Elektromos vagy akusztikus?

Az V. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál a fellépő és a szervező szemével

Az idén ötödik alkalommal rendeztük meg a Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivált. Minden évben három vagy négy külföldi szólista érkezik, miközben jómagam részben az egész rendezvény szervezőjeként és házigazda fellépőjeként működöm közre. A rendezvényt az Akusztikus Gitárzene Közhasznú Egyesület keretében szervezzük, nonprofit alapon, azaz csak támogatásokból és némi koncertbevételből finanszírozzuk az egész turnét. Mára a fesztiválunk valóban nemzetközi hírnévre tett szert, nem csak a fellépők magas művészi színvonala miatt, hanem a muzsikusok szempontjából is sokak szerint a világ egyik legprecizebben megszervezett turnéjaként emlegetik az akusztikus gitárzene terén. Ezt én nem gondolnám, de mindenesetre a fellépők ezt terjesztik és ennek eredményeként évente 20-30 jelentkező küld referencia anyagot a világ minden földrészéről, mindegyikük szeretne részt venni a magyarországi turnén.

A technikai stáb

A fesztivál maga egy 2 hetes időszak, amelyben 10-12 koncertet adunk az ország különböző helyein, falvakban, városokban és a fővárosban is. A lapunk olvasóit szeretném kissé bekísérni a kulisszák mögé, elsősorban a technikai aspektusokat bemutatva. A fesztiválunk a fellépők szemével azért is nagyon népszerű, mert minden helyszínen ugyanaz a kényelem, ugyanaz a hangzás kísér el minket. Ennek alapvetően komoly személyi feltételei vannak. Egy 4 fős technikai stábbal dolgozunk, egy színpadi technikus (Vesztergom Laura), egy hangmérnök (Hidasi Barnabás), egy fénytechnikus ( Csukai Zoltán) valamint egy videó művész (Megyeri László), aki a kivetítéseket kontrollálja.

Évekkel ezelőtt a hangmérnök kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy tökéletesen beszéljen angolul, legyen megfelelő zenei ízlése, betekintési mélysége és kellő alázata a majdan elhangzó muzsikák iránt, legyen rutinja és nem utolsósorban tökéletesen uralja az eszközöket.

Vannak hangmérnökök vagy technikusok, akik abban az egyetlen műfajban, amit csinálnak jól dolgoznak, de semmilyen zenét nem hallgatnak, csak amit kevernek, így sajnos ők szóba sem kerülhetnek, hiszen az akusztikus gitár mai kultúrája eléggé periféria, abba bele kell tekinteni és ízlést szerezni. Ezt a hangszert és ma rajta manapság játszott zenéket nem lehetséges visszaadni, csak a legmagasabb színvonalú technikai eszközökön és csak a legmagasabb színvonalú technikai stábbal. Másik fontos dolog, hogy kezdettől fogva más hozzáállást követelek, mint ami általánosan elterjedt Magyarországon. Idehaza a szakma bulinak és hakninak nevezi azt a rendezvényt, amit éppen csinálnak. Mi ezt koncertnek nevezzük kezdettől fogva és ennek megfelelő hozzáállást követelek a stábtól.

Évek óta ugyanazzal a technikai stábbal dolgozunk, csupán azért is, mert jelenleg mindenki pótolhatatlan, 5 éves gyakorlat van mögöttük, lassan nemzetközi hírnevük lesz nekik is, és ami számomra nagyon fontos, hogy amikor utazunk és megy a turné, mindenki egyformán fontos, a fellépő és a technikus is. Egy csapat vagyunk, mindenki barátja a másiknak, nincs hierarchia, mindenki nagyon tiszteli és becsüli a másik munkáját és egymás művészetét. Ilyenkor olyan az egész, mint egy család. Együtt dolgozunk és amikor az idő és a munka engedi, akkor együtt vacsorázunk és együtt lazítunk a koncertek után.

A csapat állandósága mögött ott van az a hitem, hogy ha valami tökéletesen működik, akkor azt nem kell megváltoztatni. Nincs is rá szükség, és nagyon jó érzés, hogy a stáb minden tagja az év kiemelkedő eseményeként várja a turnét és készül rá.

