Szabó Sándorral beszélgettünk (majd készítettem ezt az interjút), aki a gitárhangtechnika.hu oldal atyja, és főszerkesztője. Annak kapcsán is ejtettünk pár szót, hogy a napokban többen kérdezték tőlem e-mailen, hogy mi a véleményem arról az irányzatról, ami szerint az elektromos gitárok anyaga semmilyen módon nem befolyásolja a gitár elektromos hangját. Az cikkíró szerint vitathatatlan és egyértelmű kinyilatkoztatása nyomán pár pro és sok kontra érvet olvastunk az egyik népszerű hazai gitáros portál saját oldalán, és közösségi oldalán.

A kérdéseimet feltettem Szabó Sándornak is, aki – bár ez manapság nem annyira népszerű dolog – számomra az egyik hiteles ember a gitár-, és gitárhangtechnika témában. A válaszait az engedélyével közreadom...


H.A. - Pár napja megkérdeztek, hogy mi a véleményem arról a ténynek beállított feltevésről, hogy az elektromos gitárok elektromosan erősített hangját semmilyen módon nem befolyásolja a gitár anyaga. Te erre mit válaszoltál volna?


Sz. S. - (nevet) Ezek szerint megint... most melyik eset áll fenn, az összeesküvés elméletes vagy a technikai megfejtő és újító esete…?


H.A. – a második, bár van benne kis első is...


Sz.S. - Nos, nagyon nem csodálkoztam, mert ez egy kortünet, talán már ideje is volt, hogy egy régóta lappangó egyesek szerint mítoszként kezelt téma újra felmerüljön. Különösebben nem kívántam rá reagálni, oly sok ilyen tőből fakadó írás van fent az interneten, hogy lehetetlen és persze szükségtelen is mindre reagálni. Most csupán azért, mert megkérdeztél elmondom mit gondolok erről az egészről. A reagálásomat azzal a kis kitérővel kezdeném, hogy kifejteném mit jelent számomra a tudás. Ez azért fontos, mert a probléma ebben gyökerezik. A tudásnak és a tudatlanságnak két fokozata van. A tudás alacsonyabb fokozata, amikor valaki megtanul valamit, elolvas, internetről összeszed, vagy akár az egyetemen megtanulja, bebiflázza, levizsgázik belőle és hátradől és ködösít. Ez a tenyésztéssel szerzett tudás, valójában hit. Így keletkezik sok modern kori tudós is, hisznek abban amit gondolnak. A magasabb fokozata a tudásnak az avatottság. Ezt a szót nem is nagyon használják manapság, ami nem csupán a lexikális tudást foglalja magában, hanem az egész ember lényét érzékszervi megismerésen keresztül átható élő tapasztalatot is. Ez feltételezi azt az empirikus megismerést is, amikor az egymást követő újabb és újabb tapasztalatok megerősítéshez, esetleg megcáfoláshoz vezetnek és ezzel a tudás kikerül a hit köréből és avatottsággá emelkedik.

A tudatlanságnak nem kívánok külön definíciót megfogalmazni, mert nem is kell, az avatatlanság azonban azt jelenti, hogy valaki esetleg sokat tud lexikálisan, de valójában nincs igazi betekintési mélysége, mert az életéből kimaradtak és így hiányoznak az érzékszervi megtapasztalás és az empirikus megismerés egymást feltételező lépései. A cikkben foglalt állításokkal szemben is felmerült a gyanúm, hogy avatatlanság az okozója.


H.A - Az állításokat a Youtube-on taláható videókkal próbálták igazolni. Létezik erről valamilyen konkrét tanulmány, vagy mérés?


Sz.S.- Az internet amennyire áldásos dolog, annyira átok is. Ha valaki a tudását, ismereteit onnan akarja összeszedni, akkor minimum avatottnak kell lennie, hogy a sok szemét közül ki tudja guberálni azt, ami tényleg igaz és hasznos. A probléma másik része az, hogy vannak szkeptikus emberek, akik mindig és mindennek az ellenkezőjét akarják bebizonyítani. Ez nem baj, mert az emberi közösségben elkerülhetetlenül felbukkannak ilyenek, és azoknak valamiféle belső frusztráció vagy kompenzálás adja a hajtóerőt, ezért ezeket a jelenségeket a helyükön kell kezelni.

