedig olyan volt, amilyennek lennie kellett. A 2002-es turné felvételeit hallván sokan kételkedtek Axl hangjában, ám az nem hagyott kívánni valót maga után. Erőteljes, karcos, egyszerűen fantasztikus volt.

"It's a rock show, it's a rock show..." - ismételgette Axl gúnyosan a Mr. Brownstone előtt, és a rajongók csak találgathattak, hogy vajon mit is akart ezzel mondani, illetve kinek is szánta a megjegyzést... A dal után az énekes a közönséghez szólt, és bocsánatot kért a hosszú késés miatt, majd pedig fölkonferálta a soron következő számot, a Better-t. Ez egyike a még ki nem adott, Chinese Democracy néven emlegetett új albumra szánt daloknak.

A közönség ezt nem fogadta kitörő lelkesedéssel, melyben nyilván közrejátszott az is, hogy nem sokan ismerték. Sok rajongónak azonban sikerült hozzájutnia az interneten korábban kiszivárgott (kiszivárogtatott?) demo felvételhez, így teljesen ismeretlen ez a szám sem volt. Stílusát illetően eltér a Guns eddigi munkásságától, kevesebb lehetőséget adott Axl-nek hangterjedelme megcsillogtatására. Emellett a demo-hoz (melyet volt szerencsém hallani) képest a hangszerelés is kissé összevisszának tűnt. Azt hiszem, ennek a nótának még idő kell, hogy igazán letisztuljon. Ez bocsánatos, hiszen ha valaki hallotta a nagy klasszikusok demo felvételeit a '80-as évekből, az tudja, hogy egyik szám sem tökéletesnek született, később nyerték el végleges formájukat.

A Better-t követően Axl a bemutatta a zenekar legújabb tagját. Ron Thal, művésznevén Bumblefoot egy különös, lábfej alakú gitárral jelent meg, és hosszú gitárszólóval szórakoztatta a közönséget, míg Axl és a banda többi tagja kifújta magát. Ron gitárjátéka sok hasonlóságot mutatott Buckethead-ével, akinek helyére a turné kezdete előtt nem sokkal belépett a zenekarba.

A gitárszóló után pedig egy igazi slágerrel tért vissza a banda. A Live And Let Die című szám kirobbanó erejét hatalmas színpadi show, magasra csapó lángnyelvek kísérték, melyek forróságát arcukon érezhették a színpad közelében állók. A pörgős nóta után egy szintén kiadatlan, ám nem is annyira új szám következett. A Madagascar az új albumra készülő dalok közül talán a legkidolgozottabb, így méltán sikeres azok körében is, akik fanyalognak az új dalok hallatán. Ez a szám, ami saját bevallása szerint Axl szentimentalizmusáról szól, 2001 óta szerves részét képezi a zenekar repertoárjának, így az igazi rajongók már ismerték.

A Madagascar befejeztével Axl ismét megpihent, és a gitáros Robin Finck (korábbi Nine Inch Nails tag) mutatta be tudását, hogy aztán belekezdjen minden idők egyik legnagyobb Guns N' Roses slágerébe, a Sweet Child O' Mine-ba. Sok rockbanda számára a szerelmes dalok egyenlők a szomorúsággal - ám a Guns a szerelem minden örömét megénekelte ebben az örökbecsű számban. A lassabb Madagascar után ez a dal igazán feltüzelte a hallgatóságot. A közönség ismét ugrálni kezdett, és a Sportaréna többezres tömege együtt énekelt.

Ezután Axl Richard Fortus-hoz szólt, aki gitárszólóba kezdett. Később Robin is csatlakozott, és együtt játszották a Beautiful című Christina Aguilera szám dallamát. A közönség Richard gitárszólóját díjazta a legjobban. Nagy gitáros, igazi profi. Látszott rajta, hogy szereti, amit csinál, és áradt belőle a rock n' roll.