A fesztiválunkon a gitáros szólista művésznek érezheti magát, mert mindenki úgy és akként is tiszteli őket. Ez sok dologban megnyilvánul. A színpadi kényelemben például. A stáb a művészt igyekszik alapvető dolgokkal segíteni. Például nagyon megnyugtató dolog, hogy soha nem kell keresni semmit, mert mire a beállás kezdődik a gitárok és minden szükséges eszköz mindig ugyanúgy a helyén van. A hangoló centiméterre mindig ott található, a körömreszelő vagy a jack dugó és minden, ami szükséges mindig kéznél van. Esetleges köröm letöréseknél, a ragasztó, a többi szükséges dolog kis csomagban azonnal kéznél van. Ez nagyon kellemes érzés, mert ad egyfajta biztonságot így a zenész csak a fellépésére tud koncentrálni. Ez nem elkényeztetés, hanem a legminimálisabb szükséglet. Aki a zenét és az azt kiszolgáló tevékenységet is holmi munkának tekinti, ami elég tipikus, az nevezheti ezt felesleges elkényeztetésnek. Mi azonban igyekszünk a művészeten belül maradni és minél távolabb kerülni a zeneiparosságtól.

Második éve alkalmazunk videó kivetítést, mely egy nagyon színvonalas és koncepciózus része lett a koncertjeinknek. Persze ez sem a szokásos "mindegy csak legyen valami", hanem egy átgondolt, kidolgozott, igazi magas színvonalon megvalósított vizuális művészet. Megyeri László nem csupán egy mozigépész, aki berakja a filmet és onnantól megy a dolog tovább. Már hetekkel a turné előtt ismeri a repertoárt, begyűjt egy csomó képanyagot, ami támogatja művészileg is a majdan elhangzó zenét. Így kerül a hangi és képi valóság egységbe. Nincs két egyforma koncert, mindig és mindent lassan, finoman fejlesztünk, és változtatunk, csupán a frisseség fenntartása érdekében. Ez történik a videó kivetítés során is. Laci real time beavatkozásokat és effektezéseket végez egyfolytában, valójában többet mozog a keze, mint a hangmérnöké.

A színpadi technikus már többnyire a turné előtt ismeri az egész ridert, tudja ki milyen gitárokon játszik, kinek hány effektje és egyéb kütyüje van, bár néha vannak meglepetések is. Előre egyeztetjük az ülésrendet, a sorrendeket és persze a műsor forgatókönyvét, mert az évről évre változik az éppen aktuális művészi koncepciónak megfelelően.

Mi van a színpadon?

A külső szemlélő azt látja, hogy tengernyi cucc van a színpadon. Én viszont azt is látom, hogy a tengernyi cucc hihetetlen katonás rendben áll a színpadon, semmi felesleges. Minden vezeték, kábel leragasztva, rögzítve, ahogy kell.

Aztán amikor megszólal a zene, akkor a figyelő szemek kezdik felfedezni és megtalálni, hogy mi mitől, hogyan, miért úgy szól. Szinte minden gitáros használ valamiféle pickupot, sőt egyre többen ilyen olyan effekteket, mint a chorus, oktaver, delay, looper, esetleg külön reverb. Az idei év különösen érdekes volt ilyen tekintetben, mert a Nassler/ Schneider duó akkora saját rack építménnyel érkezett, ami önmagában is elegendő lett volna az egész turné mikrofonos hangosításához. Aki hallotta a játékukat és a zenéjüket, azok hallhatták, hogy egyetlen szám alatt 3-4, esetenként többféle gitárhangszín is megjelent. A fent felsorolt eszközök mindegyikét használták.

Ez persze azt hozza maga után, hogy külön keverőt és táprendszert kell kiépíteni, lehetőleg kis helyre, úgy hogy az percek alatt működésbe hozható és a végén csupán a legszükségesebb mértékben szétszerelhető legyen.

Gyakran megkérdezik tőlem, hogy mitől akusztikus fesztivál ez, amikor már ugyanannyi elektronika szolgálja a hangzást, mintha éppen elektromos gitár lenne.
Jogos a kérdés. Arra a kérdésre, hogy miért van ennyi elektronika a hangzásban, a válasz részben az, hogy az akusztikus gitár hangját ki kell erősíteni, ha nagyobb helyen szól, mint egy jókora szoba, 10-12 embernyi hallgatósággal. Ennél nagyobb helyen akár csak egy kis hangszererősítő szükségessé válik, nagyobb helyeken pedig nagyon komoly több utas hangosításra van szükség. Innentől már kényszerpályán halad a dolog.