Egészen biztosan léteznek mérések és egyetemi kutatási anyagok a gitár működésével kapcsolatosan, láttam is néhányat, de minden esetben egy aspektusból történik a vizsgálat és gyakorlatilag semmit sem lehet megtudni belőlük. Bravúros, ahogyan dobálóznak a képletekkel és a mérési diagramokkal, de ez az egész absztrakcióba fullad. A gitár működése témájában valójában nem szükséges mérés, mert akinek van füle és érzékeny, és valamivel oly mélyen foglalkozik, annak kialakul egyfajta fokozott érzékenysége például a hallásában, az meg tudja mondani, hogy milyen fából van egy gitár. Ez nem paranormális dolog, legfeljebb annak, aki sohasem volt képes eljutni a hallás kifinomultságának arra a fokára, hogy különbséget tudjon tenni. Továbbá az alapvető fizikai tulajdonságok ismeretében nem kérdés a „test hangja” sem.

Ha már a tudományosság szóba került, akkor nagyon egyszerű logikával végig vezethető a folyamat. Szerencsére azt mindenki hallja, hogy az akusztikus gitárok esetében döntő a felhasznált anyagok minősége és fajtája. A húrok rezgése és a különféle faanyagok rezonáns tulajdonságainak közvetlen hatása van egymásra, ezt kezelhetjük tényként. Ugyanezt az analógiát követhetjük az ún. fél-akusztikus gitároknál, és végül a tömörtestű hangszerek esetében is.


H.A. - Ha már itt tartunk, akkor talán érdemes lenne elmondanod, hogy mi zajlik le az elektromos gitár működése közben?


Sz.S. – Szívesen teszem, annál is inkább mivel már régóta a helyére kellene tenni a témát, hogy ne a ködösítés és a misztifikálás kerüljön előtérbe. Minden fizikai működés egy energetikai folyamat, ahol a rendszer állandó egyensúlyra törekszik. Ebben a folyamatban a rendszert alkotó elemek mindegyike folyamatos kölcsönhatásban működnek. Ezt a kölcsönhatást kell felismerni a gitár működésében is.  Az elektromos gitárt nem elegendő önmagában vizsgálni, mert a hangszer másik fele az erősítő és a hangszóró. A működését tehát egyetlen rendszerként kell vizsgálni. Bár a tömör testű gitár akusztikusan nem képes jelentős hangerőt produkálni, ettől még ugyanazok a fizikai törvények vonatkoznak rá, mint az akusztikusra, azaz mindkettő egy mechanikus rezonáló rendszer, melyek a bevitt energiát más arányban hasznosítják egymáshoz képest.

Az elektromos gitárt most tekintsük egy nagyon primitív rezonáló rendszernek csupán a szemléltetés kedvéért, bár valójában egyszerűsége ellenére egy igen komplikált rendszer. A gitár nem egyéb, mint egy valamilyen tömör fadarabon kifeszített húr, amelyen vannak fém alkatrészek is a húrok befűzése és megfeszítése céljából és van rajta egy magnetikus hangszedő is egyéb elektronikus szabályzók.

Kövessük végig mi történik a mechanikus rendszerben, ha megpengetjük a húrt! Külső erő (pengetés) hatására rezgésre kényszerítjük a húrt, mely energiájának egy részét elveszíti a húr belső súrlódásában. Az energia egy része a környező levegőt készteti rezgésre, azaz hangot képez, egy jelentősen nagyobb része pedig a nyakban és a testben, valamint a fém alkatrészekben akkumulálódik egy rövid időre majd elnyelődik. Ezen kívül a mágneses térben való rezgés is fékezi a húr mozgását.  Az átvitt energia egy része a fa rezgését is okozza, mely tovább terjed a levegőbe mint hanghullám, további része pedig abban belső súrlódás miatt hő formájában elemésztődik. A rezgés ellenőrzésére mindössze rá kell tenni a kezünket a testre és érzékelni lehet, hogy a fa rezeg, de ez hallható is. Az elektromos gitáron a rezgő fára van felszerelve egy vagy több hangszedő. Ebben a mechanikus rezgő rendszerben nemcsak a húr rezeg a hangszedő felett, hanem maga a hangszedő is rezonál a fával együtt. Tehát egy relatív mozgásról van szó, amiről eddig soha senki nem beszélt. Mivel minden rezonancia egy időben lezajló folyamat, így a rezgések terjedése is időben zajlik, bizonyos a szerkezetet alkotó elemek anyagminőségéből adódó akadályok fennállása mellett. A fa tömegéből és egyéb fizikai tulajdonságaiból adódó tehetetlenség mkövetkeztében kialakult energia felhalmozódás miatt a fa kissé más fázisban kezd el rezonálni, sőt új rezgési módusok és felharmónikusok jönnek létre. Ugyanakkor a tömegének, belső struktúrájának megfelelő, kifejezetten arra jellemző frekvencia tartományokban. Attól sem szabad eltekinteni, hogy minden fizikai testnek van egy saját rezonancia frekvenciája, mely főként a tömegétől és az anyagának minőségétől függ. A testnek e rá jellemző együttes eredő rezonanciáját átveszi a hangszedő egész teste is, de a test rezgése visszamodulálódik a húrra is. A test által rezgésbe hozott hangszedő és a húr különbségi interferenciája fogja kialakítani az adott rezgő rendszernek a hangszedő számára leképezhető rezgési eredőjét. Ez pedig mindenféle méretű, anyagú testformánál, mindenféle a konstrukcióban részt vevő elemeknél más és más. Ezt a folyamatot tovább komplikálja, hogy a nyak tömeg arányánál és formai kialakításánál fogva egy önálló rezonáló rendszert képez és viselkedése alapvetően befolyásolja a végleges hangzást. Itt merül fel a ragasztott vagy csavarozott nyak kérdése is, mert nagyon nem mindegy a test és a nyak együttműködése szempontjából, hogy hogyan csatlakoznak.

