VIII. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivál

Jómagam, már a VIII. alkalommal láthattam ezt a fantasztikus gitáros eseményt, amiről méltatlanul keveset lehet hallani az írott és a nem írott médiákban is. Ennek okairól lehetne sokat merengeni, de inkább itt elmondom az élményeimet. Aki még nem hallott erről az eseménysorozatról, annak annyit kell tudnia, hogy minden év májusában 10-12 koncertes turné keretében valósul meg a fesztivál. 2 budapesti helyszínen, valamint 8-10 vidéki városban.

Ez azért is nagyszerű, mert az országot egyenletesen fedi le az esemény. A rendezvény szervezője Szabó Sándor, akit aligha kell bemutatni. Ő, mint házigazda is minden évben részt vesz a turnén, hiszen elmondása szerint ez az egyetlen hazai fórum, ahol fellép, az összes többi koncertjét külföldön játssza. A két részes koncertek legelején mindig ő adja meg az est hangulatát, utána 3 külföldi gitárost mutat be más más országokból. Nagyon érdekes koncepció szerint válogatja össze a fellépőket. Mindenek előtt olyanokat hív meg, akik a saját zenéjüket játsszák, saját egyéniségük van és mestereik a hangszerüknek. Sándor azt vette a fejébe, hogy Magyarországon megmutatja az akusztikus gitárvilág teljességét, stílusban, hangzásban, technikában és kulturális orientáltságban egyaránt. Ezzel megpróbálja kiegyenlíteni azt az aránytalanságot, amit a médiumok követtek el az akusztikus gitár torz bemutatásában. Azaz, nemcsak flamenkó létezik, hanem ezernyi másféle zene is, amit akusztikus gitáron ma játszanak. A koncerteken kezdettől fogva és állandóan nagyon magas a művészi színvonal. Ugyan minden évben van egy-egy könnyedebb hangvételű előadó, de bizony a legmodernebb zenék is elhangzanak, időnként olyanok, amik a mai kommersz világban szinte ismeretlenek. Ez adja meg a hazai gitárfesztivál arculatát is, ami mögött nem a pénz áll, hanem a művészi szellem. Aki pedig már több koncertet is látott ebből a sorozatból, azonnal észreveszi, hogy a médiumok kissé félrevezették a közönséget a gitárzenét illetően. Itt nem a kissé túlbecsült sztárok, hanem kevésbé ismert, de a legmagasabb színvonalú gitárosok mutatkoznak be.

Sokat gondolkodtam azon, hogy honnan ismer Sándor ennyi jó gitárost? Egyszerű az ok: Sándor az egyetlen, itthon maradt, állandóan utazó magyar akusztikus gitáros, akinek sikerült nemzetközi elismertséget szerezni és a sok külföldi, tengerentúli fesztivál fellépeseken ismer meg annyi gitárost. Mondhatni, a gitár hazai utazó nagykövete. Koncertezett Japánban, Koreában, Kanadában, USA-ban és Európában szinte minden országban.

Mint minden évben, ezúttal is multimédiás vizualizációval kísért koncerteket láthattunk. A koncerteket szokás szerint Szabó Sándor nyitotta meg. Minden évben másféle zenét, másféle hangzással hoz elő, és az idén is sikerült meglepnie közönségét azzal, hogy modern magyar makámokat adott elő kétnyakú kobozán. Ez az ősi, a távoli múltba visszatekintő muzsika külön színfoltja volt a koncertnek, hiszen az előadott darab sok éves zenekutatás révén született meg.


A blokkja második felében modern darabjait adta elő, ezúttal egy nylon húros gitáron. Nem véletlenül írják róla külföldi lapok, hogy ő a gitár Bartókja. Zenéje mára letisztult, érett, könnyeden folynak a hangok az ujjai alól. Félreismerhetetlenül egyéni hangzása, megfelelő atmoszférát adott a további muzsikusok produkciójához. Sándort az olaszok egyik legfontosabb, és legjobb gitárosa Edoardo Bignozzi követte.

Nylon húros gitárján a jazz legjobb hagyományait idézte meg, Bill Evans harmóniavilága csillant meg kompozícióiban, amit finom brazil ritmusszövetekbe ágyazva adott elő. Érezhető volt a szenvedélyes latin temperamentum, de mindvégig fegyelmezett és technikailag kifogástalan játékában. Külön ki kell emelni azt a duó produkciót Sándorral, ahol egy teljesen szabadon improvizált dararabot játszottak. Itt derült ki, mennyire nagyszerű improvizátorok mindketten.