A másik ok, amiért kell az elektronika az a gitárzene fejlődésével, változásával jár együtt. Vannak jellegzetes hangzások, effektek, amikre szükség van, mert elterjedt, részét képezi a kompozíciónak és egészében véve a hangszer kultúrájának. A klasszikus gitárkoncertek egy érdekes ellentmondást mutatnak. Ha néha van egy-egy klasszikus gitárkoncert, akkor arra aránylag sokan kíváncsiak. 60-100, esetenként ennél több ember kíváncsi a muzsikára. A klasszikus gitárosok közismerten irtóznak a mikrofontól és minden erősítő eszköztől, (sokszor jogosan), azonban még a legjobb gitárral és a legjobb teremben is legtöbbször gyakorlatilag semmit nem hallok a gitárból, mert az előttem ülők és a távolság is letompítja a legfontosabb hangi információkat. Ha csak a terem vége felé jut hely, már csak a falakról visszaverődő hangokat hallom. Ilyenkor már nem élvezem a gitár hangját, esetleg a zenét még igen. A gitár legszebb hangját kb. 1 méterről lehetne hallani, de ez megint csak megvalósíthatatlan. A magas színvonalon megvalósított hangosítás segíthet és megoldhatja ezt az ellentmondást. Ha viszont az nem magas színvonalú, akkor inkább ne legyen semmilyen hangosítás.

Az elmúlt években feltűnt egy érdekes szerkezet, a Rolf Spuller svájci mérnök egyik találmánya a Polysubbass. Ez egy húronkénti piezzo hexa pickup jelét használja fel, hogy a szükséges húrok jelét egy vagy két oktávval lejjebb hangzó generált jelhez rendelje. Azaz lehetőség van például a két mély húr basszus tartományába való letranszponálására. A gitáron játszva azt halljuk, mintha volna még egy bőgős is. Hallhattunk ilyet Claus Boesser Ferraritól 2003-ben, az ő hangzásának ez a Polysubbass generátor gyakorlatilag a védjegye lett. Ilyet hallhattunk az idén a Nassler/Schneider duó mindkét tagjától is.

Érdemes vetni egy pillantást mennyi eszköz támogatását élvezik ezek a gitárosok.

Az akusztikusan elektromos gitárok és az elektromosan akusztikus gitárok

Érdemes áttekinteni, hogy kinek milyen módon lett kialakítva a koncerteken is hallott hangzása.

Fernando Freitez és Veronique Gillet ugyanazon mester, az olasz származású Salvatore Caruso által, készült klasszikus gitárokat használtak. Mindkettőjük gitárja 25 éves hangszer. Fernando rendszeresen használ elektromos nagytestű jazz gitárt is, azonban erre a turnéra csupán egy Salvatore Caruso klasszikus gitárral érkezett. A hangzást mindössze egy AKG 451 mikrofon által továbbított jel képezte. Ugyanez a típusú mikrofon vette Veronique Gillet klasszikus gitárjának hangját is. Sokan azt gondolnák, hogy ez a legegyszerűbb eset. Bizony, ez a legnehezebb, mert például Veronique általában sohasem játszik hangosított helyszíneken. Így egy olyan komfort érzetet kialakítani, ahol nem csupán a közönség hallja a meghamisítatlan igazságot, hanem maga a művész is jól érzi magát a kialakított hangzó atmoszférában, az bizony nagyon nagy feladat.

Ami engem illet, most viszonylag egyszerű helyzet volt (mondom én...), mindössze 2 gitár volt a tavalyi négyhez képest. Ezen a turnén az új Lakewood Custom Baritone gitáromat használtam. A gitárból hallható hangzás alapját egy aktív L.R.Baggs iBeam piezzo pickup képezte, amit Hidasi Barnabás megtámogatott egy AKG 451 mikrofon jelével. Volt, amikor a piezzo jele átment egy AER Acousticube 3 vagy AER Domino előfokán, ezt mindig az adott terem és a szituáció döntötte el. Ez a hangzás persze nem a végleges, mivel a gitár igencsak új, 2006 Márciusban lett kész, és a neki szánt hangzáshoz nem érkeztek meg a hangszedők a turné kezdetére.