Józan belátással máris látható, hogy a gitár minden eleme befolyásolja a végeredményt. Ha ezt az elektromos gitárt még az erősítőbe való csatlakozás előtt nekinyomjuk a szekrénynek, akkor bizony meg fog változni a hangja, mert a bevitt energia egy része a szekrény felületén tovább fog dolgozni és az energia oda is átterjed, része lesz a rendszernek.

Eddig a gitárról, mint mechanikus rezgő rendszerről beszéltünk. Ezután meg kell vizsgálni a hanglánc további elemeinek hatását, a hangszedőt és az erősítő/hangfal együttesét. Amint csatlakoztatjuk a gitárt az erősítőhöz egy elektro-mechanikus rezgő rendszert kapunk, amelyben az energia eloszlás teljesen más lesz, hiszen az erősítő működéséhez elektromos áramot használunk. Ebben a rendszerben a gitárba pengetéssel bevitt energiától már nem függ a hangfalból hallható végeredmény, hiszen szinte a gitár majdhogynem csak egy trigger szerepét tölti be, azonban óva intenék bárkit is, hogy ezt szó szerint így is értse, mert ha triggerként is fogja fel a gitárt az egy önálló, de egy nagyobb rendszer részeként döntően meghatározó jelentőségű az erősítő/hangfal együttes működése szempontjából.

Amint a pengetett hang megszólal, egy bonyolult folyamat veszi kezdetét. Az erősítő bemenetének beállításától függően kialakul egy folyamatos elektromos, magnetikus és akusztikai visszacsatolódás, mely már a tiszta hangszínen kis hangerőn való megszólaltatása közben is fennáll. Az elektromos hangzást ennek energetikai egyensúlya tartja fenn. A hangszóróból megszólaló hang ereje immár a külső bevitt elektromos energiától függ. Jól megfigyelhető, hogy  a hangerő növekedésével a hangkitartás elkezd növekedni, ugyanis annak fenntartását a visszacsatolódás segíti, melyhez a szükséges pótenergiát az erősítő folyamatosan szívja a tápegységből.  Ez azt jelenti, hogy a gitár testére és a húrokra a hangszóró által keltett rezgések a levegőn keresztül akusztikusan hatnak vissza, a hangszedő mágneses terére a hangszóróban zajló mágneses rezonanciák hatnak vissza, és ezek eredője alakítja ki az energia fenntartó folyamatot, aminek veszteségeit az erősítő tápegysége folyamatosan pótolja. Ha az erősítőt nagyobb csavarjuk hangerőre, akkor az energia áramlása egyre inkább  a gitár/erősítő/hangfal+ levegő körön megy végbe. Ha ennek arányait megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy az elektromosan táplált energia oly nagymértékű, hogy külső behatás a zárt rendszerben zajló folyamatot nem tudja jelentősen és hallhatóan befolyásolni. Azaz, ha a gitár testét közben a szekrénynek nyomjuk, akkor a szekrénybe nem tud akkora rezgési energia átkerülni, hogy mértéke hallhatóan befolyásolni tudná az energetikai folyamatot. Így a szekrény, mint külső rendszer nem válik meghatározó elemmé. Ezzel szemben a zárt (gitár+erősítő+hangfal) konfigurációban bármit megváltoztatunk, a rendszer viselkedésével fog reagálni, azaz hallható változásokat okoz minden elemének változása. Így a fa, szerelvények, a húrok, a hangszedő, a kábel, az elektromos alkatrészek, a hangszóró megváltoztatása is számít. Az ezekből adódó hangi változásokat az emberi fül meghallja.