A rock n' roll-ra éhes közönséget, valamint a bandát Brian Mantia dobos géppuskát megszégyenítő módon vezette be a You Could Be Mine dalba. A számot sokan úgy emlegetik, mint "a tökéletesen fölépített dal". Élőben hallani még fantasztikusabb volt, mint lemezről, egyszerűen áradt belőle a nyers erő. A dalt természetesen rajongók tömege énekelte végig...

A tombolás után ismét egy kis lazítás következett. Axl szavaival élve "Guns N' Roses Budapest Bar & Grill". Ám a billentyűs Dizzy Reed nem egyszerű bárzongorista. Élvezetes, kellemes szólóval ajándékozta meg a közönséget, aminek még Richard gitárjátékánál is nagyobb sikere volt. Majd pedig belekezdett a The Blues című dalba. Ez a rajongók kemény magja előtt már szintén nem volt ismeretlen, hiszen 2001 óta a Madagascar-ral együtt ezt is rendszeresen játsszák a srácok. A lassú, szomorú szám után az együttes jammelt egy kicsit, azt követően pedig ismét egy legendát hallhattunk: Out Ta Get Me!

Az Appetite For Destruction lemezen megjelent szám stúdió verziója a nyomába sem érhet az élő produkciónak, amit Axl teljes átéléssel adott vissza a közönségnek. Gondolatban talán éppen a '80-as évek Los Angeles-ében menekült a hatóság elől... Végül azonban ismét visszaérkezett Budapestre, 2006-ba, és meg is jegyezte, hogy jó újra itt lenni.

Aztán pedig ismét egy nagy kedvenc, a Knockin' On Heaven's Door, természetesen a rajongók bevonásával. Jó szokásához híven Axl négyszer megénekeltette a hálás közönséget, a dal után pedig a hangulat egyszerűen leírhatatlan volt.

Eljött hát az ideje ismét fölrázni a kissé meghatott közönséget egy gyors dallal, a My Michell-lel. Ezt követően Axl helyet foglalt a zongoránál, hogy megmutassa a magyaroknak, hogyan is szól élőben minden idők egyik legnagyobb rock balladája, a November Rain. Ez kétségtelenül az est egyik csúcspontja volt.

Utána lazítás képpen a banda ismét jammelt egy kicsit, amit utólag Axl tréfásan csak "ősi magyar népdalnak" bélyegzett. De bevallotta, hogy csak egy kis szösszenet volt a saját maguk szórakoztatására. Mindenesetre a közönség vevő volt a frontember humorára.

A jókedélyű megjegyzést pedig vonatfütty követte, és már indult is mindnyájunk kedvenc éjjeli járata, a Nightrain. Az erőteljes, húzós szám ismét felpörgette a közönséget. Axl szemmel láthatóan élvezettel énekelt, és a dalban a gitárosok is igazán megmutathatták tudásukat. Végül egy kurta "good night" kíséretében már el is tűnt a zenekar.

A tömeg tapsolt, fütyült, és visszavárta őket... "Guns N' Roses" skandálásból a vártnál talán kevesebb hallatszott, de a koncert előtti várakozásban megfáradt tömegnek ezt nem is rótta fel a banda. Visszajöttek, elsőként Ron, aki egy szál gitáron előadta a Don't Cry-t, a közönség nagy örömére. Ő gitározott, mi pedig énekeltünk. Ezt Robin szólója követte, majd pedig belekezdett a Guns N' Roses himnuszba, a Paradise City-be.

És ekkor elszabadult a pokol. Fényeffektek, szikrák, tűzijáték, konfettieső a levegőből. A tömeg tombolt, az ülőhelyeken álltak, mindenkin urrá lett az extázis. Feszes, hatalmas sodrású dal. Több mint dal, szinte már legenda. Valóban, mintha egy paradicsomi városba csöppentünk volna. A Guns N' Roses adott nekünk valamit azon az éjjelen - mi pedig hálásan köszönjük!

Szabó Ádám

2006-06-05 21:41:25