Volt egy másik tartalék gitár is, egy Lakewood Custom, de mivel az új bariton gitár bejátszásához ez a turné egy kihagyhatatlan alkalom volt, így az újat választottam még akkor is, ha a pickup ideiglenes volt. Sokan kérdezték tavaly, hogy miként volt hangosítva a Lakewood Custom. Nos az egy hibrid megoldás, a húrláb alatt egy L.R.Baggs iBeam Active piezzo pickup, kombinálva egy Sunrise elektromagnetikus hangszedővel, mely a hangnyílásba szerelhető. A kettő együtt úgymond tökéletes, épen azt mossák ki egymás hangjából, ami külön-külön egyikben sem jó. Így alkotnak egy tökéletes kombinációt. Félreértés ne essék, ez nem igazi akusztikus hang, hanem egy nagyon gazdag, ízléses hang, amit az akusztikus hanghoz szokott fül is örömmel el tud fogadni. Egy jó, egy szerencsés kompromisszum. Én is kedvelem.

A másik gitár Romanek Tihamér által készített 8 húros klasszikus gitár volt magas hangolásban, ( A, D, G, C, f, b, d', g' )

Ezt a már említett AKG 451 mikrofon erősítette.

Gyakran használunk Audio Technika mikrofonokat különösen olyan gitároknál, ahol a piezzo vagy a magnetikus pickup nem lehetséges, például 16 húros fémhúros gitárok, vagy a 8 húros fretless gitár esetében. Ez nagyon tiszta, színezetlen hangú, csaknem teljesen lineáris szuper kardioid mikrofon.

Jorg Nassler és Silvio Schneider mindketten Albert & Müller német mestergitárokat használták. Mindkettőjük gitárjában van egy beépített mikrofon, ami egy parametrikus EQ-n keresztül megy a keverőbe, és mindkettőjük gitárjának húrlábjába hexa pickupok vannak beszerelve. Jorg gitárjának hexa pickupja egy Roland GR30 gitárszintetizátorba csatlakozik, és egy Rolf Spuller által készített looperbe valamint a már említett Polysubbass interfészbe. Jorg használt egy fémhúros változatú Albert & Müller akusztikus gitárt is.

Szabó Sándor

 

Az V. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál technikai részletei a hangmérnök szemszögéből

"Az élő zene varázsa lassan a múlt káprázatává válik", a túlzás kicsit költői, de sajnos van igazság benne.

Önmagukban az élő, hangszeres produkciók egyre kevésbé kötik le a hallgatóságot. Értendő ez, mind az akusztikus, elektromos, vagy elektronikus instrumentumokat használók produkcióira is. Míg az utóbbiaknál természetes a technikai jelenlét, az előbbiek több évszázados, (vagy évezredes) tradícióit nehéz volt megtörni. A közönség igényeinek kiszolgálása azonban egy-két műfaj esetében létkérdés. Az erősen egyoldalú, mesterséges ingerekben gazdag környezet természetes velejárója ez. Ha a zene, és előadója önmagában nem szegezi a közönség figyelmét a színpadra, próbáljuk meg az élményt a jó ízlés határain belül odáig fokozni, hogy lekössük a hallgatóságot. Persze az okok néha egyszerűbbek, hiszen a nem megfelelő teremakusztikai adottságok, a játék-, ill. nézőtér rossz kialakítása, már önmagában elég ahhoz, hogy a legmagasabb művészi kvalitás is csődöt mondjon. Nincs ez másképpen az akusztikus gitárzenével sem.

A nagyon frappáns, bár álfilozófiai fejtegetés után kanyarodjunk vissza a valósághoz. Adott egy nemzetközi fesztivál, melynek résztvevői évről-évre a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeznek, teljesen más kulturális háttérrel, mentalitással, hangszerekkel, zenével és technikai támogatással. Az egyetlen kapcsolódási pont az akusztikus gitár és az abból kibontakozó zenei nyelv. A műszaki követelmények a legmagasabbak, természetesen az anyagi és időbeli korlátokon belül lehet azokat kiszolgálni. A technikai támogatásra nem lehet panasz, hiszen a Meyer Sound, vagy AER termékek abszolút a felső kategóriát képviselik. A produkció színpadra viteléhez az idő nem korlátlan: a helyszínre való megérkezés ill. a művészek hangbeállása közötti idő kettő, kettő és fél (néhány esetben másfél) óra; mely magában foglalja a bepakolást, a színpad berendezését, a hangfalak, projektor-vásznak, projektorok, kamerák, világítás elhelyezését, kábelezést, mikrofonozást, a hangrendszer bemérését és beállítását, stb.