Ennek belátására nem kell egyetemi értekezés, még mérés sem, mert az ilyen mérések mindenkor csak azt bizonyítják, hogy a mérőműszer a maga érzékenységi határán belül jól működik. A mérések mindig csak egy aspektust vizsgálnak és egy elektromos gitár esetében ezernyi aspektus játszik közre a végeredményben. Egyébként is szkeptikus vagyok, amikor a hang világában megjelennek a materialista szemléletű fizikusok, kvantum mechanikusok és be akarják bizonyítani, hogy a mérési kísérlet mindenkor igazol bármely jelenséget. Egyébként pedig azt tartom, hogy még mindig a fül a legjobb mérőeszköz, jobbat még nem csinált senki feltéve, ha az jó állapotban van és kellő hangi tapasztalat avatta kifinomulttá.


H.A. - Ezek szerint te is azt állítod, hogy a különböző fáknak különböző hatása van a gitár elektromos hangjára? Van tapasztalatod ilyen, vagy ehhez hasonló kísérletekről?


SZ.S. - Persze hogy van hatása a különféle fáknak és ez nem mítosz és hit kérdése, hanem hallom és ez élő tapasztalat. Az elektromos gitár is ugyanolyan rezgő struktúra, mint az akusztikus, csupán a tömör fa másféle formáns rezonanciákat más arányban ad a húrrezgéshez, mint az akusztikus üreggel rendelkező hangszertest. Nekem megadatott a lehetőség, hogy egymás után kipróbálhattam egyebek mellett 10-12 db azonos sorozatú Les Paul gitárt és mindegyik másként szólt, de egyikről sem lehetett a hangja alapján azt  mondani, hogy valamelyik nem Les Paul. A karakter ugyanis azonos volt mindegyikben éppen a sajátos konfiguráció miatt. A különbség pedig azért van, mert nincs két egyforma hangszer, egyszerűen nem lehet, éppen a fa inkonzisztens organikus jellege miatt. A fémek és a kompozit anyagok konzisztensnek tekinthetők, de a fa sohasem az. Ezt minden hangszerkészítő tudja és ettől művészet az ő munkájuk, mert egy idő után képesek kiismerni a fa természetét csupán annak megkopogtatásával is. Én nem bízom a mérőműszerekben, mert tökéletlenek, de főleg az ahogyan az ember általuk akarja megismerni a világot. Én magam is részt vettem mérésekben, ahol a mérések egy alkalommal azt mutatták, hogy a mért szerkezet paraméterei alapján nagyon rossz, de a hangja kifogástalan volt, egy másik esetben éppen fordítva történt. Példás jelátvitelt mutatott, de a hangja egyszerűen hallgathatatlan volt. A megismerés folyamatából nem hagyható ki az emberi lény, hiszen mi magunk tartalmazzuk azt az érzékelési modellt is, ami alapján fogalmat alkotunk a valóságról.


H.A. - Én magam is azon az állásponton vagyok, hogy minden beleszól a gitár hangjába, legyen az akusztikus, vagy elektromos, csak a mértéke tér el.


Sz.S. - Pontosan így van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hangszerkészítésnek ősi hagyománya van, a fák természetének ismerete egy hangszerkészítőnél évtizedek alatt finomodik arra a szintre, amelyen dolgozik. Évszázados tapasztalatok szólnak a különféle fafajták rezgési tulajdonságairól. A tömör testű elektromos gitár hangszínére, vagy hangjára ható fafajták jellemzői fontosak, de a mértékük igen csekély. Sokkal nagyobb mértékben hatnak egyéb, más jellemzők, mint például a hangszedő fajtája, mágnese, helyzete, a húrláb anyaga, tömege, a felhasznált erősítő előerősítőjének hangformáló hatása, a végerősítő hangkaraktere, és legvégül a hangszóró hatása. És itt még nem is beszéltünk a rendszerben fellépő nem kívánatos torzításokról, amik oly mértékben összeadódnak, amit ha kivennénk nem ismernénk meg a gitár hangját.

Nagyon fontos látni azt a tendenciát, hogy a fogyasztói társadalomban egy termék eladásának érdekében a legvégsőkig is elmennek, azaz a hazugság is marketing elemmé vált. A mai világban a marketing mérge mindent áthat, így a hangszer és a gitárgyártást is. Kihasználják, hogy az átlagos fogyasztó mindent elhisz, és egy meggyőző retorikával egy dolognak az ellenkezőjét is el lehet hitetni. Ez a melegágya a ködösítésnek és a misztifikálásnak. Egyes cégek ezt a jelenséget, mint marketing eszközt céltudatosan használják, hogy így nagyobb profitot tudjanak nyerni egy-egy hangszerből, ami sok esetben már nem is funkcionál hangszerként, de küllemében egy díszes igényes gitárt idéz.




- aztán más témáról még órákig beszélgettünk.


Horváth Attila

Vintage’52



2014-03-06 21:47:24