Annyira meggyőzően adtak elő minden hangot, hogy egyetlen pillanatra sem érezhettük, hogy a darab nincs megkomponálva, pedig nem volt megírva. Ha létezik még igazi jazz, akkor annak valami ilyesminek kell lennie. Ha már a duóknál tartunk, meg említem, hogy Sándor volt tanítványát Heidrich Rolandot is bemutatta közös produkcióban a turné során 3 helyszínen. Ez a duó igazi mester és tanítvány produkció, azonban oly mélységgel kimunkált a játékuk, hogy túlzás nélkül állítható, hogy világszínvonalon szól ez a nagyon egyéni hangzású kettős.


A harmadik fellépő egy szerény fiatal amerikai gitáros Michael Young volt. Tiszta, sallangoktól és allűröktől mentes játéka igazi, jó értelemben vett kontrasztban állt a két nylon húros mesterrel. A zenéje néha minimalista módon egyszerű volt, azonban ez a tiszta egyszerűség, ahogy Sándor fogalmazta, egy finom párlatát adta a mai amerikai gitárzenének. Két számban énekelt is, amik igazi amerikai életérzést közvetítettek.

Játékában érezhető volt benne Leo Kottke és Tim Sparks hatása is, ez utóbbi nem is véletlenül, hiszen Michael Tim Sparksnál tanult. Fiatal kora ellenére már most saját egyénisége van, őszinte előadásmódja és szerény jelleme a zenéjét előnyösen hangsúlyozza ki.

A koncert utolsó fellépője az olasz Walter Lupi volt. Minden tekintetben kilógott a sorból, mert a gitározását feltűnő táncmozgásokkal és egyéb allűrökkel egészítette ki. Stílusát nem lehetett egyértelműen beazonosítani, mert elég eklektikusan keveredtek benne a divatos technikai elemek.

A behízelgő előadásmód persze elnyerte a közönség gitárzenében kevésbé művelt részének tetszését. Amikor pedig megérezte a sikert, akkor pár „ kissé giccsbe hajló” olasz darabbal tetézve édesgette magához a közönséget. Szerintem és mások szerint is, gitározott annyira jól, hogy nem kellett volna berakni ezt a populista közönségetető allűrt. Minden esetre magas színvonalon játszott és jól oldotta fel az előző gitárosok magas színvonalú produkcióját.

A hangtechnika most is a lehető legmagasabb színvonalú volt. A Meyer Sound hangfalakon csodás hitelességgel szólaltak meg a gitárok. Hidasi Barnabás és Vesztergom Laura hangmérnökök évek óta Sándor stábjának állandó kipróbált tagjai, miként Megyeri László videóművész is.


Ezen az estén egy olyan magas színvonalon kimunkált produkciót hallhattunk és láthattunk, ami a világ bármely színpadán megállná a helyét mind művészi színvonalban, mind látványban és hangzásban. 8 éve megy ez már és erről még soha senki sem írt.

Számomra a Nemzetközi Gitárfesztivál mást is jelent. Pár hangtechnikai cég összefogását és támogatását egy jó ügy érdekében. A Chromatica Kft, az Eurhytmix Kft, és az AER Közép-Európa Bt évek óta segíti ezt a produkciót hangtechnikai eszközökkel. Nem is kell jobb reklám, mint amikor már 8 éve Meyer Sound hangsugárzók, Digico keverőpult, Shure mikorofonok és AER színpadi erősítők láthatók a színpadon prezentálva a legmagasabb színvonalat. Az idén ezúttal a Stageshop Hangszerüzlet kísérte végig a turnét Furch gitárok és Schertler termékek kiállításával.

Persze ami nem látszik közvetlenül az a Bp. Főváros XI. kerületi Önkormányzatának 8 éve tartó anyagi támogatása, védnöksége, ami nélkül ez a rendezvény sorozat nem lehetett volna nemzetközi rangú. Sándor minden egyes koncerten nagy hálával köszönte meg a Bp. XI. kerület Önkormánzatának és az összes szponzornak a segítséget.
Szurkolunk neki, hogy sikerrel hozza össze a 2010-es IX. fesztivált is és reméljük arról is hasonló részletességgel tudósíthatok.

Mezey Béla

2009-06-30 14:23:46