A hangsugárzók elhelyezése elég fontos kérdés, esetünkben posztamensekre kerültek (nem a legideálisabb, de számunkra a legpraktikusabb megoldás), így azok axisa pont az ülő közönség fejmagassága fölé esett. A központi hangosító rendszer állt 2db UPA1P szélessávú, 1 db USW aktív sub ládából; késleltetett sugárzóként, ill. a széles lefedettséget igénylő termekben kiegészítő hangsugárzónak 2db UPJ (szélessávú, aktív hangfal) szolgált. A keverőpult és a P.A. között DBX DriveRack PA-k kaptak helyet, melyek bár lehet, hogy nem a legfelsőbb kategóriát képviselik, de a szükséges szolgáltatásokat tekintve mindennel rendelkeznek. Árukhoz képest kifejezetten jó minőségi paramétereket kínálnak: spektrum analizálás és automatikus hangszínkorrekció egy külsőleg csatlakoztatható mérőmikrofon segítségével; gerjedés gátlás; grafikus, parametrikus, alul- és felül áteresztő szűrők; késleltetési lehetőség; több független kimenet, stb. Bár az automatikus hangszínkorrekciót használtuk, elég rendesen felülbíráltuk azt, csak a legszükségesebb változtatásokat megtartva.

Figyelembe vettük az akusztikus gitár sajátosságait, és hogy az adott teremben hogyan viselkedik, így minimalizáltuk a szűrők használatát. A gerjedésgátlókkal gyakorlatilag a terem sajáthangjait távolítottuk el. Koncert alatt automata gerjedésgátlást nem alkalmaztunk. A színpadon AER monitorokból 1db AQ 8 és 4db AS 281 kapott helyet, míg erősítőkből 1db Domino, 2db AcoustiCube III és 1db Alpha szolgálta a zenészek kényelmét. A technikai igények, és a kihívások művészenként változtak. Volt, aki még életében nem játszott hangosítással, a saját hangszerét mindig csak akusztikusan hallotta. Ebben az esetben a gitárba szerelt bármilyen elektronika kizárt volt, így csak külső mikrofon jöhetett szóba. Mivel eddig egyedül kellet termeket megtöltenie hanggal, artikulált, pregnáns és hangos volt a játéka, ezáltal könnyen hangosítható volt.

Volt, akinél hibrid megoldást alkalmaztunk: beépített elektronika (AER erősítővel) + külső mikrofon. Más saját rendszerét használta, ami egy piezzo hangszedőből és beépített mikrofonból állt, meg sok más egyébből (lábhajtányos ütöhangszer, gitár-szintetizátor, stb.), amiket ő maga kevert össze. A hangszerek esetleges kiegyenlítetlenségeit menet közben kellett korrigálni, attól függően, hogy melyik előadónál, melyik darabban, milyen fekvésben, hogyan viselkednek. Ezt meg kellett tanulni, hiszen a folyamatosan változó műsor így is okozott elég meglepetést. A hangerő növekedés miatt a hangszer hibái sokkal zavaróbbak, nem beszélve a közeli mikrofonozás "mikroszkópikus" hatásáról, ami még inkább felerősíti azokat. Ezért a mikrofonok elhelyezése kardinális kérdés, ha ez rendben van, csak utána szabad a hangszínezéssel (ha szükséges), effektezéssel foglalkozni. Az esetlegesen szükséges zengetéshez egy TC G-Force Reverb algoritmusát használtuk.

Néhány esetben az egy művészhez tartozó mikrofon jelét ketté osztottam, hogy a hangszercsere se okozzon gondot: ilyenkor a keverőpult más-más csatornáján teljesen külön lehetett azokat kezelni. A természetes hang visszaadásához minden technikai feltétel adott volt, hogy ez megfelelő kezekbe került arra a zenészek és a közönség elégedettsége szolgált bizonyságul, hálájuk örökké üldözni fog...

A Hangoló legyen veletek!

Hidasi Barnabás

 

V. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál egy "mozigépész" (Fixelem VJ) kameráján keresztül.

"A napjaink élő zenéjének legnagyobb kihívása, hogy az embert, mint audió-vizuális lényt olyan teljes élménnyel tudja megajándékozni, hogy a színpadi látvány ne torzítsa el a zenemű eredeti üzenetét."

A fenti gondolat volt az alapja annak a megbeszélésnek, mely során határozódott meg az a forma, mellyel a Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál kereti bővültek.

Nagy örömömre szolgált, hogy Szabó Sanyi barátom megtisztelt azzal, hogy a forma kidolgozását, s így a képi világ kialakítását reám bízta.

Koncepció:

A zenei gondolatiság, azaz a hangok-hangzások torzításmentes képekké való formálása volt az alap, mely igen komoly előkészítő munkálatot igényel, mivel a művészek, és alkotásukhoz illő képi elemekből álló könyvtárat kell létrehozni.

Meghatározó volt még az a szokatlanul nagyszámú érdeklődés, mely e fesztivált kísérte, mert egy 500 fő befogadására alkalmas teremben, a harmincadik sorban ülő embert is érdekel a művész előadásának látványa, így a színpadi történések kamerákon keresztül való megjelenítése.

A végső célként a művészi alkotás közeli képeit és a zene érzelmi látványát kellett ötvözni egy vagy két vetítő felületre, hogy homogén egységet alkosson a színpadi látvány részeként.

Technológia:

  • élő színpadkép:
    • Korg krossfour videó mixer kameraképek keverésére
    • gyors zenei ritmusokkal szinkronban lévő képkeverést is lehetővé tevő X fader fekete, fehér és luminence szűrővel (blue/green boksz technika)
    • 2 db mini DV kamera (Sony, Panasonic) fix duó-trió látószögre nyitva
    • 1 db mini DV kamera (JVC) közeli és nagy totál képekre zenét értő és gyakorló "operatőr" (Vesztergom Laura) által kezelve.
    • 5" TFT monitor a kimeneti és előnézeti kép kontrolálására
  • álló és mozgóképek, számítógépes animációk keverése laptop platformon Edirol motion.dive.tokyo VJ software ,vezérlő és effector segítségével
  • DVD player mozgóképek lejátszására. / biztonsági tartalék
  • Korg krossfour fő videó mixer, kamera-mix, VJ-mix, DVD keverésére
  • Korg Kaoss Entrancer Real-time, Master video effector a kevert videó jelek valós-idejű effektezésére.
  • 5" TFT monitor a kimeneti és előnézeti kép kontrolálására
  • 2 db projektor / Phillips és Beneq

Előadás:

Az a kihívás és az izgalom, hogy minden fesztivál és minden koncert más és más, így a változás dinamizmusa hatja át az eseményeket, mely néha nem kis izgalommal jár.

A változatosság a meghívott művészek különbözőségétől kezdve a koncerten előadott darabok sorrendiségének, formájának váltakozásán át a kötetlen improvizációig terjed.

E miatt néha kapaszkodni kell, de megéri mert így válhat a "szürke gépelés" a pillanat művészetévé.

 

A művészek rövid analízise képi megjelenítés szempontjából:
(Ha nagyon elvont kérlek, lapozz!)

Szabó Sándor- Veronique Gillet- Fernandez Freitez szóló- duó- trió, iImpresszionista, mélyérzelmű világuk képi megjelenítése lassú videó- és képáttűnésekkel, élő kameraképek, non-figuratív hátterek, karakteres fényszűrők, kontrasztos alkalmazásával kell történnie.

Az elmélyült és többrétegű gondolatiságot rejtő hangjaik és hangzásaik kapjanak kellő idő-intervallumot a torzulásmentes átvitelre, hogy a közönséget áthangolhassák egy alacsonyabb frekvenciájú, nyugodtabb amplitúdóval rezgő világra.

Silvio Schneider és Jörg Nassler duó temperamentumos líraisága és látványos játékmódjuk, unisono-ra és párbeszédes szóló részekre épülő zenéjük teljes-képernyős megjelenítést kíván. Háttérként számítógép-generált animációk additív vegyítésével és azok manuális sebesség-kontrollálásával. Rendkívül gyors, ritmusra épülő, Xfade-en alapuló élő képvágások használatával és valósidőben vezérelhető "mozgásos" master-effekt jelenlétével.

SZ-G-F-SCH-N kvartett-kvintett kötetlen formáció a zene jellemzőinek teljes spektrumát lefedik, ezért a fény-árnyék, és relatív idő kontrasztjain alapuló képek határozzák meg jelenlétüket a kivetítő horizontján.

A vezérszólamok és szólók gyors váltakozása zenét értő és gyakorló operatőrt kíván, hogy a színpad pillanatai nagyításra kerülhessenek.

A "mozigépészeti" rendszer leírása:

 

Philips Projector

   

5" TFT

    

Beneq Projector

           
   

Korg Kaoss Entrancer Video effector

 
           

5" TFT

 

Korg krossfour / Main Video Mixer

 
           
 

Korg krossfour / Sub Video Mixer

     

DVD Player

           
 

Sony, Panasonic, JVC Mini DV cameras

 

Edirol motion.dive tokyo console VJ software

 

Megyeri László

2006-06-10 01:52:32